Finomított uddzsájí légzés

Újabb részlet a Csanda krama könyvből:

Ha az uddzsájí hang az orrunkban keletkezik, az általában a felszínes figyelemre vagy a figyelem hiányára utal. Ha az uddzsájí hangot a szánkban képezzük, az a túlzott koncentrációra és erőlködésre utal, és ilyenkor az állkapcsunkat is a kelleténél jobban összeszorítjuk, illetve az arcunkkal is grimaszolunk. Igyekezzünk egyensúlyt teremteni a kettő között, vagyis a figyelem hiánya és a túlzott koncentráció között azáltal, hogy leejtjük az állkapcsunkat, és ellazítjuk az arcizmainkat. Ez egy kicsit olyan érzés, mintha a füleinken keresztül lélegeznénk: a belső fülünkben enyhe nyomást érzünk belégzésnél, az uddzsájí hang lágyabb lesz, és a koponyánkban visszhangzik. Igyekezzünk lejjebb vinni az uddzsájí hang képzési helyét a torkunk tövéhez (ahol a visuddha csakra és a dzsálándhára bandha elhelyezkedik).

Közvetlen kapcsolat van aközött, hogy leejtjük az alsó állkapcsunkat (az uddzsájí hang létrehozása érdekében), megnyújtjuk a gerincet és szabadon tudjuk mozgatni a rekeszizmot. Vagyis az uddzsájí légzés helyes alkalmazása során finom szinten létrejön a dzsálándhára bandha, az uddíjána bandha és a múla bandha is. Gyakran előfordul, hogy a kilégzés hosszabb és hangosabb, míg a belégzés rövidebb és halkabb. Próbáljuk meg hosszú távon kiegyensúlyozni a belégzés és kilégzés hosszát, és a hangot is tegyük egyenletesen finommá. Ehhez általában egy kicsit hangosabbá és hosszabbá kell tenni a belégzést és lágyabbá a kilégzést. Amikor egyenletesen és lágyan tudjuk képezni az uddzsájí hangot, akkor a légzésünk természetes módon lelassul, és az elménk relaxálttá válik, kiürül. Ekkor tudatosabbá válunk a testünk pillanatnyi állapotáról és szükségleteiről, és könnyebben el tudjuk kerülni a sérüléseket. Ne erőltessük a pózok végrehajtását, ha közben háttérbe szorul a légzésünk! Ha az arcunk laza marad, akkor a légzésünk is lágyabb lesz.

A kezdőkre általában jellemző a rövid és hirtelen belégzés és a hosszabb, hangosabb kilégzés. Igyekezzünk egyforma hosszúvá tenni a be-és kilégzést, ideális esetben mindkettő hat-hat másodperc hosszúságú legyen. A hosszabb belégzés több hőt és izzadást eredményez, mag a kilégzés hűsít és eltávolítja a méreganyagokat. A belégzés energiát ad és növeli a feszültséget, míg a kilégzés oldja azt. Ezt úgy kerülhetjük el a csandra krama gyakorlása során, hogy lassítjuk a belégzést, vagyis csökkentjük az összességében beszívott levegő mennyiségét.

Meg kell jegyeznünk, hogy a levegő, amit beszívunk, nem csak pránából áll. A belégzés során levegőt és pránát is beszívunk. A prána a beszívott levegő életerő-tartalma, de a levegő emellett tartalmazhat bizonyos fizikai és energetikai szennyeződéseket is. A kilégzés során megszabadulunk ezektől a mérgező hatásoktól, de a pránát is elveszítjük, így az energiánk lecsökken. Ahogy a légzésünk egyre finomabbá és tudatosabbá válik, a határok is jobban kirajzolódnak, csak azt vesszük magunkhoz, ami táplál, és csak azt ürítjük ki, ami mérgező. Azt is kimondhatjuk, hogy a pránájáma gyakorlása valójában nem növeli az energiaszintünket, hanem a pránáról való tudatosságunkat növeli. A teljes potenciálunk felszínre hozása az, ami nehéz.