2016. február 20., szombat

Viparíta dandászana

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Vinyásza számolás

Szapta: Belégzésre ugorjunk előre térdelő helyzetbe. A második sorozatban az ustrászanával kezdődő három póz esetében is ugyanezt a vinyászát gyakoroljuk. Megtehetjük azt, hogy egy pillanatra megtartjuk a térdeket a levegőben, lólászanában, mielőtt a földre eresztjük a térdeket a két tenyerünk között, és felkészülünk a fejenállásra. Kilégzésre helyezzük a két könyökünket vállszélességben a talajra, és kulcsoljuk össze az ujjakat, majd támasszuk a fejünket a talajra a kezeinkbe. Emeljük a térdeket a levegőbe, és kiegyenesített térdekkel sétáljunk be a lábainkkal minél közelebb a fejünkhöz, hogy a törzsünk függőleges helyzetbe kerüljön.

Astau: Belégzésre nyomjuk a könyököket a talajba és feszítsük meg a gerincfeszítő izmokat, majd a súlypontot a lábakról teljesen a könyökökre hozva emeljük a lábakat a fejenállás pozíciójába. Ha még nem biztos a végrehajtás, akkor behajlított térdekkel is kiemelhetjük a lábainkat, de ne lökjük el magunkat a földtől a lábakkal. Ha ellökjük magunkat, vagy bedomborítjuk a hátunkat, akkor a súlypont a fejtető mögé kerülhet, és átfordulunk. A gyakorlatnál mindenképpen figyeljünk arra, hogy ne legyen olyan tárgy vagy személy a közelünkben, amely balesetet okozhat, ha eldőlünk. A sírsászanában a testsúly hetven százaléka a könyökökre esik, és csak kisebb része terhelődik a fejünkre és a nyakunkra. Aktívan toljuk a könyököket a talajba.

Nava: Kilégzésre homorítsuk a törzset, és a lábainkat a fejünk mögött közelítsük a talajhoz, mint a skorpió pózban. Ha a második sorozatban vagy a befejező gyakorlatoknál gyakoroltuk a vriscsikászanát (skorpió pózt) vagy a sírsapádászanát (a fejenállás D változata a befejező sorozatban, melyben a gerincet hátrahajlítjuk és a talpakat a tarkónk felé közelítjük). Ha elegendő hajlékonysággal rendelkezünk, akkor a talpainkat egészen közel tudjuk engedni a talajhoz, mielőtt beledőlünk a pózba, hogy a talpak valóban földet érjenek. A térdeket lehetőleg egyenesítsük, és a könyököket nyomjuk vissza a talajba, ha esetleg elemelkedtek. A stabilitás megszerzésében segítségünkre lehet az, ha beljebb sétálunk a talpainkkal a fejünk irányába, miután azok földet értek. A pózban ugyanúgy nyílik a csípőhorpasz és a vállöv is, de a váll és felső gerincszakasz esetében a nyitás intenzívebben történik, mint ahogy a kapótászana A változatban is erőteljesebben nyílik a váll és nyúlik a tricepsz, mint a B változatban, amikor a tenyereinken vagyunk.

Dasa: Belégzésre rúgjuk vissza magunkat a fejenállásba. Elegendő hajlékonyság esetén a súlypontot azzal is át tudjuk helyezni, hogy a mellkasunkat a könyökök irányába visszük, de ha még nem rendelkezünk ennyi hajlékonysággal, akkor a talpainkkal könnyedén rúgjuk el magunkat a talajtól.

Ékádasa: Kilégzésre ereszkedjünk le a fejenállásból csaturanga dandászanába. Miközben a törzs lefelé dől, kapjuk fel a könyökeinket a talajról, és helyezzük a tenyereket a talajra.

Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.

Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.

Nincsenek megjegyzések: