A pránájáma spirituális hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A pránájáma mentális és spirituális hatásai

A Sándílja Upanisadban találjuk azt az utasítást, hogy a hullámzó pránát le lehet csillapítani a pránájáma gyakorlása által (46. vers). De miért érdekelne bennünket ezeknek a hullámzásoknak a lecsillapítása? A nagy sziddha, Góraksa Nátha elmagyarázta a Góraksa-satakában, hogy ameddig a prána mozog, az elme is mozog, és amikor a prána lecsillapodik, az elme is lecsillapodik (94. vers). A csendes elmét, mint ahogy egy csendes tavat is, használhatjuk arra, hogy megpillantsuk a saját tükörképünket. Ha a tó felszíne hullámos, akkor torzak lesznek a visszatükröződő képek. Ha viszont az elme tavának felszíne csendes, akkor az elme, mint egy tiszta kristály, bármit képes visszatükrözni, ami felé fordítjuk, ebben az esetben az önvalót is (Jóga-szútra 1.41.). Így válik lehetővé önmagunk megismerése. Ebből az okból kifolyólag vizsgálták a jógik az elme lecsendesítésének módszereit. Ebből a kutatásból a pránájáma emelkedett ki, mint a legközvetlenebb módszer a meditáció előkészítéséhez, azon a megfigyelésen alapulva, hogy a gondolatot a prána működteti. Amikor a prána lecsillapodik, a gondolat is elcsitul.

Dzsagadguru Sankarácsárja Jóga-tárávalíjában elmagyarázza a magasabb ágak és a pránájáma közötti kapcsolatot. Azt mondja, hogy amikor elérjük a pránájáma tökéletességét, a Kundaliní belép a jógik által központi energiacsatornának (szusumná) nevezett vezetékbe, és akkor jön létre erőfeszítés nélkül a dháraná (koncentráció, a jóga hatodik lépcsőfoka), és a dhjána (meditáció, a hetedik lépcsőfok) (12, 14. versek). Sankara itt egyértelműen azt állítja, hogy a pránájáma okozza a Kundaliní felemelkedését, és maga a Kundaliní erősíti meg a dháranát és a dhjánát. A Kundaliní segítsége nélkül a dháraná és a dhjána elérése nagyon sok erőfeszítést igényel. Valójában ez azt jelenti, hogy sok évtizeden keresztül tölthetünk napi több órát a légzésünket figyelve, és mégsem jutunk túl messzire. Ez egészen egyszerűen annak a ténynek köszönhető, hogy ha a pránánk az egyik alsó csakránkban koncentrálódik, akkor az elménket természetesen a túlélés és félelem (múládhára csakra), szaporodás és érzelmek (szvádhisthána csakra), vagy a befogadás és vagyon (manipúra csakra) témái fogják lekötni. Ha felemeljük a Kundalinít a harmadik szembe (ágjá csakrába), akkor automatikus és spontán módon belépünk a mély meditációba, ahogy Sankara magyarázza, és az ő választott eszköze a pránájáma.

Hasonló szellemben a Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti kijelenti, hogy tudatlanok azok, akik azt gondolják, hogy a felszabadulás elérhető kizárólag a tudás által, az advaita-védántinokra célozva ezzel (9.34.). Ehelyett, a tudás és a nyolc lépcsőfok, különösen a pránájáma, dháraná és dhjána alkalmazása által érhető el a felszabadulás. Ezt a bizonyos filozófiát karma-gjána-szamuccsajának nevezik, ami arra utal, hogy a felszabadulás a tudáson és cselekvésen keresztül érhető el. Ezt a filozófiát T. Krishnamacharya is elismerte, és ő is a Védánta kritikusa volt.

A Hatha-jóga Pradípiká című tantrikus szöveg szerint, ha a prána egyszer belép a központi vezetékbe (szusumnába), akkor megfékezi az elmét (manónmaní) és lecsillapítja azt (2.41-42). E cél elérése érdekében különböző kumbhakákat, vagyis légzésvisszatartásos pránájámákat javasol. Ugyanezt állítja Srínivászajógí a Hatharatnávalí című szövegben (2.3-4). A Hatha-jóga Pradípiká némileg rávilágít arra, hogy pontosan milyen összefüggés van egyrészről a meditáció, és annak célja, a felszabadulás, másrészről a pránájáma között. A Pradípiká kijelenti, hogy tizenkét pránájáma alkot egy pratjáhárát (az ötödik tag), tizenkét pratjáhára egy dháranát (a hatodik tag), tizenkét dháraná egy dhjánát (a hetedik tag), tizenkét dhjána pedig egy szamádhit (a jóga nyolcadik tagja és csúcspontja) (1.36-37). Azt is kijelenti, hogy azok, akik a gjánáról (tudásról) beszélnek, anélkül, hogy megszilárdították volna a pránájukat a pránájáma segítségével, képmutatók (8.15), és csak azt tekinti felszabadultnak, akinek a pránája nem mozog belégzés és kilégzés közben (10.36). Itt ismét azt látjuk, hogy a pránájámában elért eredmények alapján határozzák meg a jógi misztikus képességeinek mértékét, hogy megkülönböztessék a sziddhit (tökéletességet) elért jógit az advaita védántinoktól, akik mindig a tudásukkal büszkélkednek, de sokszor csak forró levegőt lehelnek ki (ironikusan szólva)."