Miért nem elég az ászana?

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A fontos információ, amit itt meg kell érteni, az, hogy az ászana önmagában csak a testet képes felkészíteni, és nem az elmét. A meditáció önmagában csak az elmét képes fejleszteni, és nem a testet. Láthatunk olyan ászana-gyakorlókat, akinek teljesen kifejlett teste van, de az elméje le van maradva. Láthatunk olyan meditálókat is, akik nagy mentális kapacitással rendelkeznek, de a testük még mindig kőkorszaki. Több hasznot kaphatunk, ha a kettőt együtt gyakoroljuk, de még abban az esetben sem kapcsolódnak össze a hatások, mert az, ami a testet és az elmét összekapcsolja, a légzés, a pránikus réteg.

Sem a pózok gyakorlása, sem a meditáció gyakorlása nem képes megzabolázni a légzést, a pránát, az életerőt. És pontosan ezt a célt szolgálja a pránájáma. A prána nélkül a test halott, és az elme is teljesen inaktív. A prána mozgatja mindkettőt. Ebből az okból a pránájámát mindig a jóga tengelyének tekintették. A pránájáma az a tengely, ami körül a nyolcfokú jóga kereke forog. A pránájáma sikert hoz az összes többi jóga-ágazatban, és ez az a tengely, ami összekapcsolja az ászanát és a meditációt. E könyv célja az, hogy hozzájáruljon a pránájáma reneszánszához, és újra egybeforrassza ezt a három erőteljes jógikus technikát, amelyek sokkal nagyobb potenciával rendelkeznek, ha sorrendben és kombinálva gyakoroljuk őket.

Mi hiányzik általában a modern ászana-alapú jógából?

Patandzsali jógájában a testet egy tökéletes járművé alakítjuk a szabadság útján, vagy egy tökéletes hajóvá, mellyel átszelhetjük a feltételekhez kötött létezés óceánját. Nézzük meg közelebbről a jármű metaforáját!

Tételezzük fel, hogy a szabadság felé vezető út havas hegyeken, sivatagi utakon, mocsarakon, stb. vezet keresztül. Olyan járműre lenne szükségünk, ami robusztus, a legjobb állapotban van és képes átkelni a legkülönbözőbb terepen. Annak a ténynek köszönhetően, hogy már maga az út is eléggé kimerítő, olyan járműre lenne szükségünk, amely szolgál bennünket, és nem egy olyanra, amelynek arra van szüksége, hogy mi szolgáljuk. A legutolsó dolog, amire szükségünk van, egy olyan jármű, amely folyamatosan jelzi felénk, hogy figyelemre van szüksége, hogy kényeztetni, ápolni, szépíteni, javítgatni, felújítani kell, és hogy modellként akarja fotóztatni magát.

A jógában a testet egy tökéletesített járművé alakítjuk át. Patandzsali jógájában az ászana (és a hozzá kapcsolódó technikák) célja az, hogy olyan testet hozzunk létre, amelynek nincs szüksége folyamatos figyelemre azért, mert beteg, fájdalmat vagy kényelmetlenséget érez. Ez azért van, mert a fájdalom, kényelmetlenségérzet és a betegség rákényszerít bennünket arra, hogy egyre többet foglalkozzunk a testtel, olyannyira, hogy növekszik a vele való azonosításunk. Ha mindig orvoshoz kell mennünk, gyógykezeléseknek kell alávetnünk magunkat, minden nap számtalan vegyszert kell lenyelnünk, ennek hatására még inkább azt fogjuk gondolni, hogy ez a test vagyunk. E felfogás feladása nélkül a spirituális szabadság lehetetlen. Ebből az okból a jóga egyre jobban meglazítja a testtel történő azonosításunkat azáltal, hogy nem ad semmilyen okot, hogy azonosítsuk magunkat vele. A test csak ott van, és tökéletesen működik és támogat bennünket, anélkül, hogy folyamatosan arra kérne, hogy az igényeivel foglalkozzunk."