"14. Fejezet
14.
Törvény: A spontán belső légzésvisszatartás közben Isten
láthatóvá válik a koronacsakrában
Az
ísvara-pranidhána,
vagyis odaadás Isten iránt nem csak egy homályos fogalom, melynek
értelmében emlékeznünk kell Istenre a tevékenységeink
közepette, hanem egy formális gyakorlat is. Számos jóga-írás,
mint például a Hatha
Tatva Kaumudí
kijelenti, hogy ha a formával rendelkező Istenre koncentráljuk az
elménket, az a dháraná
(46.5).
Eddig
nem foglalkoztunk a koronacsakrával, a szahaszrárával.
Ennek az az egyszerű oka, hogy a koronacsakrába nem tudunk
belélegezni. Kívül helyezkedik a légzéskörön, és nem lehet
olyan értelemben látni vagy hallani, mint ahogy a többi csakra
látható vagy hallható. Az egyetlen módja az ezerszirmú lótusz
elérésének a légzésvisszatartás, amikor a prána
áramlása tejesen megszűnik, és az elme visszalép a szívbe. Enek
eléréséhez azt a rövid szünetet használjuk fel a belégzés
után, mielőtt átvált kilégzésbe. A légzésciklusnak ezt a
rövid nyugalmi pillanatát arra használjuk fel, hogy a belégzés
kezdetekori utolsó vonatkoztatási ponttól, az ágjá
csakrából
a szahaszrárába
ugorjunk. Úgy jelenítsük meg a szahaszrárát,
mint a többi csakrát, felfelé mutató lótuszként. Mivel a
koponya felett található, inkább úgy néz ki, mint egy nagy
korona a fejünkön. Az ezer szirom egyszerre minden színben
pompázik, éppen ezért nem lehet vizuálisan megjeleníteni. Úgy
ragyog, mint sok ezer nap.
Most
pedig vizualizáljuk azt a formáját istennek a koronacsakrában,
ami számunkra megfelelő, és belsőleg boruljunk le előtte. Utána,
ahogy a kilégzés elkezdődik, vigyük vissza a figyelmünket az
ágjá
csakrába,
kiejtve az Ómot, és onnan folytassuk a meditációnkat lefelé a
megszokott módon. Néhány tanács: istent megjeleníthetjük és
leborulhatunk előtte mantra nélkül, vagy pedig ideális esetben
kiejtve a megfelelő ísta mantrát, ley Isten adott formájához
kapcsolódik. Néhány gyakori ísta-mantra:
Jézus
Krisztus – Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet
Jahve/az
Atya – Vagyok aki vagyok
Allah
– La Illah Il Allah
Siva
– Óm Namah Sivája
Krisna
– Óm Namó Bhagavaté Vászudévája
Buddha
– Óm Mani Padmé Hum
Kálí
– Hrím Srím Krím Paramésvarí Szváhá
Nirguna
Brahman – Tat Tvam Aszi
Ez
az ísta-mantráknak
csak kis része. Számos másik is létezik. A másik fontos pont a
spontán kumbhaka
(légzésvisszatartás) hossza. A tíz másodpercet meghaladó belső
kumbhakákat
mindig dzsálándhára
bandhával
(torokzárral) együtt kell végezni. Mivel ez egy meditációs
gyakorlat, és nem formális
pránájáma,
a spontán kumbhakákat
tíz másodpercre kell korlátozni. Ezt úgy ellenőrizhetjük
könnyen, ha megmérjük azt az időt, ameddig az ísta-mantránk
kimondása tart. A gyakorlott meditálók többször is
megismételhetik az ísta-mantrájukat
a légzésvisszatartás alatt a szahaszrárában
(koronacsakrában), de a teljes idő akkor se haladja meg a tíz
másodpercet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése