Az Ashtanga és a jógabemutatók

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"Mivel Krishna Raja Wadiyar a saját tapasztalatai alapján is mélyen hitt a jóga terápiás erejében, ezért sokszor kérte Krishnamacharyát, hogy tartson bemutatókat a főnemesi méltóságoknak Mysore-ban és a környező államokban is. A bemutatóknak természetesen látványosnak kellett lenniük, és nem lehetett sokáig kitartani a pózokat, mert az unalmassá tette volna az előadást. Így hát Krishnamacharya folyamatos nyomást gyakorolt a jobb képességű tanítványokra, hogy mihamarabb sajátítsák el mesteri fokon a legnehezebb ászanákat. B.K.S. Iyengar, aki szintén Mysore-ban tanult Krishnamacharyától, és máig is fennmaradtak azok az 1938-ban készült filmfelvételek, ahol ő maga is Krishnamacharya felügyelete alatt dinamikus vinyászákkal összekötött ászana-bemutatókat tart, a következőt nyilatkozta:

„A gurum kötelessége volt, hogy biztosítsa a maharadzsa udvartartásának okulását és szórakozását azáltal, hogy a tanítványait (akik közül én voltam az egyik legfiatalabb) bemutatóztassa és tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy a testüket a leglenyűgözőbb és megdöbbentőbb pózokba nyújtsák és csavarják.”¹

A bemutatókra való felkészítés Singleton szerint több kérdésre is választ ad: egyrészt a bemutatónak látványosnak kellett lennie, ezért az astánga-sorozatok is látványosra sikeredtek. Pattabhi Jois maga is azt nyilatkozta, hogy a haladó sorozatoknak nincs annyi terápiás hatása, mint az első vagy második sorozatnak, azok inkább csak bemutatókhoz használatosak.² Másrészt, a könnyedség kedvéért Krishnamacharya sorozatokba foglalta a bemutatók anyagát, vagyis maguk a sorozatok nem voltak évezredeken keresztül kőbe vésve, mint ahogyan Pattabhi Jois a Jóga-koruntára hivatkozva állította. Harmadrészt az ászanákat rövid ideig tartják ki az astánga-jógában, ami szintén a bemutatók közben előnyös.

Krishnamacharya korai tanítványai szintén arról számolnak be, hogy Krishnamacharya nem egy rögzített rendszert oktatott, hanem folyamatosan kísérletezett és fejlesztette oktatását, még a Mysore-i évek alatt is. T.R.S. Sharma és T.K.V. Desikachar is alátámasztja ezt a nézetet.³ Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Pattabhi Jois már 1933-tól kezdve elkezdett tanítani a Sanskrit Pathashalában, és elképzelhetően csak Krishnamacharya reggeli óráira tudott járni, ahol a dinamikus sorozatokat gyakorolták, míg Krishnamacharya más tanítványai, akik ráértek több időt tölteni gurujukkal, megismerhették tanításainak szélesebb, személyre szabottabb spektrumát is.⁴

1Singleton 2010: 192. old.

2http://www.yogatree.jp/events/chuck-miller-events-2012/

3Singleton 2010: 187-188. old.

4Singleton 2010: 189. old.