2018. február 20., kedd

A kilégzés megfordítása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Gyakorlatilag szólva úgy fordítjuk meg a kilégzést, hogy finoman behúzzuk az egész hasfalat és odanyomjuk a gerinchez, miközben a mellkast megemelve tartjuk (vegyük észre, hogy menyire más ez a jelenség attól a szívó hatástól, melyet a báhja (külső) uddíjána hoz létre). Csak azután eresztjük le a mellkast, hogy behúztuk a hasunkat. De a jógik nem állnak meg itt. Most képzeljük el, hogy először az alhasunkat húzzuk be, utána a törzs középső részét, végül pedig a mellkas felső részéből fújjuk ki a levegőt. A végső szint az, amikor még tovább bontjuk a kilégzést, és először a múládhára területéről lélegzünk ki, majd a szvádhisthánáétól, utána a köldökcsakra területéről, majd a szívcsakrából, a torokcsakrából és végül az ágjá csakrából. Meg kell említeni, hogy amikor a fejbe történő belégzésről és fejből történő kilégzésről beszélek, azt metaforikusan kell érteni. Nem a lélegzet durva fizikai mozgására értem, mely a törzsben történik, hanem a prána finom mozgására a központi energiavezetéken (szusumnán) keresztül. Ez különösen a belégzésnél fontos. Ha a teljes testes belégzést egészen a fejünkig felhúznánk, az agyi véredényekben annyira megnövekedne a nyomás, hogy elméletileg akár megpattanhatna egy ér is a fejünkben. Ez az egyik oka, amiért a jógik mindig arról beszélnek, hogy a végtelenül finom szusumnán keresztül lélegeznek.

Kilégzés közben engedjük, hogy a kilégzést az alhas alján, a szeméremcsont felett induló hullám erősítse. Onnan engedjük, hogy felfelé végighaladjon a hasfalon. Az izom, amivel ezt elősegíthetjük, a haránt asizom.

Ha elértünk az ágjá csakráig, akkor hajtsunk végre egy spontán légzésvisszatartást a szahaszrára (koronacsakrában) és meditáljunk Istenen az általunk óhajtott formában, kiejtve a hozzá tartozó ísta-mantrát is. A légzésvisszatartás végén vigyük vissza a figyelmünket közvetlenül a Kundaliní helyére a múládhára csakra (gyökércsakra) alá. Röviden vizualizáljuk a Kundalinít, ahogy korábban is leírtuk, és ejtsük ki a HRÍM-et. Utána, ahogy kezdődik a belégzés, vigyük fel a Kundalinít a csakrákon keresztül, beleértve a bídzsáksarák (tő-mantrák) kiejtését, a csakrák, azok színei, a szirmaik száma stb. vizualizálását.

Most a belégzés és a kilégzés közben is azonos a koncentráció sorrendje:

A légzésvisszatartás végén (mindegy, hogy belső vagy külső légzésvisszatartás) meditáljunk a Kundalinín, a testben lakozó isteni teremtő erőn, csúcsával lefelé mutató vörös háromszögként, melyen belül egy zöldeskék oszlop áll, mely köré három és félszer tekeredik a villámszínű kreatív erő. Miközben kiejtjük a Kundaliní mantráját, a HRÍM-et, vizualizáljuk, amint az isteni teremtő erő kiegyenesedik és belép a tűzvörös szusumnába."

Nincsenek megjegyzések: