2012. július 7., szombat

Az elme önnön természete

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.43. szmriti-parisuddhau szvarúpa-súnjévárthamátranirbhásá nirvitarká


szmriti - emlékezet; pari - teljes; suddhau - megtisztítása; szvarúpa - önnön formája; súnja - mentes; iva - mint; artha - tárgy, cél; mátra - csupán; nirbhásá - ragyog; nirvitarká - megfontolás feletti.


Amikor az emlékezet megtisztul, az elme önnön természetétől mentesnek tűnik, és csak a tárgy ragyog fel benne. Ez a megfontolás feletti (nirvitarka) szamápatti.


Az emlékezetünk telis-tele van olyan adatokkal, amelyek múltbeli eseményekből származnak, vagy olvastuk, hallottuk őket másoktól, vagy következtetés által jutottunk el hozzájuk.


A megfontolt (szavitarka) szamápattiban mindez a tudás, a rá utaló szavakkal kombinálva, összekeveredik a valós szamádhival. A nirvitarka szamápattiban nincs jelen ez a megfontolás. Ezért megfontolás feletti szamápattinak nevezzük - ami túl van a megfontoláson. Itt már megtörtént az emlékezet megtisztítása, ami nem más, mint az elme egy pontra kihegyezése. Az elme megszilárdításának módszereit az 1.33-39. szútrák részletezik, és a Jóga-szútra második és harmadik fejezeteinek java része ugyanezzel a témával foglalkozik.


Itt azt kell megértenünk, hogy mi is az a megfontolás feletti szamápatti, és mik a hatásai. Ennek megértése nélkül nem vihetjük sikerre a Patandzsali jóga gyakorlását. Az emlékezet megtisztítása azt jelenti, hogy az elme annyira fókuszált, hogy nem dob fel több vonatkozást, szempontot, vagy olyan adatot, amit a meditációnk tárgyával kapcsolatban elraktározott. Az elme természetéhez tartozik, hogy mindezt a tudást feldobja, azért, hogy azonosítani tudjuk a tárgyat. De ez a szakadatlan fontolgatás megakadályoz bennünket abban, hogy mélyebbre menjünk, és megvalósítsuk a tárgy legmélyebb lényegét, vagy magát a tárgyat eredeti valójában. Amíg a tárggyal kapcsolatos stimuláció jelen van, nem tudjuk megragadni a tárgyat magát. 


Ez utábbi szamádhiban az elme látszólag megszabadul önnön természetétől, melynek alapján folyamatosan kivetíti az elraktározott tudást a jelen pillanatra. Ezt nevezik az emlékezet tisztításának. A memóriát azért nevezik "foltosnak" vagy "tisztátlannak", mert a múlt benyomást hagy rajta. Amikor azt mondjuk, hogy a memória megtisztult, az nem azt jelenti, hogy törölve lett. Ez ezt jelenti, hogy a múlt folyamatos kivetítése a jelenbe akaratlagossá vált. Most a jógi eldöntheti, hogy szamádhiban akar lenni, vagy használja az emlékezetét, és eljut egy következtetésig. A memória a rendelkezésünkre áll, de ha nincs szükségünk rá, mint például meditáció közben, akkor megtehetjük azt, hogy nem használjuk. Ezt jelenti az, hogy az elme a saját természetétől mentesnek tűnik, ami a felszínes duruzsolás."

Nincsenek megjegyzések: