Munay Ki - a gyógyítók rítusa

Már egy hónapja kaptam meg a Munay Ki beavatásokat, és azóta szorgalmasan "etetem" tűzzel az erőállatokat a csakrákban. Most fejeztem be a jaguár etetését a második csakrában, de erről majd később írok részletesen, haladjunk sorrendben. A beavatások során az volt az érzésem, mintha a pi-kővel és a rítusokkal együtt egy nagy kulcscsomót kaptam volna a kezembe, csakhogy azt nem tudtam, hogy melyik kulcs milyen ajtót nyit, és hogy mit keressek mögötte. A harmadik rítusnál viszonylag érthető volt a csakrákba helyezett erőállatok és védő szellemek magjainak "kikeltése", amit tizennégy héten keresztül kell végezni. Viszont a többi rítusnál nem igazán tudtam, hogy milyen szellemi minőséghez, tartományhoz kell kapcsolódni. 

A mai dobkörön éppen ezért ezt a témát tettem fel magamban: "Szeretnék kapcsolódni a Gyógyító szellemek láncolatához, és megérteni, hogy miképpen gyógyítanak vagy segítik az én gyógyító munkámat." A gyógyítók rítusa az első a kilenc közül. A rítusok előtt mindig kapcsolódni kell a Virakocsához, amit Alberto Villoldo a nyolcadik csakrával, vagy a Forrással azonosít. Az inkák és az andoki indiánok mitológiájában Virakocsa a fő teremtő isten, talán napistennek is lehet nevezni. De az ő alakjának és archetípusának is utána fogok járni részletesebben. Nekem úgy jelenik meg, mint egy arany fénypalást, melyre ha gondolok, akkor beborítja az aurámat, és ugyanúgy rá tudom borítani másokra is. Az áldott légkör létrehozásához először meg kell hívni a hét irányt, majd a Virakocsát kiterjeszteni a kezelt személyre. Ezután hívni kell a Pacsamamát (Földanyát), az Apukat (a szent helyek és hegyek őrző szellemeit) és a gyógyítókat, akik számomra egy fénylényekből álló kör formájában szoktak megjelenni, és én állok középen, ők pedig energiát közvetítenek felém, vagy afelé, akit éppen kezelek. 

Ezeket a meghívásokat megtettem a dobkör kezdő dalai közben, majd elkezdtük az "éneklő sámán" gyakorlatot. Ekkor elindult egy utazás, melynek során a Pi-kő (egy kerek, középen lyukas kő, melyet a Gyógyítók rítusa során ad át a beavató) forgott a fejem fölött és fölötte meg alatta egy-egy örvény keletkezett, melyen keresztül elindultak a gyógyító szellemek az Alsó és Felső Világból felénk, akik a körben álltunk. 

Tehát a Pi-kő ezek szerint egy kaput jelképez, melyen keresztül meg tudjuk idézni az Alsó és Felső Világok szellemeit. Fontos, hogy a gyógyítók fénylények, tehát nem Középső Világbeli szellemek, és még ha valaha a Földön éltek is, szellemük azóta megtisztult, és leszállt az Alsó Világba, vagy a Felsőbe emelkedett. A gyógyító fénylények (korábban is volt már kapcsolatom párral), elkezdtek beleszállni a testembe, és helyet foglaltak annak különböző pontjain, mintha fénylő tetoválások jelölnék a vitálisan fontos és szakrális helyeket. Utána a Nazca-vonalakat láttam, melyek mintha szintén egy gigászi emberalakot formáznának, ha összekötjük a különböző pontjaikat. Ebbe a hálózatba belekapcsolódott az összes szent hegy és hely, megalitikus építmény a Föld különböző pontjain. A testem csomópontjai és a Föld szakrális energiahálózata mintha egymásra tükröződnének, ahogy a Mikrokozmosz visszatükrözi a Makrokozmosz struktúráját. 

Az andoki sámánságban a lélekutazás nem igazán bevett szokás, ők inkább a behívásos módszert alkalmazzák, amikor a testükbe és a háromdimenziós térbe hívják át a Szellemvilág erőit. Mindazonáltal, ahogy megérkeztek a gyógyítók, hirtelen az atjárómnál találtam magamat, az Életfánál, mely összeköti a három világot. Oguz ekkor azt mondta, hogy mindenki feküdjön le, és utazzunk a dob hangjával, mely táltos paripaként elvisz bennünket a Szellemvilágba. A magyar kultúrában a táltos ló nagyon szerves szimbolikaként van jelen, míg az Andokban és egész Dél- Amerikában nem ismerték a lovakat a spanyol gyarmatosítás ideje előtt. 

Mégis azt láttam, hogy megjelenik a táltos paripa, és a gyógyító fénylényekkel együtt elvisz minket a Szellemvilág különböző helyeire, mintha egy égi szanatóriumba kerültünk volna. A fénylények ide-oda kísérgettek bennünket. Volt, hogy egy erdőben kötöttünk ki, melyben magas, fénylő füvek és nagy gombák teremtek, mindegyik gyógyító. erősítő hatású. Ezekből bármennyit meg lehetett enni a gyors gyógyulás érdekében. Utána szertüzeket láttam, és a gyógyítók rádobták az embereket a tűzre, hogy az kiégesse belőlük a betegség-energiát. Volt, akit vízesés alá állítottak, míg csak a zubogó víz teljességgel fel nem oldotta a testüket, és így tisztította meg a betegségektől. A Földanya is az ölébe fogadtas gyermekeit, és a méhéből születtünk újjá. A szél, az Ég, a csillagok és a Hold fénye is átszitálta a lelkünket, amíg nem lettünk teljesen csillag-minőségűek, majd a Nap töltötte fel ragyogó fénnyel fénytestünket. 

Láttam olyan jelenetet is, amikor a beavatott gyógyító ráteszi a kezét a beteg emberre, vagy fölé teszi, vagy mellette virraszt, dobol, és a fénylények az ő testébe bújva, a kezein keresztül gyógyítják a beteg embert. Ez a gyógyítók rítusának lényege, hogy a tenyércsakráinkat összeköti a központi energiacsatornával, ahová a fénylények bejönnek. 

Utána az Alsó Világba kerültünk, és a Földanya, mint egy föld-színű és erdei növényekbe öltözött, bogyókkal díszített, csodálatos tündér jelent meg, aki a méhén keresztül megszült, a kebleiből szoptatott, és a szívébe zárt. Majd találkoztam Akuntinkával, az Alsó Világbeli indián sámán-tanítómmal. Ő most a mesa, vagyis a gyógyító tasak használatát mutatta be. Azt mutatta, hogy egy áldozati kendőbe bele kell hajtogatni az erőtárgyaimat, és azt a szívemre helyezve hívni kell a gyógyítók láncolatát. Majd amikor a mesa, mint egy kapu megnyílt, és árasztja magából a fényt, meg kell érinteni vele a beteg ember szívét, fejét, és a beteg testrészeit. Akuntinka mesájában kristályok, kis szobrocskák és szárított gyógynövények voltak. 

Az utazás következő részében az erőállatokat láttam, ahogy körbeállták a beteg embert, és elkezdték nyalogatni, majd kiharapdáltak részeket a testéből, és azokat kiköpve, fénnyel helyettesítették. A fénytest kialakulása a teljes tudatosság kifejlődésével jár együtt, ami az egészség mellett számos szellemi erővel és képességgel ruházza fel a szellemi úton járó embert, mint a jógikat vagy a sámánokat is ilyen különleges erők használatába avatták be a szellemek és az erőállatok. A fekvő dobolás végén Oguz azt mondta, hogy csak lélegezz, és engedd, hogy a légzés elvigyen minden betegséget és mindent, ami nem kell. Itt volt egy erős megélésem, hogy a legnagyobb gyógyító maga a légzésünk, hiszen ki tudjuk lélegezni a beteg energiát, az útjára tudjuk bocsátani, és be tudjuk szívni a belégzéssel a gyógyító erőt és az áldást. Ha valaki elég hosszú időre elmerül a légzésében, és a tudatát teljességgel arra fordítja, akkor minden szenvedéstől megszabadulhat. A quero indiánok sokszor használják a légzést a szertartások során: áldást fújnak a beteg ember testébe, csakráiba.

Ezután ismét az Univerzális Rendet fenntartó Pi-követ láttam forogni a fejem felett, és rájöttem, hogy a Pi-kő egy másik ősi inka szimbólum, a Csakana közepén lévő kerek nyílást szimbolizálja. A Csakana nem csak síkban, hanem térben is kirajzolódott, és rájöttem arra is, hogy a dél-amerikai lépcsőzetes piramisok (egyébként a legrégebbi egyiptomiak is lépcsősek), és megalitikus építmények, de még a Húsvét-szigeteki nagy kőszobrok vagy Stonehenge "csillagtemploma" is a Csakana szimbólum három szintjének kiterjedései, és minden helyzetben össze tudnak kapcsolni bennünket a három Világgal, valamint elősegítik saját belső világunk három szintjének integrációját is. A térbeli Csakana nem csak a három dimenziót és a hét irányt köti össze, de a kereszt-tengelyek mentén újabb és újabb dimenziókba is lehetővé teszik a bejutást. Három ábrát is közlök ebben a bejegyzésben. A Csakana nem különbözik a tórusztól, vagyis az Ouruborost, a Tollaskígyót (Quetzalcoatlt) ábrázoló spiráltól vagy körgyűrűtől. Emellett Virakocsát, az Ősteremtőt, Ősforrást is szimbolizálja. Az első rítus szimbolikája és jelentősége tehát nagyjából összeállt, bár mindenki számára sajátos és egyéni módon érkezhet meg, mivel e szimbolikák végtelen dimenziókat, értelmezési és alkalmazási lehetőségeket rejtenek magukba. 

A dobkör végén Oguz azt mondta, hogy helyezzük gondolatban az oltárra felajánlásként azt, amit szeretnénk elküldeni a Szellemvilágnak. Én gondolatban a mesámat (gyógyító tasakomat) láttam, melybe a szívemet helyeztem, és azt ajánlottam fel a Szellemvilágnak. Közben azt is megértettem, hogy igazán gyógyítani és segíteni csak szívvel szabad, és a szeretet az, amivel meg tudjuk érinteni a másik ember szívét.