2014. április 5., szombat

Kárandavászana - bevezetés

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Kárandavászana (vadkacsapóz)
Dristi: orrhegyre

Áttekintés: A kárandavászana a legnehezebb póz a sorozatban; viszont lehet benne fejlődni, ha precízen különválasztjuk az egyes fázisait. Lényeges, hogy különválasszuk a csíőpízület mozgását a gerinc mozgásától és a vállízületek mozgásától, ha sikeresek akarunk lenni ebben a nehéz pózban. Meg fogjuk tanulni annak a fontosságát is, hogy vissza tudjuk fordítani a póz minden egyes fázisát, mielőtt áttérünk a következőre.

Előfeltételek: Ha elérjük a lábainkat kapótászanában, az azt mutatja, hogy a vállaink elegendő mértékben nyitottak, hogy meg tudjuk tartani e nyitottságot e póz váll- és hát-merevítő hatásával szemben. Ha tartani tudjuk a lábujjainkat a szúpta-vadzsrászana teljes időtartama alatt, a tanár segédlete nélkül, az azt mutatja, hogy a csípőízületeink megfelelően mozgékonyak. A pincsha-majúrászanából történő leérkezés a meghatározott módon szintén fontos, mert a kárandavászanából is ugyanígy jövünk ki, de a tranzíció nehezebb, miután végrehajtottuk a sokkal nehezebb kárandavászanát.

Ellenjavallatok: térdproblémák, vállproblémák.

Bemelegítő és rávezető póz: A következő javaslatok fel fognak készíteni erre a nehéz pózra.

  1. Feküdjünk hasra a földön úgy, hogy a lábaink padmászanában vannak, a karjainkat pedig kinyújtjuk a fejünk fölé. Húzzuk a csípőnket és a vállainkat a talaj felé, hogy megszabaduljunk az ott felgyülemlett merevségtől.
  2. A levezető pózok gyakorlása közben vegyük fel a lótuszpózt a sírsászana (fejenállás) közben. Bár ez a tranzíció sokkal könnyebb, mint a kárandavászana, rá fog világítani, ha bármilyen nehézségünk van a padmászana végrehajtásában a kezeink segítsége nélkül, fejjel lefelé helyzetben.
  3. Tartsuk ki a a pincsha-majúrászanát tizenöt légzésig öt helyett, mivel eleinte ennyi időt fogunk eltölteni a kárandavászana különböző fázisaiban (hacsak nem vagyunk már nagyon jártasak benne).
  4. Tartsuk ki az úrdhva-dandászanát (fejenállás vízszintes lábakkal) tíz-tizenöt légzésig. A kárandavászana felvételekor és kifelé jövet is alkartámaszban leszünk, miközben a csípőnk a tarkónk felett vagy még a mögött lesz. Ekkor sokan kidőlnek a pózból, mert nem elég erősek. Ha tíz-tizenöt légzésig kitartjuk az úrdhva-dandászanát, azzal felkészítjük magunkat."

Nincsenek megjegyzések: