2014. január 3., péntek

A prána tánca

... avagy tizenöt lecke, amit a táncosoktól megtanulhatunk, csak nem akartam ezt a snassz címet adni a blogbejegyzésnek. Korábban már írtam a táncosokról és a jógáról, és azt is írtam, hogy a táncosoknak általában jól szoktak menni az ászanák, talán azért, mert a tánchoz egyaránt szükség van erőre, hajlékonyságra, és koordinációra is. Most pedig következzék néhány olyan pont, amit eredetileg egy táncos blogban soroltak fel, de mivel úgy éreztem, hogy sok köze van a jógához, én átírtam jógás változatra. Olvassátok el az eredeti cikket is, nagyon tanulságos!

1. A jóga nehéz. Szinte mindenki gyors fejlődést tapasztal, amikor elkezd jógázni. De ez csak addig tart, amíg a természetes adottságaink határaihoz meg nem érkezünk. Innentől kezdve vagy megrekedünk a fejlődésünkben, ami frusztráló, és sokan ilyenkor veszítik el a lelkesedésüket, és abbahagyják a gyakorlást. A további fejlődés persze lehetséges, de nagyon sok fáradtságot, szenvedést, elhivatottságot igényel. De ez szükséges, hiszen ha csak a természetes határainkig jutunk el, akkor akár több életre is megrekedhetünk ugyanabban a helyzetben. A kemény melót sajnos nem lehet megúszni. És ez nem csak az ászana, de a pránájáma, meditácó gyakorlására is igaz.

2. Nem mindig azt kapod, amit szeretnél. Az elvárások nélküli gyakorlásról már sokszor esett szó, talán éppen ez az egyik legfontosabb dolog, amit a jóga megtanít nekünk, és így az élet más területein is könnyebben tudjuk alkalmazni ezt az elvet. De szerencsére az is igaz, hogy az ember néha sokkal többet és jobbat kap, mint amit remélt, csak meg kell tenni az erőfeszítést.

3. Sok minden van, amit nem tudsz. Ez talán a jógára még inkább igaz, mint minden másra. Az emberi lélek rejtelmei végtelenek, és mindig tanulhatunk újat, feltéve, ha nyitott elmével állunk hozzá a tanulási folyamathoz.

4. Lehet, hogy nem lesz holnap. Minden egyes nap teljes odaadással kell jógázni, mintha az lenne az utolsó lehetőséged. Persze mindig van egy új lehetőség, de van, amikor sokat kell várni rá például egy sérülés miatt.

5. Nem te vagy a főnök. Ez is egy örök lecke, amit a jógában tanulhatunk meg a leghamarább, feltéve, ha helyes mentalitással végezzük. Paradoxonnak tűnhet, hogy a jógi a teste, érzékei, légzése, gondolatai uralására törekszik, mégis azt tapasztalja meg, hogy valójában csak eszköz Isten kezében.

6. Az információ nem valódi tudás. Az elméleti ismeretek nagyon jók, de csakis a gyakorlás által válnak tapasztalattá, megvalósított tudássá- A tanár az a személy, aki eléri, hogy az elméletet átültesd a gyakorlatba, az életed elválaszthatatlan részévé változtasd.

7. Ha sikeres akarsz lenni, bizonyítsd be, hogy értékes vagy. Ez a dolog gyakorlóként talán nem, annyira lényeges szempont, mint egy táncosnál, aki a színpadnak, a közönségnek él. Oktatóként azonban már sokkal inkább előtérbe kerül. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy az oktató a gyakorlók szolgája, és általában minél "felhasználóbarátabb", annál többen fogják igénybe venni a segítségét. Ez persze nem kell, hogy az elveink feladását jelentse.

8. Valaki más mindig jobb lesz, mint te. Az egyik legnagyobb lecke az egó feladása mellett (lásd 5. pont) az irigységtől való megtisztulás. Mindig lesznek ügyesebb, népszerűbb, sikeresebb oktatók, mint te, és a te döntésed, hogy emiatt haragszol rájuk, versengsz velük, vagy pedig megtanulod tőlük, amit lehet, és inspirációt merítesz a sikerükből.

9. Nem változtathatod meg a múltat. A múlt hibáin rágódni ugyanolyan hiba, mint a jövő miatt aggódni folyamatosan. A jóga arra tanít, hogy teljességgel jelen légy a MOST-ban, és így az életed a tudatosan megélt örök jelen folyama lesz. Nem könnyű ezt megvalósítani, de gyakorolni kell.

10. Csak te tudod boldoggá tenni önmagadat. nem a jóga fog boldoggá tenni, főleg nem abban az esetben, ha egy rajtad kívül álló dologként viszonyulsz hozzá, aminek alá kell vetni magad. A jóga egy eszköz, amely segít visszatalálni önmagadhoz, és ez a kapcsolat önmagaddal lesz a boldogságod forrása, még ha az út szenvedésekkel is teli, hiszen a hamis azonosság levetkőzése esetenként fájdalommal járhat.

11. Mindig lesznek, akik nem kedvelnek. Na ez egy nagy igazság, és talán ezt a legnehezebb benyelni, főleg, amikor te úgy érzed, hogy nem adsz okot rá, és jót akarsz másoknak is. Az utálat oka nem mindig benned keresendő, van, akinek ez egyszerűen létszükséglet, és nem tudsz mit tenni vele. Szóval: járda magad útját, és ne aggasszon az, hogy mások mit gondolnak!

12. Néha elbuksz. A kudarcokat, hibákat, sérüléseket nem tudod 100%-osan kizárni, és nem is kell. Hiszen akkor unalmassá válna a fejlődésed útja! De meg kell tanulni a bukásainkat a sikerünk oszlopává tenni, ahelyett, hogy elkeserednénk és feladnánk. Mindenki, aki bármit is elért az életben, nagyon sok nehézségen és kudarcok ment keresztül, de nem adta fel. A könnyen szerzett eredmények nem fejlesztik annyira a lelket, mint azok a sikerek, amelyekért meg kellett szenvednünk.

13. Néha ingyen kell dolgoznod. A jógaoktató nem munkának érzi, amit csinál, ahnem hivatásnak. persze ettől még meg kell élnie valahogy, de általában annyira lelkes átadni a tudását és a tapasztalatát, hogy néha még ingyen is oktat, például egy fesztiválon, rendezvényen, Gerilla jógán. Természetesen nem kell lúzernek lenni, ha nagyon alacsonyra teszed a mércét árban, akkor sem a tanulóid, sem a munkaadóid nem fogják megfelelően értékelni az erőfeszítésedet.

14. Gyakorlat teszi a mestert. De ha mindig ugyanazt csinálod, akkor őrültség volna más eredményt remélni belőle. Ez valójában két pont, hiszen a jógában (és mindenben) a fejlődés nagyon kicsi lépésekben jelentkezik, a folyamatos ismétlés és gyakorlás következtében. Ugyanakkor tovább is kell lépni, vagyis ha nem kezdesz el gyakorolni példáéul egy pózt, ami még egylátalán nem megy, akkor magától sohasem fog menni. Ha a komfort-zónádon túl is szeretnél fejlődni, akkor meg kell haladnond a saját magad által létrehozott korlátaidat.

15. Soha nem érzed az, hogy 100%-os szinten vagy. Sőt, a leggyakrabban szét vagyunk esve, és úgy érezzük, hogy a gyakorlásunk az adott napon a sokéves mélypont alatt volt. Mégsem szabad feladni, és ha oktatásról vagy jógabemutatóról van szó, akkor ki kell állni, és azt a a maximumot adni, amire az adott pillanatban képesek vagyunk. Ha pedig jógaórán gyakorolunk, akkor kit érdekel, hogy hogyan néznek ki az ászanáink, vagy hogy mennyire szenvedünk közben, ha mindent beleadunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a végén jól fogjuk érezni magunkat.


Nincsenek megjegyzések: