"14. Gyakorlat: Csakrameditáció Isten formájával a szahaszrárában kumbhaka közben
Gyakoroljunk
úgy, mint korábban a múla bandhával és a dzsihva
bandhával, a bhrúmadhja dristit vagy a sambháví
múdrát alkalmazva, a megfelelő ászanában, az általunk
választott gjána- vagy ákása-múdrával, és
kiejtve a bídzsáksarákat (tő-mantrákat) az egyes
csakrákban. Az új komponens az lesz, hogy miután befejeztük a
belégzést, közben a megfelelő mennyiségben elmondva a
bídzsáksarákat mindegyik csakrába, egészen a harmadik
szem (ágjá) csakráig, felfüggesztjük a légzést nem
több, mint tíz másodpercre, a koronacsakrába (szahaszrára)
visszük a figyelmünket, vizualizáljuk az ísta-dévatánkat,
ahogy az ezerszirmú lótuszban ül vagy áll, és közben az adott
isteni formához kapcsolódó mantrát (ísta-mantrát)
ismételjük. Ha nincs ísta-mantránk, akkor csak ismételjük
az ÓM-ot.
A
kilégzés kezdetén vigyük vissza a figyelmünket az ágjá
csakrába, kiejtve az ÓM-ot a nekünk megfelelő számú
alkalommal, és innen folytassuk úgy, mint korábban. A sorrend
tehát a következő lesz:
Belégzés
közben
A
LAM mantrát mondjuk bele a megfelelő mennyiségben a múládhára
(gyökér) csakrába, a korábban felsorolt meditációs elemekkel
együtt, például a négy karmazsinvörös vagy sötétvörös
szirommal, a föld elemmel, és a sárga négyzet jantrájával.
A
VAM mantrát a megfelelő mennyiségben a szvádhisthána
(keresztcsonti) csakrába, hat narancsvörös vagy élénkvörös
szirommal, a víz elem képviselőjeként, és a fehér félhold
jantrájával.
A
RAM mantrát a megfelelő mennyiségben a manipúra (köldök)
csakrába, tíz, az esőfelhő színére emlékeztető feketés kék
színű szirommal, a tűz elem képviselőjeként, egy vörös
háromszög jantrával.
A
JAM mantrát megfelelő mennyiségben az anáhata (szív)
csakrába, tizenkét tűzvörös színű szirommal, a levegő elem
képviselőjeként, egy füstszínű hatszög jantrájával.
A
HAM mantrát megfelelő mennyiségben a visuddha (torok)
csakrába, tizenhat füstös bordó szirommal, az éter elem
képviselőjeként, egy fehér kör jantrájával.
A
belégzés végén ejtsük ki az ÓM mantrát a megfelelő számban
az ágjá (homlok) csakrába, két ragyogó fehér szirommal,
az intelligencia képviselőjeként, és egy villámszínű háromszög
jantrájával.
Most
tartsuk vissza a lélegzetünket a torokzár összehúzásával
(húzzuk össze a torkunk izmait, mintha nyelnénk, de mivel a
légzésvisszatartás nem haladja meg a tíz másodpercet, nem
szükséges végrehajtania a dzsálándhára bandhát) és
vigyük a figyelmünket a szahaszrára (fejtető) csakrába,
az ezerszirmú lótuszba, amely egyszerre minden színből áll és
sok ezer napnál ragyogóbb. Vizualizáljuk Isten formáját ezen a
lótuszon és ejtsük ki egyszer a hozzá tartozó ísta-mantrát.
A
kilégzés kezdetekor vigyük vissza a figyelmünket az ágjá
csakrába, és ismételjük meg az egész sorozatot fordított
sorrendben. Amikor elérkeztünk a múládhára csakrába,
azonnal folytassuk a belégzéssel, kezdetben kihagyva a külső
légzésvisszatartást. Először alaposan építsük be a belső
légzésvisszatartást és érjük el, hogy a légzés- és
meditációs ciklus ne legyen túlzottan megerőltető.
Különösen
az elején nehéznek találhatjuk azt, hogy tisztán vizualizáljuk
az ísta-dévatát.
Ebben
az esetben hasznos lehet, ha magunk előtt tartjuk az ísta-dévatá
fizikai ábrázolását. Az egész meditációs technikát
kombinálhatjuk az isteni ábrázolásra irányított trátakával
is. Ez azt jelenti, hogy úgy vizualizáljuk a csakrákat, hogy
közben nyitva van a szemünk, és az isteni ábrázoláson függ a
tekintetünk. Valójában ez az egyik legerősebb módja a
meditációnak, az elmét annyira leköti a különböző feladatok
teljesítése, hogy szinte lehetetlen az, hogy elvándoroljon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése