Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
ritambhará – igaz; tatra – ott; pragjá – magasabb rendű tudás.
Ott a bölcsesség igaz (ritambhará).
Most az elmélkedés feletti szamápattiban szerzett tudás (pragjá) minőségét írja le Patandzsali. Igaznak (ritambharának) nevezi. A rita egy régi kifejezés, ami már a Rig-védában is felbukkan. A szent rendre vonatkozik. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a dolgokat a legmélyebb szinten eredeti azonosságukban látjuk, és nem úgy, ahogy hisszük vagy akarjuk látni őket.
Vjásza elmagyarázza, hogy a ritambhara teljes igazságot jelent, amibe az igaztalanság parányi töredéke sem keveredik. Elmagyarázza, hogy ezt a legmagasabb jógát három lépcsőfokban lehet elérni: A szentírások tanulmányozása, következtetés és folyamatos meditációs gyakorlat által. Ez összhangban áll a Brihad-áranjaka Upanisad kijelentésével, amely szerint a tudatot (Brahmant) három lépcsőfokon keresztül lehet elérni, amelyek a következők: sravana (az igazság ismételt hallása), manana (elmélkedés az igazságon), és nididhjászana (az igazság megvalósítása vagy a szilárd megállapodás az igazságban).
1.49. srutánumána-pragjábhjám-anja-visajá visésárthatvát
sruta – hallott; anumána – következtetett; pragjábhjám – kétféle tudás; anja-visaja – másik tárgy; visésárthatvát – mivel egyedi tárgya van.
Ez a tudás különbözik a szentírásokból vagy következtetés által nyert tudástól, mivel egyedi tárgya van.
A nyelveink nagyon pontatlanok. Sok millió különböző tárgy van, de csak néhány szavunk, hogy leírjuk őket. Ha minden egyes különböző tárgyra tényleg különböző szót használnánk, akkor a nyelvünk kezelhetetlen lenne. Mivel a következtetés és a szentírások is nyelvet használnak, csak általánosságban írják le a dolgokat.
Az érzékeken keresztül szerzett tudás csak a durva tárgyakra (dolgokra) vonatkozik. Az összes fontos meditációs tárgy, mint az elme, egó, intellektus, a szív lótusza és a központi energiavezeték finom tárgyak, és ezért az érzékek nem tudják érzékelni őket. Ezért van szükségünk a következtetésre és a a szentírások tanulságára. De még akkor is, amikor megértettük a szentírásokat, és az intellektus szattvikus lett, ami által helyesen tudunk következtetni a finom tárgyakra, az még mindig más, mint amikor közvetlenül tapasztaljuk őket a szamádhiban. Mielőtt képessé válunk erre a közvetlen érzékelésre, Még mindig lehetnek el nem oszlatott kétségeink afelől, hogy a tanúságtétel vagy a következtetés helyes-e. De még ha nincs is kétségünk, még mindig ott van az a tény, hogy a tudás nem igazából a miénk, hanem másodkézből származik.
Georg I. Gourdijeff azt mondta, hogy a tudás fizikai természetű. Azt értette ez alatt, hogy az elméleti tudás nem sokat segít. A tudás csak akkor fog megváltoztatni bennünket, ha valóságossá vált, mint egy fizikai tárgy, amit meg tudunk érinteni. Ez előtt a filozófia csupán elmélet.
Azt azonban nem helyes állítani, hogy meg kell tapasztalnunk az igazságot ahhoz, hogy felszabadulhassunk. Semmilyen megtapasztalás soha nem vezethet el a felszabaduláshoz, mert a tapasztalás maga kötöttséget jelent. A tapasztalatot az átmenetiség határozza meg: minden tapasztalatnak van kezdete és vége. Amikor vége szakad, akkor egy másik tapasztalat követi. Ha azt mondjuk, hogy magtapasztaltuk a szabadságot, akkor nem tapasztaltuk meg a valódi szabadságot, mivel a szabadság a tapasztalás végét jelenti. Ebből az okból kifolyólag az ősi mesterek az „elhelyezkedés”, „megvalósítás” és „megértés” kifejezéseket használták. Ha megismerjük, vagy megvalósítjuk a tudatot, akkor semmilyen tapasztalat, jó vagy rossz, nem befolyásolhatja ezt a tényt.
Ezt a tudást természetesen nem kaphatjuk meg könyvek olvasása által. De ugyanúgy nem érhetjük el tettek, például az ászana, pránájáma vagy meditáció gyakorlása által. Semmilyen mennyiségű olvasás vagy cselekvés nem fog közvetlen tudást eredményezni, de a tanulás és a gyakorlás felébresztheti bennünk a potenciált a tudás megvalósítására. Sankara bemutatta a Brahma-szútra kommentárjában, hogy a tudatnak (Brahmannak) nincs oka. Örök és teremtetlen. Ez azt jelenti, hogy a Brahman állapotát bennünk nem a tanulás és a meditáció hozza létre, vagy más szavakkal a tanulás és meditáció nem a közvetlen oka annak, hogy magvalósítjuk önmagunkat. Mindazonáltal képessé tesznek bennünket arra, hogy megvalósítsuk azt, amik már eleve vagyunk (a tudatot). A legtöbb embernek szüksége van rájuk. A tanár szükségképpen homályos szavai sohasem lesznek elégségesek ahhoz, hogy megmutassák nekünk az igazságot. Minden tanítás, akkor is, ha szentírásból, személyes átadásból, vagy következtetésből származnak, csupán szavakon alapul. A szavak egy nelvi kódon keresztül csatornázzák le a valóságot, de ez a kód jelentősen különbözik magától a valóságtól. Lehet, hogy egy gyönyörű leírás, de nem maga a valóság. A valóságot közvetlenül kell megismerni, csak akkor fogja ténylegesen felébreszteni a jógit. A valóság közvetlen megismerése, a szavak, fogalmak, tanárok, vagy szentírások közvetítése nélkül, elérhető az elmélkedésen túli (nirvicsára) szamápattiban. Ebben az értelemben különbözik: itt önnön teljességében látunk egy tárgyat, míg a tanár vagy a szentírások szavai mindig is csak az ő szemeiken keresztül engednek bepillantást. Látnunk kell önmagunkat ahhoz, hogy szabaddá váljunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése