"...akkor is, ha az az érzékelés tárgya, az érzékelés folyamata vagy az érzékelő." ebbe a három kategóriába sorolhatjuk a meditáció tárgyait. Az érzékelés tárgya az olyan tárgyakra vonatkozik, amelyek egyértelműen rajtunk kívül vannak, mint például a világ vagy a testünk. Először ezeken a tárgyakon meditálunk. A következő, mélyebb szint a megismerés folyamata, amibe beletartoznak az érzékek, mint például a látás, hallás, ízlelés, valamint az elme, amely összerendezi az érzékszervekből származó információkat. Ezeket együtt a megismerés szerveinek vagy eszközeinek nevezzük.
Az érzékelő ebben az esetben az énség, vagy egoitás (aszmitá), amely az érzékszervekből származó adatokat birtokolja. Emlékezzünk vissza, hogy Parandzsali az objektív szamádhi egyik fajtájaként sorolja fel az aszmitát. Ez a szamádhi az énségen alapul, amely a felfogott jelenségeket birtokolja. Ha kinézünk az ablakon, és egy szép tájat látunk, akkor csupán egy pillanatig van ott a táj önmagában; utána az énség aktiválódik, és azt mondja: "Látom a tájat, és most mi van? Mihez kezdek vele," Ez az érzékelő.
Egyes modern szerzők a következőképpen torzították el ezt a szútrát: "Amikor a hullámzás elült, akkor a látó, a látás és a látott egyesülnek az elmében." Ez erőteljesen félremagyarázza Patandzsali filozófiáját. Ő azt mondja, hogy a látó, látás és látott egysége alkotja a tudatlanságot (2.17. szútra), és az egoizmust (2.6. szútra). Az ő nézete szerint a szabadságot csak úgy érhetjük el, ha megvalósítjuk a látó, valamint a látás és a látott közötti örök különbözőséget. Ha a védántikus értelmezést szeretném ráerőltetni a Jóga-szútrára, akkor ez arra utal, hogy a védántikus múlt annyira elködösíti az elmémet, hogy nem tudom bemutatni a tárgyat (a Jóga-szútrát) eredeti igazában, hanem csak védántikus kötődéseimmel összekeverve. Lehetséges, hogy a jövőben lesznek olyan jógik, akik a jógát próbálják majd belemagyarázni a védánta szövegekbe, ami szégyen lenne. Mindkét rendszer többet érdemel.
"Ezt az állapotot azonosságnak (szamápattinak) nevezik." A szamápatti az objektív szamádhi kezdetleges formája. Emlékezzünk vissza rá, hogy Patandzsali az objektív (szampragjáta) szamádhi négy fajtáját sorolta fel: megfontolás (vitarka), elmélkedés (vicsára), gyönyör (ánanda) és az énség (aszmitá). A szamápatti különböző típusainak alapját az első kettő, a megfontolás és az elmélkedés alkotja. Mindezt a következő szútrák magyarázataiban fogjuk tanulni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése