"1. Lépés
A megismerhetőkkel kapcsolatos teljes tudásból (pragjából) megfelelő meditáció után egy még magasabb szint bontakozik ki. Ezt a „diszkriminatív tudás” (vivéka khjátéh) szintjének nevezik, és az intellektusban (buddhi) jelenik meg. Miután az intellektus minden tárgyat áthatott az objektív szamádhiban, végső soron megvalósítja, hogy a tudatosság és a tudat nem az intellektus része, hanem egy mélyebb, és teljesen független réteget alkot, amit purusának vagy átmannak, vagyis a tudatnak nevezünk. Ez a diszkriminatív tudás csak akkor jelenik meg teljes dicsőségében, amikor az intellektus teljesen szattvikussá vált az objektív szamádhi gyakorlása által. A diszkriminatív tudás az, amikor az intellektus megvalósítja, hogy nem ő a tudó, a látó, és hogy nem tudja megismerni a látót.
Hogyan mondhatjuk azt, hogy ez a mély megvalósítás az intellektusban jelenik meg, és nem a tudatban? A tudat örökké szabad, állandó, és mindentudó, míg az intellektus vagy tud, vagy nem tud egy bizonyos tárgyról. Bármikor is szembesülünk valamilyen tudással, ami megjelenik vagy létrejön, az intellektust szemléljük. A tudat (purusa) sohasem képes arra, hogy elfelejtse önmagát, vagy emlékezzen önmagára, mivel örök, teremtetlen és változatlan.
2. Lépés
A diszkriminatív tudás állapotában mindenről tudunk, amik nem vagyunk, de még nem helyezkedtünk el valódi természetünkben. Mint ahogyan a mágnes vonzza a vasat, az intellektus és az elme is a tárgyakkal kapcsolatos tudáshoz vonzódik. Ahhoz, hogy megvalósítsuk tényleges természetünket, el kell engednünk a tudás és jelenségek „birtoklását”. Abba kell hagynunk önmagunk kivetítését ahhoz, hogy kívülről lássuk önmagunkat. Ez az abbahagyás egy meglehetősen passzív nem-cselekvés vagy elengedés. Pará-vairágjának, vagyis a legfelsőbb lemondásnak nevezik. Minden valamivé válást, cselekvést, akarást, és minden célt fel kell adni ahhoz, hogy eggyé váljunk a puszta léttel. A legfelsőbb lemondás által, a teljes elengedés által az elme felfüggesztetté válik – megszűnik autonóm egységként működni.
Itt minden tudatalatti benyomás törlődik, még a teljes tudásból (pragjá) és az egyhegyűségből (ékágra) származók is. Ezt az állapotot dharma-mégha-szamádhinak (a tulajdonságok szétáradó felhője) nevezik, ami a kogníción túli (tárgy nélküli) szamádhi. Az elme most felfüggesztett állapotban (niródha) van, ami azt jelenti, hogy többé nem vagyunk az elme rabszolgái. Akkor használjuk, amikor akarjuk, ahelyett, hogy ő használna bennünket.
3. Lépés
Ha hosszú ideig meg tudjuk tartani a dharma-mégha szamádhit, akkor az intellektus elkülönül a tudattól, a gunák visszatérnek a forrásukba, a prakritibe, és a látó állandóan az önvalóban lakozik. Ez a felszabadulás (kaivalja). Az örök, változtathatatlan, tudatfeletti eksztázis és szabadság állapota."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése