"1.45. szúksma-visajatvam csálinga-parjavaszánam
szúksma-visajatvam – a szamádhi finom szintjei; csa – és; alinga – prakriti; parjavaszánam – kiterjedése.
A finom szintek hierarchiája a természetben (prakriti) végződik.
A szánkhja filozófia szerint, amelyre a jóga épül, a világ egy megnyilvánulatlan, örök, teremtetlen és finom szintű mátrixból jön létre, ami az anyagi oka – prakriti (természet vagy teremtő erő). A prakriti olyasmi, mint az ősrobbanás előtti állapot: semmi sem megnyilvánult, de végtelen potenciállal rendelkezik.
A szánkhja szerint a prakritiből jön létre a kozmikus intelligencia (mahat vagy buddhi). Ebből jön létre az egoitás (ahankára), abból a finom űr, abból a finom levegő, abból a finom tűz, abból a finom víz, abból a finom finom föld elem. Ezt nevezik az evolúció folyamatának. Ez egy lefelé és kifelé irányuló folyamat, ami tudatlanságot és kötöttséget eredményez. Amikor a jógi megfordítja ezt a folyamatot, azt involúciónak nevezzük. Ez egy befelé és felfelé irányuló folyamat, ami a felszabaduláshoz és az eksztázishoz vezet.
Az első finom tárgyak, amiket az ember az elmélkedésen túli szamápattihoz választana, azok, amelyek alul helyezkednek el a hierarchiában, mint például a finom földelem. Ez a föld elementáris részecskéje vagy atomon belüli potenciálja (tanmátra). A szamápatti során a föld elemi részecskéje visszatér a forrásába, a víz elemi részecskéjébe. A további szamápattik által visszatérítjük a vizet a tűzbe, a tüzet a levegőbe, a levegőt az űrbe, az űr az egoitásba (ahankára), végül pedig az egoitást az intellektusba (buddhi). Az intellektus a meditáció legmagasabb tárgya, amiből a diszkriminatív tudás (vivéka khjátéh) származik.
Vegyük észre, hogy a tárgyak finomság szerinti sorrendben vannak. Ez azt jelenti, hogy először az egyértelműeken meditálunk, és csak később azokon, amelyek nehezebben felfoghatók, és ezért fejlettebb intelligenciát igényelnek. Az intellektus a legfinomabb tárgy, amin meditálni lehet. A prakriti az intellektusnál is finomabb, de, mivel a finomságnak itt vége is szakad, a prakritit nem választjuk meditációs tárgyként. Ez az az állapot, amelyben a három minőség (guna) egyensúlyban van, és a világ megnyilvánulatlan állapotban van. A megnyilvánulatlan állapotot akkor érjük el, amikor felismerjük a valódi természetünket, a tudatot. Akkor a feltételekhez kötött elme, amely a gunák összefonódásának a terméke, elkülönül tőlünk, és visszatér a forrásába, a prakritibe. Ezen a ponton el kell enegdnünk a meditáció tárgyait, és ehelyett az alanyon (a tudaton) kell meditálnunk. Ha itt folytatjuk, akkor eggyé fogunk válni a prakritivel, amelyben a finomság végződik. A prakritivel történő azonosítás (prakriti-laja) szintén egy magas szintű misztikus állapot, de nem vezet el a maradandó felszabaduláshoz. Ahogy az 1.19. szútra is említette, újra a tudatlansághoz, szenvedéshez és testet öltéshez vezet, és ezért el kell utasítani. A prakriti állapota különbözik a tudattól, és a jógi célja az, hogy a tudattal azonosítsa magát, és mentes maradjon a prakrititől, amelyben benne van a szándék, hogy szembehelyezkedjünk a pusztán tudatként levés állapotával. A tudatot azért nem említik a finom tárgyak között, mert az az alany, maga a tényleges megfigyelő, vagyis az önvaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése