"13. Gyakorlat: Trátaka Isten formáján
A
trátaka azt jelenti, hogy nézni, vagy bámulni. Ez egy olyan
technika, amely a krijáknak vagy satkarmáknak
nevezett gyakorlatok sorához tartozik, ami tisztító hatású
gyakorlatokat jelent. A „Pránájáma: a jóga légzése”
című könyvemben hármat ismertettem a hat krijá közül, vagyis a
naulít, a kapálabhátít és a netit, melyek a
legközelebbi kapcsolatban állnak a jógikus légzés gyakorlásával.
Míg a többi krija meglehetősen fizikai folyamat, a trátaka
egy mentális folyamat és így közvetlenebb kapcsolatban áll a
meditációval.
A
trátaka célja a tudatalatti megtisztítása és kiürítése.
Ezt úgy érhetjük el, hogy egy szilárd pontra rögzítjük a
szemeinket. A jógik egyik kedvenc tárgya a gyertyaláng csúcsa. A
gyertyát egy sötét szobában kell elhelyezni, amelyben nincs
huzat. Ha huzat van, akkor a gyertyaláng remegni fog, ami
radzsaszikus hatással van az elmére, vagyis felizgatja azt.
A trátaka egy másik gyakori tárgya egy fekete pont, melyet
fehér papírra festünk, és kiteszünk a falra magunk előtt. Az
alaptechnika abból áll, hogy folyamatosan a tárgyra nézünk és
nem engedjük, hogy a szemünk megmozduljon a szemgödörben. A
tudatalatti elme a gyors szemmozgás (REM- Rapid Eye Movement)
által jut kifejezésre. Ezeket a mozdulatokat számtalanszor
dokumentálták alvó állapot közben, de ébrenlét közben is
ugyanolyan fontosak. Ha meg tudjuk állítani a szemgolyók mozgását,
azzal arra késztetjük a tudatalattit, hogy a tartalma egy részét
kioltsa, azt a részt, amely a vizuális elméhez kapcsolódik. A
trátaka közben addig fókuszálunk a tárgyra, amíg a
szemeink könnybe nem lábadnak, és már nem tudjuk további nyitva
tartani őket. Amikor elértük ezt az állapotot, akkor hunyjuk be a
szemünket, és szilárdan tartsuk az elménkben a tárgy mentális
képét. Most vizualizáljuk a tárgyat, amit belső trátakának
neveznek. Amikor a belső vizuális kép is eltűnik, nyissuk ki a
szemünket és ismét nézzünk a tárgyra magunk előtt.
Bár
ez a folyamat kétségkívül hasznos, a trátaka végtelenül
erősebb formáját javaslom, amikor is Isten formájára nézünk.
Ha egy hiteles művész, ali látja Istent, létrehoz egy ábrázolást,
akkor a képre nézve „letölthetjük” az Istennel kapcsolatos
tudást. Ez általában nem történik meg akkor, ha csak
véletlenszerűen nézzük ezt a képet. Ki kell választanunk egy
bizonyos pontot rajta, és egy ideig csak arra kell koncentrálni.
Kezdjük öt perccel, és idővel növeljük 15-re. Válasszuk meg
bölcsen a fókuszpontot. Egyes képek túl erőteljesek, ha rajtuk
meditálunk, például Isten szemei vagy harmadik szeme, különösen
a kezdetekkor. T. Krishnamacharya azt mondta, hogy Isten előtt állva
mindig lefelé kell néznünk. Ez a közönséges elmeállapot esetén
érvényes. Ha belsőleg alázatossá válunk, és Isten
közvetítőjének ajánljuk magunkat, a tudás elkezdhet áramlani
rajtunk keresztül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése