2014. május 6., kedd

A pránájáma definíciója és célja

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma alapjai

A pránájáma definíciója és célja

A „pránájáma” egy összetett szó, mely a prána és ájáma szavakból áll. A prána szó jelentheti a légzést, de gyakrabban vonatkozik a légzés finom megfelelőjére, az életerőre. Az ájáma kiterjesztést jelent. Tehát a pránájáma az életerő kiterjesztését jelenti. Bár etimológiailag a „prána kontrollálása” jelentés nem olvasható ki belőle (a középső hosszú á miatt), sok későbbi tradicionális szerző pontosan így értelmezte a kifejezést. Ramana Maharishi egészen odáig ment, hogy a prána ródha kifejezést használta, ami a prána uralását jelenti. Ebből az okból a „prána uralása” vagy a „prána irányítása” értelmezéseket is el kell fogadni, mert ezt fogjuk majd később a kumbhakában gyakorolni.

A jóga nagyon népszerűvé vált világszerte, de sajnos ez a népszerűség csak az ászanára terjed ki. Ez odáig fajult, hogy sokan a „jóga” kifejezést kizárólag az ászanára értik, és a pránájámát valami egzotikus, furcsa dolognak tartják. A jóga-hagyományban azonban a pránájámának mindig is központi szerep jutott, az ászanát pedig csak a pránájáma előkészítésének tartották. Megpróbálom bemutatni a pránájáma fontosságát a jóga történelméből és modern szaktekintélyektől vett idézetekkel is. Ezt abban a reményben teszem, hogy ez újult érdeklődést fog eredményezni a jóga ezen erőteljes technikája iránt.

Patandzsali a pránájámáról

A Jóga-szútra szerzője a pránájáma számos definícióját közli. Először a belégzés és kilégzés nyugtalanságának és zavarának megszüntetéseként írja le (2.49.). A légzésminta nyugtalanságának és zavarának hiánya, egyenlő az elme nyugodt áramlásával, ami elérhetővé teszi a meditációt. Miután ezt elértük, gyakorolni kell a különböző kumbhakákat (légzésvisszatartást), mint például a külső, belső és középső légzésvisszatartást, figyelembe véve a mentális koncentrációt, az időtartamot és a számolást, amíg a légzés hosszúvá és finommá nem válik (2.50.). Ez a második definíció egyértelművé teszi, hogy Patandzsali nem csak a prána kiterjesztésének tekintette a pránájámát az uddzsájí légzés használatával, hanem a szabályos kumbhakát is annak tekintette, melynek a hosszát számolással mérjük, meditációs pózban, például padmászanában gyakorolva azt.

A légzés szándékos manipulációján akkor lépünk túl, amikor a negyedik, spontán kumbhakát megtapasztaljuk, amit más szövegek kévala kumbhakának neveznek (2.51.). ezzel a végső kumbhakával az elmét megszabadítjuk a tamasztól (tompaság) és radzsasztól (szenvedély), és az eredeti szattva (intelligencia) felragyog (Patandzsali a prakása kifejezést használja a szattvára – 2.52.). Amikor ezek az akadályok elhárultak és az elme eredeti állapota helyreállt, a jógi már készen áll a belső ágak, vagyis a meditáció magasabb jógájának gyakorlására (2.53.).

Patandzsali csupán öt rövid szútrában leírta, hogy a mentális akadályok hogyan nehezítik meg a magasabb jóga gyakorlását, és hogy ezeket az akadályokat a pránájámával lehet eltávolítani, és hogy az eltávolítás akkor teljes, amikor spontán módon képesek vagyunk túllépni a légzésmintán (bár a különböző iskolák eltérnek e szútra interpretálásában), és hogy ezt a túllépést a különböző kumbhakák alapos gyakorlásának kell megelőznie, figyelembe véve a technikai paraméterek módosítását, ami azt jelenti, hogy hosszú és egyenletes légzésritmust alakítunk ki, amely az életerő és az elme ennek megfelelő áramlásához vezet.

Mint ahogyan az ászanák esetében is tette, amiket csupán három szútrában írt le, Patandzsali leírta a helyes pránájáma-gyakorlás hatásait, de nem részletezte, hogy hogyan gyakoroljuk ezeket a technikákat. Ezt egy tényleges tanárnak kellett megtanítania, ráadásul többféle módszer volt elfogadott."

Nincsenek megjegyzések: