"A gyakorlás e formájának két fontos aspektusa van: ahhoz, hogy sikerre vigyük, nem csak az általunk választott isteni formát kell azonosítani a Brahmannal (a határtalan tudattal vagy mély valósággal), hanem minden más istenségre is így kell tekinteni, akiket mások imádnak vagy akiken meditálnak. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy bármilyen hitet követünk is, és bármilyen formáját imádjuk Istennek, legyen az Siva, Visnu, Sakti, Kálí, Buddha, Jézus, Jahve vagy a Taó, mindig csak a határtalan tudatot, a mély valóságot lássuk, ne az istenséget. Ne a külső korlátot nézzük, amit felfogunk, hanem a belső lényeget. Soha ne nézzük le Isten azon formáját, amelyet egy másik ember imád. Ha ezt tesszük, az csak egy dologra vall, a tudatlanságunkra.
Emellett,
amikor látunk másokat, hogy Istenen meditálnak, vagy Őt imádják,
különösen, ha egy másik formát imádnak, mint mi, akkor örüljünk
velük együtt, és ne ítéljük el őket, mert nem tudhatjuk az
imádatuk mélységét. Sajnos a vallások miatt az emberiség nagyon
széttagozódott, és ez a széttagozódás az ismeretlentől, a
másságtól való félelemnek köszönhető. Mindezt a félelmet
azonban hátrahagyhatjuk, amikor valóban megtapasztaltuk Isten
megnyilvánulását. A félelem csak addig létezik, amíg ott van a
bizonytalanság. Amikor Isten megnyilvánul előttünk, akkor
felismerjük, hogy ugyanez az Isten világít be minden utat, még ha
ezt a tényt el is titkolják előlünk azok, akiknek az az érdeke,
hogy először megosszák az emberiséget, majd uralkodjanak a
megosztott emberiségen.
Nyissuk
meg magunkat az előtt a tény előtt, hogy Isten összes formája
vagy megnyilvánulása valójában annak az egy határtalan tudatnak
a megnyilvánulása az életben, amely mindannyiunkban létezik.
Tekintsünk minden isteni formára úgy, mint az egy Brahman
(határtalan tudat) kiterjedésére. Csak akkor hagyhatjuk magunk
mögött a múlt megosztottságát és elszigeteltségét, és
haladhatunk előre egy emberiségként. Ez hamarosan nagyon fontos
lesz, mert a jövőnk nagyobb kihívásokat tartogat, mint a múltban
gyökerező törzsi vagy intellektuális területeken történő
osztozkodás.
A
szanszkrit bhakti kifejezés nagyon fontos. A bhakti a
jóga odaadó aspektusát képviseli. A bhakti főnév a
bhadzs igetőből képződik, mely azt jelenti, hogy
megosztani. Például, ha Indiában megszólít bennünket egy
kevésbé szerencsés helyzetben lévő ember, akkor a bhaksis
kifejezést fogja használni, ami szintén a bhadzs tőből
képződik. A bhaksis azt jelenti, hogy osszuk meg, amink van.
A bhakti-jógában fontos, hogy megosszuk a szeretetünket.
Ez
azt jelenti, hogy a szeretetünket nem csak egy személyre vagy a
családunkra terjesztjük ki, hanem a minket körülvevő közösségre
és az egész emberiségre. De a bhakti-jóga ezen is túlmegy.
Azt is jelenti, hogy kiterjesztjük és megosztjuk az Isten iránti
szeretetünket azokban a formáiban, melyek kényelmesek a számunkra,
azokban a formáiban, amelyeket nem értünk, és azokban, amelyekben
mások imádják. A bhakti-jóga sohasem jöhet létre
addig, amíg azt gondoljuk, hogy a másik ember téved, rossz
szándékú vagy egyenesen gonosz, mert Isten olyan formáját
imádja, melyet mi nem vagyunk képesek felfogni. Bármilyen formában
imádja is Istent a mellettünk lévő személy, mindig úgy lássuk
azt, mint ugyanannak a határtalan tudatnak a képviselőjét, és
semmi másnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése