Ha teli a pohár...

Félreértés ne essék, nem az elmúlt hét facebookos-blogos vitáival van tele a hócipőm :-) Jót szórakoztam egyébként rajta, végülis mindenki a maga egóját hordja, mint egy keresztet a hátán, én magam is, és azzal küszködünk. Egy jelenségről viszont tényleg elmondható, hogy jellegzetesen magyar: nevezetesen az együttműködés hiánya. Nekem Tengerdy Ági (Bir Akal Kaur) hozzászólásai voltak a legszimpatikusabbak, aki elmondta, hogy ő az egész jóga-társadalomra úgy tekint, mint egy családra, ahol a szeretetnek és nem az egónak kellene meghatároznia a kapcsolatokat, és a kölcsönös szeretet és tisztelet jegyében az emberek sokkal több értéket tudnak elfogadni egymástól és átadni egymásnak, mint amikor folyamatosan az egó mércéjén keresztül vizsgálgatjuk a másikat, és csak a hibákat látjuk, az értékek helyett. 


Van egy kínai közmondás, miszerint az ivókúthoz nem érdemes teli pohárral menni, mert nem tudunk vizet tölteni a poharunkba. Ugyanígy, ha valakitől tanulni akarunk, akkor ki kell üríteni a poharunkból az előítéleteket, a meggyőződéseinket, hogy milyen fontos és komoly dolgoknak vagyunk a birtokában, és üres pohárral, nyitott szívvel kell megközelíteni azt, akitől tanulni szeretnénk. Nem azt jelenti ez, hogy az eddig tanult dolgokat értéktelennek kell tekinteni, vagy ki kell dobni, hogy újakat tölthessünk a helyükbe. Régebben én is úgy voltam minden ashtanga workshoppal, hogy amikor láttam egy új megközelítést, akkor azzal azonosultam, és elvonatkoztattam az előzőtől, vagy helytelennek kezdtem tekinteni. Így néha zavar támadt a fejemben, hogy most akkor hogyan is vannak a dolgok. Mostanra azonban sikerült lenyugodnom, és mindenkihez úgy viszonyulok, hogy lehet tőle tanulni, és a saját tapasztalataimat gazdagíthatom azáltal, ha az ő megközelítését is megismerem. 


A tavalyi vendég-workshopok közül nekem az egyik legemlékezetesebb és legtartalmasabb Kamal Singh workshopja volt, és amikor visszanéztem a róla készült pár perces videókat, akkor bevillant, hogy mennyi minden lényges dolgot tanultunk is azalatt a három nap alatt, amiket azóta az oktatásomba és a gyakorlásomba is beépítettem. Kamal Singh első ashtanga-tanáraim egyike volt, akinél még 2008-ban koptattuk a matracot Istvánnal Rishikeshben. István utána Mysore-ban is találkozott vele, mert Ajay Kumarhoz szokott gyakorolni járni. Mellesleg az egyik meggyőző dolog a számomra Kamalban az, hogy mutatja a gyakorlatokat, és így az ember tisztában van azzal, hogy Kamal is rendszeresen gyakorol, nem csak a múltbéli babérjaira alapoz, mint egyes ashtanga-tanárok. 


Az igazítások terén is nagyon sok hasznos dolgot mutatott, ami nekem, mint oktatónak különösen fontos, viszont egy komolyabb gyakorlót is segítenek rávezetni az ászanák esetleg idáig nem tudatosított aspektusaira. Idén augusztus 17 és 19 között fog Kamal egy háromnapos workshopot tartani az Atma Centerben, és bár én minden oktatót meghívtam, különösen azokat, akik tavaly is részt vettek a workshopján, nem túl sok lelkesítő visszajelzést kaptam. Aki azonban úgy gondolja, hogy nincs teli a pohara, és még férne bele egy kis tudás, azokat továbbra is szeretettel várjuk a háromnapos workshopon, akár egyetlen napra is. Itt érdemes lenne az elcsépelt politikai szolgenre hivatkozni: "Mindenki hozzon magával még egy embert!" De úgy látszik, Magyarországon ez nehezen megy, a legtöbben még a maguk nevében is nehezen tudnak döntést hozni. 


Szóval én úgy gondolom, hogy egy jó lehetőség, érdemes rászánni az időt, akár oktató valaki (vagy az szeretne lenni), akár gyakorló (vagy az szeretne lenni). Azt például látom, hogy nagyon kevés astangásnak sikerült eddig elsajátítania a vinyászák helyes végrehajtását, pedig én magam is tartottam már erről workshopokat. Ez most egy újabb lehetőség, hogy megtanuljuk, én is annak idején Kamalnál tanultam meg rendesen előre- és hátraugrani. Szóval szeretettel várunk mindenkit augusztus 17-19-én, az Atma Pestben Kamal Singh Ashtanga-workshopján. Felül egy archív kép, ami még 2008-ban készült Rishikeshben, alul pedig két videó a tavalyi turnéról.