"1.42. tatra sabdártha-gjána-vikalpaih szankírná szavitarká szamápattih
tatra - ott, abban az állapotban; sabda - szó, hang; artha - valós tudás; gjána - érvelés; vikalpaih - váltogatás által; szankírna - összekevert; szavitarká - szavakba öntött gondolkodás; szamápattih - teljes elmerülés.
A megfontolt (szavitarka) szamápatti az a szamádhi, amelyben a szavak, tárgyak és a tudás a fogaslomalkotás által keverednek.
Ez a szamádhi legalacsonyabb formája. Az a különbség közte és a koncentráció (dháraná) között, hogy többé nem kell szándékos erőfeszítést tennünk arra, hogy elkerüljük a tárgyhoz nem kapcsolódó gondolatokat. A meditációtól (dhjánától) abban különbözik, hogy az elménk már a maga igazában jeleníti meg a tárgyat, mag a meditációban csupán a tudatosság folyamatos áramlata van jelen a tárgy felé. Míg a mély objektív szamádhiban csupán a tárgy ragyog fel mindenféle torzítás nélkül, ebben a szamádhiban még mindig zajlik a tárgy fontolgatása.
A többi szamádhihoz viszonyítva ez a szamápatti némileg felszínes. A meditáció (dhjána) szemszögéből ez egy mély, erőteljes, kreatív állapot, a tudás és tisztaság miatt, amit létrehoz.
Ha például a szamápattit a múla bandhára irányítjuk, akkor, azon túl, hogy hitelesen érzékeljük a múla bandha képét az elménkben, az elme ugyanakkor megfontolást is végez. A megfontolás fogalomalkotás (vikalpa) formájában történik. A fogalomalkotás az elme egyik fajta hullámzása. Ezért azt mondhatjuk, hogy az elme azon része, amelyik ezt végzi, még mindig egy kicsit csapong, míg a java része azonosságot ért el a tárggyal. az elme csapongása azonban ebben az esetben nem azt jelenti, hogy más dolgokra gondolunk. Az elme teljesen el van merülve a múla bandhában, de csak felszínesen.
A fogalomalkotás három, egymással összekevert aspektusból áll. Ezek: a múla bandha, mint tárgy, ahogyan jelen pillanatban észleljük, A múla bandha szó, a múla bandhával kapcsolatos tudás, amit a múltban gyűjtöttünk össze, mint például az, hogy felfelé irányítja az apána áramlatot. Itt azt fontos megérteni, hogy a múla bandha tárgy, az azt leíró szó, és a tudás, amivel rendelkezünk róla három teljesen különböző dolog.
A múla bandha szó egy szimbólum, amiben megszokásból állapodtunk meg. Ha valamilyen oknál fogva elfelejtenénk a szanszkrit nyelvet, akkor a jövőben csak gátzárnak neveznénk. ebben az esetben a szó változik, de a tárgy, amit leír, nem. Hasonlóképpen, a múla bandháról szóló tudásunk teljes vagy hiányos, helyes vagy helytelen is lehet, de magát a konkrét tárgyat nem befolyásolja a tudásunk állapota. Vagy például megeshet, hogy helytelenül végezzük a múla bandhát, mégsem változtatjuk meg a szót, amivel utalunk rá.
A megfontolt (szavitarka) szamápattiban összekeveredik a szó, a tárgy és a tudás, míg a szamádhi mélyebb típusaiban csak a tárgy van jelen. Először a szamápattinak ezt a típusát kell gyakorolni: az elme felszínes nyugalmi állapotban van, és ezért nem tud teljesen eggyé válni a tárggyal. Mindazonáltal ez egy fontos gyakorlási szint, amit nem szabad lekicsinyleni. A megfontolt szamápatti a magasabb szamádhi alapja, vagy bevezető lépése."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése