Az Univerzum Ura

Bizonyára sokan olvastátok a "Titok" című könyvet. Ott lépten-nyomon előfordul ez a kifejezés, hogy "Bármit szeretnél kérni, az Univerzum alig vár, hogy megadhassa neked." Ezt az elképzelést úgy nevezik filozófiai szakszóval, hogy panteizmus, amikor a hívő mindenben Istent látja, a fűszáltól kezdve a hatalmas égitestekig és galaxisokig bezárólag. Természetesen ez az elképzelés megállja a helyét, talán sokkal könnyebb is megalapozni, mint azt, hogy az egész Világmindenség egy végtelenül sűrű pontból robbant ki - egészen véletlenül. A védikus filozófia azonban továbbmegy, és azt mondja, hogy Isten valóban nem különbözik a teremtésétől, mivel az az Ő kiáradása, energiája, de ugyanakkor kívül is helyezkedik rajta (erre utal a parabrahman kifejezés, vagyis hogy a Brahman túl van mindenen), és ugyanakkor bele is helyezkedik az univerzumba, és irányítja azt, a legparányibb fűszálig, hangyáig és kvarkig bezárólag, de Isten jelenléte a Teremtésében mégsem befolyásolja Őt úgy, mint ahogyan a szintén Belőle kiáradó végtelen számú parányi élőlényt. 

Nos, azt hiszem, elég is a filozofálásból, a fenti eszmefuttatással arra akartam kilyukadni, hogy létezik Istennek egy formája Indiában, melyet Dzsagannáthaként, az Univerzum Uraként tisztelnek. Mint ahogyan minden isteni formát, a hinduizmusban Dzsagganáthát is megjelenítik múrti, azaz istenszobor formájában, méghozzá az orisszai Dzsagannátha Puríban van a temploma. Dzsagannáthát az Úr Visnu vagy az Úr Krisna eksztatikus formájának tekintik, akinek ki van tágulva a pupillája, bátyjával, Baladévával (vagy Balarámával), illetve húgával, Szubhadrával együtt. Több magyarázat létezik arra, hogy mi okozta ezt az eksztatikus elváltozást, a legelfogadottabb szerint a híveinek prémáját, azaz tiszta szeretetét ízlelte meg a három testvér, és eksztatikus táncra perdültek. 

A napforduló-meditáción ez a mantra is elhangzott: 

Dzsaja Dzsagannáth, Dzsaja Dzsagannáth, Dzsaja Baladéva, Dzsaja Szubhadra
Dzsagannátha Szvámí Najana Patha Gámí Najana Patha Gámí Bhavatu Mé
Dzsaja - éljen, Dzsagannátha - az Univerzum Ura; Baladéva - a testvére, Balaráma; Szubhadra - a húga, Szubhadrá királynő; Szvámí - Úr; Najana - a tekintetem; Patha - útjába; Gámí - kerülne; Bhavatu - bárcsak; Mé - nekem

"Éljen Dzsagannátha, éljen Baladéva, éljen Szubhadra! Bárcsak az Úr Dzsagannátha a tekintetem útjába kerülne!"

Dzsagat az univerzumot jelöli, nátha pedig azt jelenti, hogy "Úr". Baladéva azt jelenti, hogy "az Erő Istene", vagy Balaráma: "Erő és Öröm". Szubhadrá pedig azt jelenti, hogy "nagyon kedvező". A hívek minden évben kihozzák a mórtikat a templomból és végighúzzák a város utcáin három nagy szekéren. Ekkor éneklik ezt az imát, melyben arra kérik Istent, hogy jelenjen meg előttük ebben az eksztatikus formában, nem csak a külső érzékszervek számára látható múrti-formában, hanem eredeti, spirituális formájában is, a szívükben.