A Fény újjászületése

Egy kissé intenzívre sikeredett a karácsony előtti napfordulós hétvége, úgyhogy most jutott időm arra, hogy beszámoljak róla. Péntek este még volt egy próbánk Ölvedi Gáborral az újévi születésnapi koncertünkre, melyet január 4-én tartunk a Magnet Házban. Szeretettel várunk rá Benneteket is. Utána jött a szombat, a napforduló napja. Korán kellett kelnem, mert miután beértem az Atma Centerbe és összeszedtem a hangszereket, kellékeket, az egészet átvittük a Bijó Rendezvényházba, ahol tíz órakor kezdődött a Napforduló Transzutazás. Öt remek zenésszel együtt vezettük a folyamatot: Sevecsek Béla, Fekete Tamás Tanaka, Varga Zsolti, Farkas Dávid és Apáthy Soma fújták és ütötték a ritmust és a dallamokat, néha én is beszálltam, illetve felváltva lelkesítettem a hetven résztvevőt, hogy lélegezzenek intenzíven és engedjék el a tudatalatti terheiket. A transzlégzés első fél óráját állva, mozogva végeztük, majd mindenki lefeküdt és tovább lélegzett intenzíven. A végén énekeltem egy sámándalt, és lassan elcsendesedett mindenki. A transzlégzés nagyon jó tisztító gyakorlat, nekem is az egyik kedvencem. 

A transz befejeztével még összepakoltunk és visszavittük a dolgokat az Atmába, majd elindultunk Diósjenőre négyen, ahol Oguz vezetett napfordulós virrasztást és szertartást Kara Tengri Szer címmel. Kara a teremtő sötétséget jelenti, Tengrinek pedig a Teremtő istent hívják sok sztyeppei népnél, talán még a Kárpát-medencében is szólították valaha így az Öregistent ki-be-portyázó nomád őseink. Nem akarok nagyon elkalandozni a beszámolóm témájából, de egyes források szerint az ősi magyar és a Góbi-sivatagban élő mongol törzseknek valaha voltak közös őseik, és valamilyen oknál fogva a Kárpát-medence a Góbi-sivataghoz hasonló spirituális rezgéseket produkál, úgyhogy itt is jó esélye van a népnek a spirituális ébredésre. A Góbi-sivatag az a területe a Földnek, ahová egyes kutatók Shambhala mitikus királyságát elhelyezni vélik, márpedig ennek a spirituális vonalnak is állítólag egyre fontosabb szerepe lesz a jövőben az emberiség spirituális evolúciójában. Na és persze a sámánságnak, mint az emberiség ősvallásának szintén, de majd meglátjuk, egyelőre térjünk vissza a december 21-ei eseményekhez. 

Én úgy döntöttem, hogy péntek estétől kezdve böjtölök vasárnap reggelig, így amikor alkonyatkor megérkeztünk, 4 óra felé, már nem álltam neki falatozni. Az éjszakát amúgy is mindenki végigböjtölte. 30-40 fős létszámban voltunk jelen, és vágtunk fát, meggyújtottuk a szertüzet, mely utána egész éjszaka égett. A sok eső miatt nehezen indult el a tűz, de utána egész éjszaka vígan lobogott, és tartotta bennünk a lelket. Miután a tűz már lobogott, az eső is egyre jobban rázendített, így behúzódtunk Oguz új szertartás-jurtájába, és ott együtt énekeltünk, valamint hallgattuk Oguz tanítását. Este tíz felé behelyeztük a köveket a tűzbe, az izzasztókunyhó szertartás előkészítése-képpen, majd ismét a jurtába mentünk, meséket hallgatni. Éjfél körül mentünk be a kunyhóba, két sorban ültünk az izzó körül. Engem Oguz odaküldött a belső körbe, mondván, hogy úgyis "szeretem a meleget". Az első két körben valóban vígan imádkoztam, énekeltem, de a harmadik körnél bekövetkezett a krízis: el kellett dőlnöm magzatpózba, hogy a fölfelszín közelében tudjak szívni egy kicsit hűvösebb levegőt. A harmadik és a negyedik kör így agóniában telt, bár az nem fordult meg a fejemben, hogy kimenjek, mindenki bent maradt a kunyhóban. De meditálni nem igazán tudtam, csak megfogalmaztam a fohászaimat, és énekeltem, hogy múljon az idő. Az utolsó dal éppen tükrözte is az állapotomat:

Hogyha tegnap meghalok, ne vigyetek innen
Éji égen csillagok legyenek az ingem
Hajladozó fűszálak legyenek nadrágom
Délről jövő meleg szél köpenyemmé váljon!

Végül, mintegy két óra kunyhózás után "Minden a rokonom!" felkiáltással Oguz fellibbentette a kunyhó bejáratát, és lassan kikecmeregtünk belőle, majd átöltözködtünk. Az eső ismét rázendített, így a szertűz körül már egész sártenger kezdett kialakulni. Volt még mesemondás, majd egy-két óra "pihenő" után felkészültünk a mongol típusú, behívó szerre. Gondolom, hogy egy izzasztókunyhó levezetése is fárasztó dolog, de a behívó szertartás még inkább az, így komoly vállalás volt Oguz részéről a kettőt egy éjszaka megtartani. A behívó szerre Mongóliában kapott Oguz beavatást, itthon csak egy sámán gyakorolja rajta kívül. A nagy fekete öltözék, a merhadzs nevű fejdísz és a hatalmas, fekete, nyolcszögletű sámándob is a szertartás fontos kellékei. 

A behívó szer olyan dolog, hogy ott kell lenni és meg kell élni, ezért most csak általánosságban fogok beszélni róla. A sámánok kétféle módszerrel kapcsolódnak a szellemvilághoz: az egyik az utazó sámánság, amikor tulajdonképpen a sámán tudata kilép a testéből, és a szellemvilágot bejárva, elhozza a gyógyerőt, útmutatást, meg egyéb dolgokat, amikre szükség van. A behívó sámánságnál viszont a sámán a saját testébe hívja be a szellemeket. Persze nem akárkit, hanem azt a szellemet (vagy egymás után többet), akivel dolgozni szokott, és akivel össze van kapcsolva. Ilyenkor a sámán egyéni tudata háttérbe vonul, és átengedi a testét a szellemnek, aki általában egy ősi, égi sámán, és ezért archaikus nyelven beszél, jó vidékiesen. A szellemnek felajánlásokat kell adni, például vizet, alkoholos italt, és dohánnyal teli pipát. Van, amikor parazsat is eszik a szellem, ha éppen egy "tűzrőlpattant" szellemről van szó. Ez alkalommal kumisszal, vagyis erjesztett lótejjel is megkínáltuk a szellemet, amit utána körbe is adott, és megkóstoltatott mindenkivel. 

Amikor kevesebben vagyunk a behívó szeren, akkor egyenként oda lehet menni a nagyapa elé, és kérdéseket feltenni, útmutatást kérni a szellemtől, vagy pedig gyógyítást is lehet kapni. Most azonban nagyon sokan voltunk a jurtában, és ezért nem mentünk oda, hanem a napfordulós szerre kértünk áldást. Azt mondta a szellem, hogy ha már böjtölünk, akkor három napig kellene, azután meg három napig kell enni-inni, mulatni, és három napig táncolni, meg szeretni egymást, és sokasodni. Azt is mondta, hogy a téli időszakban, amikor sok a sötétség, nem kell túl sok szertartást tartani, legalábbis ilyen jellegűt, mert sok a sötét erő és szellem, akik szintén felbolydulnak egy ilyen szer esetében, és ez veszélyes lehet. Legközelebb a Holdújévkor lesz majd behívó szertartás. Amikor vége van a szertartásnak, akkor a sámán elküldi a benne lévő szellemet, és visszatér a saját tudata, de nem emlékszik semmire, ami közben történt. Az első egy-két szertartás után én is azt éltem meg, hogy nagyon elfáradtam, és az idgerendszerem is eléggé felborzolt állapotba került már előtte is. A mostani alkalommal is két-három napba tellett, míg helyreállt az állapotom a virrasztás, böjt és a szertartások együttes hatása után. 

Hajnali három óra felé elállt az eső, így elkezdünk száradni mi is a tűz körül. Elhangzott még néhány viccesebb mese, majd fél nyolc magasságában kikukucskált a Nap-apa is a szomszéd házak fölött, mi pedig dallal köszöntöttük. 

Áldott Nap, bennünk vagy
Bennünk vagy áldott Nap
Köszönjük Urunk, Élő Istenünk
Magos Napodból fényt áldasz nekünk
Szívünk emeled erős karjaiddal
lelkünk emeled erős karjaiddal

A szertartás zárásaképpen lakoma következett, majd búcsúzkodás és hazaindulás. Nagyobb látomásaim, megéléseim nem igazán voltak az éjszaka folyamán, de azért úgy gondolom, hogy tisztító, erősítő hatása bizonyára volt a szernek, és felajánlottam a böjtöt, a kunyhót azért, hogy minden akadály elháruljon a házunk megvásárlása és felújítása útjából, ahol majd a sámánhagyományt és a természetesebb életmódot is jobban lehet gyakorolni, mint a panellakásban. Mindenki másnak is azt kívánom, hogy teljesüljenek a terveitek a 2020-as évben, persze elképzelhető, hogy ennek érdekében áldozatot is kell hozni, nem mindig elég csak kérni a Szellemvilágot. 

Bocsánat és megbocsátás

Újabb részlet Groegor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megakadályoznunk a multinacionális konszerneket a környezet rombolásában, megbüntetni a gyilkosokat, vagy megakadályozni, hogy zsarnokok szálljanak meg idegen országokat. Ez azt jelenti, hogy nem bosszúvággyal a szívünkben csapunk le rájuk, hanem anélkül javítjuk ki a viselkedésüket, hogy a szenvedély, vérszomj, bosszúszomj, vagy igazságérzet egyáltalán szerepet játszana benne. A szívcsakrán alapuló szamádhi képessé tesz bennünket annak meglátására, hogy igazából nincs „másik”. Összekapcsolódásunk emberi lényekként hatalmas szimbiotikus élő szervezetet alkot – egy emberiséget, egy családot, melynek mindenki a tagja. Így minden ítélkezés, amit gyakorlok, vagy bármilyen ellenségesség, amit létrehozok, végső soron egyenesen hozzám fog visszatérni. Bármilyen gondolat, hogy más vesztesége előnyömre válhat, azon az elképzelésen alapul, hogy a testem vagyok. De a testem az a jármű, melyben a tudatom jelen pillanatban testet öltött. A test felszíne alatt mindannyian ugyanabban az átmanban, önvalóban osztozunk, mert igazából csak egy Önvaló létezik. „Úgy cselekedj másokkal, ahogy magaddal cselekednél.” - ez az egy közös létünkre utal Isten gyermekeiként. Belül mélyen nincs elkülönülés. Ha azt hiszem, hogy én különálló vagyok, akkor miért kellene úgy bánnom veled, ahogy magammal bánnék? „És bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Itt is megerősítést nyer az a gondolat, hogy nincsenek „mások”. Gyakorlod a megbocsátást, és így megbocsátást nyerhetsz másoktól.

Először magadnak kell megbocsátanod, mielőtt másoknak meg tudnál bocsátani. Az őszinte megbocsátás a szívcsakra szamádhijának gyakorlásából származik. Megtanítja, hogyan engedjünk el minden gyűlölködést és ellenségességet, amit mások felé érzünk. Patandzsalí szavaival, ez a folyamat megtisztítja az elménket, és tiszta elme nélkül nem lehetséges a spirituális evolúció. De még a spirituális evolúció útján is, mint ahogy a magasabb csakrák szamádhijai esetében, mindig vissza kell térnünk a szívhez. Ebben a tengely-csakrában kell megtalálnia az integrált embernek a középpontját, és innen tudunk mások felé a szolgálat, szeretet és együttérzés alapján viszonyulni. Ha a szahaszrárára koncentrálunk, akkor nem tudunk nagy hozzájárulást tenni. A szívben fejlesztjük ki a bizalmunkat Istenben és a szívben hallhatjuk meg – így mondják az írások – a szent Óm hangot. A Cshándógja Upanisad azt mondja: „ Az emberi mellkasban van egy kis szentély (a szív), melyben van egy hüvelyk méretű kis láng (a lélek). És ebben a lángban, csodálatos módon, ott van az egész univerzum, az összes bolygó, csillag, kontinens, folyó, hegy és óceán.”

K: Ha ez a vers azt hangsúlyozza, hogy mindannyian egyek vagyunk, akkor mért kell megbocsátást kérnünk és felajánlanunk azt másoknak?

V: A megbocsátás kérése Istentől igazából egy védőernyő, de azért lett odahelyezve, hogy megértsünk a megbocsátás folyamatának erejét és fontosságát. Isten a tiszta szeretet és megbocsátás, és teljességgel túl van azon, hogy minket bíráljon (a tiszta tudat nem képes bírálni), és ezért meg sem tud bocsátani nekünk. Igazából mi vagyunk azok, akik megtisztítják a saját tudatalattijukat a megbocsátás folyamata által. Ez azért annyira fontos, mert a halál folyamatában mi vagyunk azok, akik magunkra mérjük a „végső ítéletet” Amikor meghalunk, az agyunk a neurotranszmitterek erőteljes koktélját választja ki. Ennek hatására látszólag megáll az idő és örökkévalóságnyi időnk van arra, hogy végiggondoljuk az összes élethelyzetet, amiben voltunk, képkockánként. A saját feltételekhez kötöttségünk (vagy amit Freud „szuperegónak” nevezett) utána ítéletet hirdet arról, hogyan szerepeltünk, annak megfelelően, hogy másokat hogyan ítéltünk meg (és ez az utolsó ítélet az, ami a Bhagavad-gítá szerint meghatározza következő testetöltésünket). Ezért képesek ennyire megváltoztatni a halál-közeli élmények az ember hozzáállását az élethez. Akik megélték, attól kezdve gyakran bánnak másokkal kedvesen és alázatosan, megértve, hogy minden, amit másokkal teszünk, visszatér hozzánk."

-->

Odin szeme

Megkaptam a huszonegyedik szimbólumot is Odintól, melynek a neve: Auga, vagyis szem. Mondhatnánk úgy is, hogy Odin szeme, mert azt a látást lehet elsajátítani vele, ahogyan Odin látja a világ történéseit a kilenc világban a hollói, Huginn és Muninn szemin keresztül. Egy kezelés közben kaptam ezt a szimbólumot, és utána egy külön utazással elmentem Odinhoz, hogy pontosan megmutassa a használatát. A szimbólum egy négyzetből áll, azon belül egy kör található, a körön belül egy háromszög (mindegyik érintkezik belülről a másikkal, és az ábra közepén egy pont található. Ez a szimbólum abban van a segítségünkre, hogy a látásunkat különböző szinteken tudjuk alkalmazni. A négyzet a fizikai, anyagi szinten, a Középső Világban történő dolgok látást segíti. Persze nem csak azt láthatjuk, ami közvetlenül a szemünk előtt van, hanem azt is, ami térben vagy időben távol van tőlünk, de úgy látjuk, mintha személyesen ott lennénk. A négyzet négy oldala az Őselemeket (Föld, Víz, Tűz, Levegő), a fő égtájakat, a négy évszakot, és az Ősöket, a Tanítókat, a Növények és az Állatok szellemeit képviseli. 

A látás következő szintje a mentális látás, melyet a háromszög képvisel. A háromszög három oldala a különböző hármasságokat képviseli, például a teremtés/fenntartás/pusztítás, múlt/jelen/jövő, három minőség (szenvedély/jóság/sötétség vagy aktivitás/egyensúly/passzivitás), az Apa/Anya/Gyermek, Nap/Hold/Föld vagy Fény/Félárnyék/Sötétség/, Jobb/közép/Bal stb. 

A harmadik szint az intellektuális látás, melyben már túllépünk a minősítéseken és a megkülönböztetéseken, mindennek az eredeti funkcióját, valóságát, természetét látjuk. Ezt jelképezi a kör, mivel a kör örökké tud tágulni, és egyre többet tud befogadni abból, amit eddig az Énen kívül állónak tekintett. 

A látás negyedik szintje a spirituális látás, és ezt a pont képviseli, mely egyben Odin szeme is. Mindegy, hogy a pontot egy tér és kiterjedés nélküli dolognak veszed, vagy pedig megérted, hogy a ponton keresztül Mindenhez tudsz kapcsolódni, ugyanúgy megkapod a megtapasztalást. Vagyis mindegy, hogy a pontot Odin jobb szemének tekinted, melyet odaadott Mímirnek, hogy ihasson a bölcsesség kútjából, és szert tegyen a kozmikus tudásra; vagy Odin megmaradt bal szeme íriszének tekinted, mely ugyanúgy fekete, és azt jelképezi, hogy amit Odin lát, és szavakkal elmondhatatlan, azt le tudja fordítani a hétköznapi ember nyelvére is. A sámán is hasonlóképpen lefordítja, interpretálja a látomásait annak számára, akinek érdekében utazott, hogy az bele tudja integrálni az információt az életébe. Soós Jóska is hasonló geometriai ábrákat rendelt a látás négy szintjéhez, úgy látszik, nem véletlenül. 

Odin az arcomra rajzolta a szimbólumot. Itt látjátok, hogyan nézett ki. A rúna, amit adott barna színű volt, és rajta arannyal jelentek meg a vonalak. A fenti képen Odin szemének stilizált ábrája látható. A két holló egy csúcsára állított négyzethez hasonlít némileg, A szem írisze kerek, és benne a triquetra jele nagyjából kiadja a háromszöget. megköszöntem Odinnak a szimbólumot, és mindjárt ki is próbáltam, egy ismerős szellemmel kapcsolatban érdeklődtem, és mindent megtudtam róla, ami érdekelt. Az alsó- és felső világbeli szellemi lények általában őszintébben kommunikálnak és megmutatják magukat, amikor kapcsolatba lépünk velük, viszont a középső világbeli szellemek előszeretettel bújnak álruhába, és adnak át hangzatos tanításokat, amit maguk sem éltek meg valójában, vagy éppen igyekszenek átverni bennünket és felhasználni a saját céljukra. Ilyenkor is jól jöhet ez a szimbólum, feltéve, ha félre tudjuk tenni a saját kondicionáltságunkat is a különböző szinteken, és tárgyilagosan befogadni azt, amit látunk. 

Belső konfliktusaink kivetítése

Újabb részlet Grogor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Anáhata (szívcsakra)

Ha a szívcsakrában koncentráljuk a pránát, annak több fontos következménye van. Patandzsalí azt mondja az 1.33. szútrában: „Az elme tisztaságát a boldogok iránt érzett barátságosságon, a szenvedők iránt érzett együttérzésen, az erényesek iránt érzett örömön és a bűnösök iránt érzett közömbösségen történő meditáció segíti elő.” Az egyéni, különálló, egoista létezésünkbe vetett hit táplálja az irigység érzését azok iránt, akik boldogok (miért boldogabbak nálunk?), az ítélkezést a szenvedők iránt (megérdemli, magának köszönheti), a szkepticizmust az erényesek iránt (biztos rejtegetnek csontvázakat a szekrényükben), és gyűlöletet a bűnösök iránt (nézd, mit tettek azok a gazemberek, büntessük meg őket).

Patandzsalí nem csak azt tanácsolja, hogy engedjük el ezeket a negatív érzelmeket, hanem azt is, hogy aktívan gyakoroljuk az ellentétüket. Ennek a hatását az „elme tisztulásának” nevezi. Miért van ez így? Az összes konfliktusunk, ami másokkal szemben kialakul, a belső konfliktusaink kivetítései. Fájdalmas és megszégyenítő is lehet ennek elismerése. Például, ha irigy vagyok valaki más sikerére, belül mélyen azt gondolom, hogy én nem érdemlem meg a sikert; és ezért nem szeretem látni azt, ha más fürdik benne. Ha ítélkezem egy szenvedő ember felett, és nem vagyok hajlandó segíteni neki, mert azt gondolom, hogy ő hozta mindezt magára, belül mélyen azt gondolom, hogy én magam sem érdemlem meg a támogatást és elítélendő vagyok, mert nem tettem eleget a saját balszerencsém elkerülése érdekében. Ha szkeptikus vagyok egy erényes és hősies ember felé, az azért van, mert nem bízom a saját erényességemben és hősiességemben és abban hiszek, hogy nekem is le kell buknom. Az „alávaló élet” iránti gyűlöletem pedig semmi más, mint az önsajnálatom kivetítése és a hitem abban, hogy mélyen belül gonosz és bűnös vagyok és megérdemlem , hogy elítéljenek. Ha a megvetés bármilyen formáját kivetítem, amikor másokról beszélek, azzal közvetlenül elutasítom, hogy megérdemlem Isten szeretetét.

Ez a folyamat nagy kihívást jelent és ezért erős ellenállást válthat ki bennünk. Mindannyian szeretünk az erkölcs magas lován ülni és lenézni vagy elítélni másokat. Most figyeljük meg, hogy milyen gyakran bukkant fel a „mások” kifejezés az utolsó két bekezdésben! A jungiánus álom-elemzők szerint minden szereplő, aki az álmunkban megjelenik, a saját belső konfliktusaink kivetülése külső szereplőkre, hasonlóképpen a jóga is azt mondja, hogy az ébrenléti állapotban megélt konfliktusaink a saját belső konfliktusaink kivetülései. Abban a pillanatban, hogy elfogadom az összes hiányosságomat és az önutálatomat önszeretetté és önelfogadássá változtatom, a konfliktus és a kivetítés véget ér."

-->

A hét sámáni tudatszint 4. rész

Soós Jóska leírása a hét sámáni tudatszintről, újabb rész:
"Ezekre a csakrákra külön-külön is tekinthetünk, de mégsem teljesen külön, mert nem lehet őket elválasztani egymástól. Élő egységet alkotnak. A sámánizmusban, mint ahogy a miszticizmus más változataiban is, léteznek a tudat további aspektusai, melyeket csak nagyon magas szinten tudunk megtapasztalni, és amik életveszélyesek is lehetnek. Ennek ellenére megtörténhet, hogy a fény- vagy hangélmény közepette röviden megtapasztalhatjuk a tudat nyolcadik és kielncedik szintjét.

A sámánizmus a megtapasztalás négy szintjét ismeri: a négyzet-élmény a közvetlen megtapasztalás, melynek alapja a testben van. A háromszög- vagy piramis-élmény gyökere a lélekben, az érzelemtestben van. A kör-élmény intellektuális vagy kreatív élmény, mely „kerek” megértést ad. A gömb-élmény által a kreatív ember megízlelheti a gömböt. Ez egy lelki ember élményének természete, amit csak a szellem tud tapasztalni.

A megtapasztalás e fokozatainak szimbóluma egy négyzet, melyben egy kör és abben egy héromszög van, és a középpontjában egy pont. Ez a tudatossá válás négy dimenziója is. A négyzet azt jelenti: „Fizikailag érzékelek.” A háromszög azt jelenti: „Pszichésen érzékelek.” A kör azt jelenti: „Intellektuálisan érzékelek.”. A pont azt jelenti: „Spirituálisan érzékelek.” Ez egyszerűen hangzik, de mindezt meg kell tapasztalnunk.

Különböző gyakorlatok léteznek a tudat e hét szférájának kifejlesztéséhez, de én nem ismerem mindet. Csak azokról tudok beszélni, amiket én magam is megtanultam, és amiket könyvben olvastam, illetve tapasztaltam. Tamás Bácsi (Jóska gyermekkori sámán-tanítója) nem tanított. Csak azt mondta: „Nézz, figyelj és utánozz!” Ez volt a tanulás természetes módja. Azt is mondta: „A saját utadon kell járnod.”

A módszereket vagy gyakorlatokat nem szabad szigorúan kezelni. Hozzá kell igazítani az egyénhez, aki saját maga is folyamatosan változik. Egy bizonyos módszer segítségével megtanulhatunk vezetni,d e végül ki fogjuk fejleszteni a saját vezetési stílusunkat. Egy bizonyos módszerrel tanulunk meg írni, de végül kialakítjuk a saját írási stílusunkat. Különböző módszerek és szertartások léteznek, de a saját igényeink szerint kell gyakorolni őket."

A pránájáma szintjei

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A pránájáma gyakorlásában három szint van. Ezek a következők: múrccsha, mrita és baddha.

Múrccsha avaszthá: ez az az állapot, amikor a prána öntudatlanul működik, mint például a normális mélyalvás idején. Sok dolog miatt veszíthetjük el az öntudatunkat, például mérgek, mámorítószerek, betegség, normális mélyalvás egészséges testben stb. Amivel most fogunk foglalkozni, az a normális mélyalvás állapota egészséges testben. A mély álomnak ebben az állapotában az energia, ami általában kiárad a dzsívátmából a normális ébrenléti órák alatt, visszatér a nyugvóhelyére a szív gödrébe. Ugyanezt az állapotot akkor is elérhetjük, amikor ébren vagyunk, a múrccsha pránájáma gyakorlása által. Ebben az állapotban a dzsívátmá elmerül a Paramátmában.

Mrita avaszthá: ez a nádí-sódhana pránájáma azon fokozata, amikor a báhja kumbhakam alatt felemeljük a pránát a szusumnán keresztül és hagyjuk megpihenni a szahaszrára-csakrában. Amikor így megállítjuk a pránát, az elme Istenre koncentrál, vagy a durva vagy a finom formájában. A koncentráció először a formával rendelkező Istenre irányul, minden pompájában, majd ahogy a gyakorlás halad, az elme a formájának egy bizonyos részére koncentrál, majd végül az elme elveszíti tudatosságát. Ezen a szinten az egyén beleolvad Istenbe. Szatszampatti – ezen a szinten az egyén legyőzte a halált.

Baddha avaszthá: Amikor az uddzsájí, nádí sódhana vagy szúrja bhédana pránájámát végezzük, és az antarakumbhakam közben több, mint 64 másodpercig képesek vagyunk visszatartani a lélegzetünket, elérjük ezt a szintet. E szint gyakorlása növeli az energiánkat. Összegzésképpen: A múrccsha meggyógyítja a betegségeket, a mrita legyőzi a halált, a baddha pedig növeli az energiaszintet.

A pránájáma tudománya

-->

Mielőtt rátérnénk a pránájáma tudományára, szükséges megérteni a prána fogalmát a jóga tudományában. A jóga szerint a prána az energia finom formája, mellyel minden egyén rendelkezik az élete során. Ez nem a közönséges levegő, amit belélegzünk, sem az átman, ami minden cselekvés megfigyelője. Ez a prána, ami mindenki számára különálló, minden külső és belső érzékünk működését irányítja, például a látás, hallás, megértés, akarat erejét. Ezt a pránát meg lehet erősíteni a megfelelő gyakorlatokkal és így az érzékeink élesebbek lesznek, hosszabb életre, egészségre és erőre teszünk szert."

-->

Bevezetés a pránájámába

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Bevezetés a pránájámába

A légzést néha az orrlyukakon keresztül kell végezni, néha a torkon, a fogakon, az ajkakon vagy a nyelven keresztül a jógánga szádhana gyakorlása közben, és a Pránájáma Prakaranam írja le a légzés különböző módszereit. Általában a jógászana gyakorlása alatt úgy kell végezni a légzést, hogy súrlódó érzetet keltsen a torokban, hosszan és finoman. Lásd a Hatha-jóga Pradípiká 3.51-53. verseit. Anulóma uddzsájínak nevezik. Ennek a légzésnek az az előnye, hogy megszűnik a köhögés, jó lesz az étvágyunk, a vérkeringés a tüdőben, májban, lépben és a vesékben, a mirigyekben, valamint az ízületekben. A légzés módszereit mindenki, mindenkor gyakorolhatja.

Minden jóga-ászanának van egy kontrapóza, és az ilyen pózok ismerete nagyon fontos, például a pascimóttánászana ellenpóza a púrvóttánászana. A férfiaknak és nőknek csak azokat az ászanákat kell megtanulniuk, amik a koruknak megfelelőek és az egyes életkorokban fellépő betegségek esetében hasznosak. Nem kell túl sok szempontot figyelembe vennünk, de a következőket megtanulhatjuk.

Milyen volt az emberek élethossza a régi korokban, miért alacsonyabb az átlagéletkor jelenleg, hogyan javítsunk rajta, így az ászanák a jelen kori férfiak és nők életkora és igényei szerint lettek csoportosítva. Az ászanák megfelelő csoportosítása nélkül nem csak a falvak írástudatlan lakóinak, de a városi művelt embereknek is komoly kételyeik lennének a gyakorlás megfelelő módjáról, és ennek következtében senki sem kezdene bele a jóga gyakorlásába.

Pránájáma

Az upanisadok és a jóga-írások kijelentései alapján a dzsívátmá, a Paramátmá szikrája mindenki esetében egyéni, és a szív üregében lakik. Az itt említett szívet ne tévesszük össze a vér pumpálására szolgáló szívvel, hanem attól némileg jobbra, a mellkas közepén található képződmény. Ebből a testből 101 fő ideg ered, és mindegyik fő ideg 72000 idegre osztódik, melyek minden érzületet szállítanak. Így sorrendben, abból az üregből kiindulva, ahol a dzsívátmá lakik a szívben, rendelkezünk pránával, elmével, gjánendrijákkal és karmendrijákkal. A dzsívátmá mögött ott van a Paramátmá. Az idegek körbeveszik kívülről. Ezek az idegek különböző színűek – fehérek, sárgák, feketék stb. Ezeket a csatornákat meg kell tisztítani, hogy a dzsívátmából eredő különböző erők szabadon tudjanak áramolni, és ezt a tisztítást a pránájáma megfelelő változatainak gyakorlásával lehet elérni. Ha a dzsívátmá a fehér (szattvikus) idegeken keresztül működik, akkor jó tetteket fogunk végrehajtani. Ha másokon keresztül akkor rossz tettek várhatóak. Ahhoz, hogy megtisztítsuk a jó idegeket, a jóga és az egyéb írások hangsúlyozzák a megfelelő típusú pránájáma gyakorlását."

-->

A hét sámáni tudatszint 3. rész

Soós Jóska leírása a hét sámáni tudatszintről, újabb rész:
"A hatodik szint a fény-tudat. Amikor a kristály elkezd mozogni, sugárzássá, fénnyé gyorsul. A fotonok bejárják az egész univerzumot és közben információkat gyűjtenek. A fotonok, vagy a fény még finomabb szubsztanciát alkotnak, mint a kristály. Így vannak olyan fotonok, melyek sok millió éve utaznak. A fény az ősrobbanás óta létezik.

Úgy gondolom, hogy van olyan fény, ami más dimenziókból jön, például a fehér fény álmomban, a temetőben. Ez bárkivel megtörténhet. Néha véletlenül történik, amikor sokkot kapunk. Ekkor az első becsapódást fehér fényvillanásként érzékeljük.

Egy spirituális ember össze tudja gyűjteni azt a fényt és be tud lépni a tudatába. Ez a tudat hatodik szférája, a fény-tudat.

(Megjegyzés: Jóska itt ismét csak az evolúciós elmélethez kapcsolódó ősrobbanásra hivatkozik, holott a különböző ősi teremtésmítoszokban a finomabb elemekből, a hangból és a fényből sűrűsödik össze a fizikai, háromdimenziós valóság. Az azonban valós tény, hogy a foton, a fény-részecske vagy elektromágneses hullám hírvivőként és a háromdimenziós valóság korlátait jelképező elem. A háromdimenziós téren belül például a fény sebessége a végsebesség, mely minden, részecske-természetű és ezáltal háromdimenziós kiterjedéssel bíró részecske mozgását behatárolja.)

A hetedik szféra a hang-tudat, mert kezdetben volt az Ige, vagy ahogy egy ateista mondaná, az Ősrobbanás. Ha eléggé érzékenyek vagyunk, akkor hangként is tudjuk érzékelni a fényt. Minden rezgésritmus és hang. A fény esszenciája a hangvibráció, a Kirlian-fényképezéshez hasonlóan amelyen csak a ragyogást látjuk, mely a tárgy lényege.

Hosszú idővel ezelőtt az ember felfedezte, hogy a hangok segítségével képes magasabb tudatállapotba kerülni. Ennek érdekében különböző szertartásokat használt, melyek során megtapasztalta a hangot.

A tudat hét szintje mindenféle kapcsolatban áll a hét csakrával. Az első csakra a személyes tudatot képviseli. A második csakra, a hara a kollektív, genetikai tudatosságot. A harmadik csakra a kétéltű tudattal áll kapcsolatba. A negyedik, a szívcsakra a víz lényekkel áll kapcsolatban. Az ötödik, a torokcsakra a kommunikáció központja a kristály-tudattal áll kapcsolatban. A hatodik, a harmadik szem-csakra a fény-tudattal áll kapcsolatban. A hetedik, a koronacsakra az átlépést jelenti a fénytől a hangig, a hang-tudatot képviseli.

-->

Isten és a Természet

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ágjá (harmadik szem-csakra)

Azok a szamádhik, melyeket a harmadik szem-csakrára irányuló koncentráció támogat, vagy azon alapulnak, Patandzsalí aszmitá szamádhijához vezetnek, és az isteni formák felfedésének tapasztalatához vezetnek. Ezeket a szamádikat sokkal könnyebb megemészteni, és így meg kell előzniük a szahaszrára-élményeket, mivel megváltoztatják a kapcsolatunkat a világgal és másokkal. A szahaszrára-élmény végeredményben azt mondja, hogy a világ nem létezik, és Istennek nincs formája, csakis az Önvaló létezik. Ramakrishna fontos megjegyzése volt, hogy ha valaki a társadalom tagjaként él, annak számára nem helyes, ha azt mondja, hogy „Isten vagyok”; hanem azt kell mondaniuk, hogy „Isten gyermeke vagyok”. E második kijelentés az ágjá-csakra élményből fakad.

Az ágjá-csakra szamádhik tiszta, közvetlen ls megmásíthatatlan élményt adnak arról, hogy egy olyan erő és hatalom gyermekei vagyunk, mely örök, korlátlan, mindenható, mindentudó, mindent átható, tiszta szeretet, intelligencia, szépség és szabadság – más szavakkal maga Isten. Mivel ezek a szamádhik a Isten és minden élőlény szolgálatába állított életre készítenek fel, ajánlatos a szahaszrára-élmény előtt megélni őket.

Visuddha (torokcsakra)

Ha itt állítjuk meg a pránát, az a világ animisztikus és sámáni felfogását eredményezi, melynek során ez egész univerzumot, beleértve az összes anyagi megnyilvánulást és tartományt, isten intelligens és élő testének tekintjük. Anélkül, hogy közvetlenül látnánk Istent, azt érezzük, hogy minden anyag szent és élő, hogy a fák, a sziklák, a hegyek és a folyók mind kikristályosodott szellemi energiából állnak. Sok törzsi és bennszülött civilizáció ezekre a sámáni és animisztikus élményekre épül, melyek a prána visuddhára történő koncentrációjából fakadnak; és ez egy olyan dolog, ami a mostani civilizációnkból annyira hiányzik, hogy környezeti katasztrófába is sodorhat bennünket. A probléma részét képezi az is, hogy a vallásaink, mind a kelet-ázsiai, mind az ábrahámi vallások, megkerülték ezeket a szinteket és pogánynak, istentelennek nevezték őket. Patandzsalí a visuddha által inspirált szinteket (melyekben minden anyagi megnyilvánulást kikristályosodott tudatként látunk) „ánanda szamádhinak” nevezi, és hacsak nem sikerül beintegrálnunk ezeket a szinteket és újra felfedezni saját bennszülött, törzsi, természeti, animisztikus és sámáni gyökereinket, az emberiség létezése véget fog érni, meghagyva ezt a bolygót a csótányoknak (vannak elképzelések arról, hogy az emberiség olyan ökológiai katasztrófát idéz elő, mely után a csótány marad meg a legfejlettebb életformaként).

Itt az ideje, hogy mi, modern emberek emlékezzünk arra, hogy az úgynevezett „természeti népek” nem voltak primitívek, vadak vagy barbárok, hanem sok tekintetben fejlettebbek nálunk. Egy indián törzsfőnök egyszer azt mondta: „Amikor az utolsó fát kivágták, az utolsó folyót megmérgezték, és az utolsó bölényt is megölték, akkor fognak rájönni a fehér emberek, hogy a pénzt nem lehet megenni.” Ez a hozzáállás, amely a profit érdekében feláldozza a természetet, a bizonyíték arra, hogy a visuddha spiritualitásának elutasításával teljesen elidegenedtünk magától a Természettől, mely hordoz, táplál és fenntart minket.

A hét sámáni tudatszint 2. rész

Soós Jóska leírásának folytatása a hét sámáni tudatszintről:
"A tudat harmadik szférája térben és időben még távolabbi; a kétéltűek állapotához kapcsolódik. A fejlődésnek ebben a létfontosságú szakaszában bizonyos élőlények elhagyták a vizet, és elkezdtek a szárazföldön élni. Mások a vízben maradtak, és megint más részük ismeretlen okokból ismét visszatért a vízbe, mint például a bálna, aki emlős, lert tüdeje van, és azt tartják, hogy hosszú ideig a földön élt, mielőtt visszatért volna a tengerbe. A kétéltűek a vízben és a szárazföldön is élnek, és egy olyan tudati szférát képviselnek, mely még mindig jelen van bennünk. A kisagyban található, abban a motoros központban, mely a legfontosabb életfunkciókat szabályozza (légzés, emésztés és szívverés). A sámánok gyakorlataikban egyedi módszereket használnak e funkciók befolyásolására.

A negyedik tudati szféra a vízi lények tudata, mely térben és időben még távolabbra vezet. Ez a halak, lárvák, planktonok és egysejtűek világa. Ezen életformák kifejlődéséhez hosszú idő kellett. Minél tovább megyünk visszafelé az időben, azt látjuk, hogy az élőlények érzékszervei annál kevésbé fejlettek, vagyis az egész testükkel érzékelnek. A spirituális embernek meg kell tanulnia újra behatolni a tudat e szintjére.

(Megjegyzés: Jóska itt a fajok evolúciós elméletére alapozza magyarázatát, bár sok ősi hagyomány szerint a fejlettebb élőlények nem az egysejtűekből és a vízi élőlényekből alakultak ki genetikai mutáció útján, hanem az univerzum magasabb szintjeiről érkeztek olyan élőlények a földre, akik a különböző fajokkal benépesítették a földet. Ettől eltekintve a tudati evolúció során a lélek, vagyis az egyéni tudatosság valóban bejárja ezeket a létformákat és érzékelési szinteket, a sámán viszont akaratlagosan is be tud lépni a sámáni tudat hét szintjének bármelyikébe.)

A tudat első szférái a szerves életformákhoz kapcsolódnak; ezen túl már megszűnik a sejtekhez kötődő érzékelés. Itt a tudat szervetlen szférái vannak jelen.

A tudat ötödik szférája a kristály-tudat. A kristály-tudat az az androgün állapot, melyben úgy fogjuk fel a dolgokat, ahogy valójában vannak, és nem úgy, ahogyan látszanak. Amíg még mindig ragaszkodsz a sejteken, az öt érzékszerven, az érzelmeken és a gondolatokon keresztül történő érzékeléshez, addig mindez befolyásolja a felfogásodat. Amikor viszont túllépsz a szerves felfogáson, akkor megérkezel az androgün állapotba, melyben úgy érzékeled a dolgokat, ahogy valójában vannak.

A kristály-tudat sokkal tágabb, mint az összes előző tudatszint, mert minden kristálytiszta."

-->

Szamádhi a koronacsakrában

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádi-könyvéből:
"A következő fejezetben le fogom írni a nyolc szamádhit. Észre fogjuk venni, hogy az első két szamádhi olyan tárgyakra irányul, melyek az érzékszervek számára is felfoghatók (mint például egy virág, vagy egy szent tárgy). A következő két magasabb szamádhi az érzékszervek számra felfoghatatlan tárgyakra irányul, ebben az esetben a csakrák az ideális tárgy. Az a csakra, amelyikre fókuszálunk, mélyen meg fogja határozni az élményünket. Fontos azonban megjegyezni, hogy a jógi nem próbálja belekényszeríteni a pránát egy bizonyos csakrába. Saját magától megy oda, egyszerűen azáltal, hogy egy bizonyos csakrára irányítjuk a figyelmünket. Nem kell alkalmazni az akaraterőt vagy erőltetni. Alább következik a csakrák rövid térképe a szamádhik viszonylatában.

Szahaszrára (koronacsakra)

Ez az elsődleges csakra, melyre fókuszálni kell a szamádhi közben, és ha ebben sikeresek vagyunk, akkor ez a csakra fejti ki a legerősebb felhúzó hatást a pránára/Kundaliníre. Gopi Krishna könyvéből („Kundalini, The Evolutionary Energy in Man”) azonban megérthetjük, milyen hatással jár az, ha válogatás nélkül a legfelsőbb csakrára koncentrálunk. Készen kell állnunk, hogy erre a legmagasabb csakrára tudjunk koncentrálni. A szahaszrárán alapuló szamádhik a forma nélküli Abszolút megtapasztalására adnak lehetőséget. A hinduk nirguna Brahmannak nevezik, a buddhisták nirvánának, Lao-Ce pedig a Taónak nevezte. A Buddha Bódhija tipikus szahaszrára-élmény. A szamádhi ebben a csakrában általában tárgy nélküli, és sokszor annyira intenzív, hogy akik megtapasztalják, azt mondják, hogy a világ illúzió.

A jógik a végére hagyják ezeket az élményeket, hogy teljesen be tudják integrálni. Paramahansa Ramakrishna lényegében elutasította ezt az élményt, azt mondva, hogy nem nagyon segít a hétköznapi életünkben. A vallások sok ezer éven keresztül tanították, hogy nem érdemes élni a földi életet, hogy alacsonyabb rendű, bűnös, fájdalmas, tele van szenvedéssel, a szenvedések völgye, stb., és hogy ki kell jutnunk innen, vagy a semmi állapotába (a buddhista nirvánába vagy a Védánta nirguna Brahmanjába), vagy a mennybe, ami messze fölötte áll a hétköznapi szenvedéseknek (az ábrahámita vallásokban). Jógikus perspektívából azt mondanánk, hogy a szahaszrára-élménynek túl sok fontosság van tulajdonítva és a többi csakra élményeit nem integráljuk be megfelelően, ami csökkenti a jelenlegi életünk súlyát, és az azutánira fekteti a hangsúlyt. Lehet, hogy nemes szándék vezérelte, de a vallásnak ez az egyensúlyzavara okozta a nyugati tudományos forradalmat, ami teljességgel elutasította a Túlvilág (vagy a transzcendens) létezését. A jóga egészen az elejétől kezdve integrált egyensúlyra törekszik az immanens (az ITT) és a transzcendens (a Túlvilág) között. Ne értsük félre, nem azt mondom, hogy nem meditáljunk a szahaszrárán, de tegyük azt a megfelelő időben, amikor már megéltük az összes bevezető élményt.

A hét sámáni tudatszint

A hét sámáni tudatszint leírása egy olyan tanítás, mely Soós Jóskától (1921-2008), egy magyar származású sámántól származik. A hét szint learását már korábbi blogbejegyzésekben ismertettem Dirk Gillabel cikkei alapján, most azonban következzék a leírás Soós Jóska saját szavaival. A korábban feltett cikkek linjeit itt találjátok:
A sámáni tudat hét szintje
1. A személyes tudat
2. Az emberiség-tudat
3. A kétéltű tudat
4. A gömb-tudat
5. A kristály-tudat
6. A fény-tudat
7. A hang-tudat
Csakrák és tudatszintek (1. rész, 2. rész)

A hét sámáni tudatszint

Az alábbi leírás a magyar származású sámán, Soós Jóska leírása a tudat hét szintjéről, ahogyan a sámánok megismerik. Az eredeti szöveg holland nyelvű, Joska Soos, Ik Genees Niet, Ik Herstel de Harmonie című könyvéből származik. Én Dirk Gillabel angol nyelvű fordítását használtam fel.

A tudat hét szintje

A tudat hét szintje a sámáni gyakorlat és kozmológia része, mely szükséges ahhoz, hogy az embert a maga teljességében megértsük és tudjuk, hogy ki ő és mire képes. Általában csak a töredékét használjuk annak, amire képesek vagyunk, és a hét szint észleléséből is csak nagyon keveset fogadunk be, vagy egyáltalán semennyit.

Bevezetés

A tudat első szintje vagy szférája, amiben élünk, a személyes tudat, ami az egyén fogantatásának pillanatáig vezethető vissza. Ez a petesejt megtermékenyülésének pillanata, amikor az apa és anyag genetikai öröksége összeadódik. Ettől a pillanattól kezdve egy személlyé válunk, ami mindent tapasztal: a fizikai, pszichológiai és az asztrális szintet. A méhen belül szerzett benyomások, és az anya érzelmei és gondolatai is meghatározóak. Ebben az időszakban az apa befolyása minimális.

A sámánizmusban három részre osztjuk ezt a születés előtti időszakot. Az első hat hónapban, mielőtt a szív elkezd verni, a magzat teljes mértékben az anyától függ. Ugyanakkor körülbelül kétharmadig még kapcsolatban áll a kozmikus és halhatatlan energiákkal. Amikor a szíve elkezd verni, elveszíti e kapcsolat egy harmadát, mert a szívverés egy egyéni mozgás és a magzat ilyenkor már nem függ teljesen az anyától. Születéskor elveszíti a teljes kapcsolatát a kozmikus és halhatatlan energiákkal. Ezután az egyén egész életében igyekszik visszaállítani ezt a kapcsolatot.

Ezért e magzati lét megtapasztalása nagyon fontos, maga a születés és az azt megelőző időszak is. A személyes tudat szférájában megtapasztaljuk a születés előtti állapotunkat a magzatvízben, és ugyanakkor vízi élőlény mivoltunkat is. Ezzel kapcsolatban megtapasztaljuk a kozmosz hullámzó mozgását, ami nem víz, hanem rezgés, az elsődleges ritmus, melyből minden kiemelkedik: a kozmikus óceán.

Az emberi lénnyé válás folyamata az anyaméhen belül nagyon fontos időszak, ami az életünk többi részében is folytatódik. Ez a tudat személyes szférája, tele olyan tapasztalatokkal, melyek mindenki esetében egyéniek.

A tudat második szférája szélesebb, és az egész genetikai információhalmazból áll, az emberi faj létrejöttének kezdetétől fogva, amikortól az emberi lények elkezdték megkülönböztetni magukat az állatoktól. Ez egy nagyon hosszú időszak, mintegy 20-30 millió éves.

(Megjegyzés: a modern orvostudomány szerint a magzat szívhangja már a fogantatás után 22-23 nappal halható ultrahanggal, de a fent említett hat hónapos magzati kor valóban fontos abból a szempontból, hogy utána az esetleges koraszülött magzat képes lesz az önálló, egészséges életre, míg ez fiatalabb magzati korban kevésbé esélyes. Soós ska szerint tehát a lélek kapcsolata a kozmikus és halhatatlan, vagyis spirituális energiákkal a fogantatás előtt teljes körű, utána fokozatosan csökken 2/3-ra, a hatodik hónap után már csak 1/3, és születés után a kapcsolat inkább a fizikai szintre korlátozódik, a finomfizikai és spirituális valóságok érzékelésének képességét általában tudatosan kell kifejleszteni az életünk során. A második tudatszint az emberi faj kollektív tudatát tartalmazza.)

A jóga-szádhana hatásai

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A túlzottan húsos testűek csúfsága lecsökken a nem kívánt hús lecsökkentése által, a túlzottan vékony és gyenge testűek pedig több izomra és erőre tesznek szert az ászanák gyakorlása által. Bizonyos idő múlva a testük elkezd ragyogni. Ezeknek az erős hatásoknak köszönhetően az ősi munik a szépség forrásának nevezték a jógát. A gyakorló által elért szépséget, mely mind a belső szervekben, mind a külső felszínen megjelenik, a Hatha-jóga Pradípiká 2.78 verse így írja le:

1. A rendszeres gyakorlás által a test karcsú lesz.
2. Az arc ragyogóvá és békéssé válik.
3. A beszéde tiszta és a szíve szilárd lesz.
4. A szemei nem lesznek betegek.
5. A gyomor betegségei elmúlnak és a emésztés javul.
6. Uralni tudja a magját.
7. Megszűnnek az emésztési zavarok és a máj működése is megjavul.
8. A véredények minden nap tisztulnak.

További részleteket a Hatha-jóga Pradípiká 3.45-48. verseiben találunk. Aki gyakorolja a jógánga szádhanát, az nem fél a betegségektől és a haláltól. Lásd a Svétásvatara Upanisad 2. fejezetét: „Nem lesz beteg, nem öregszik meg, nem hal meg, sohasem lusta, egész életében szilárd az egészsége, soha nem lesznek rossz vágyai, a teste ragyogó lesz, a beszéde erőteljes, az izzadsága szagtalan lesz és soha nem lesz cukorbeteg, vízkóros és hasmenése sem lesz. Sajnálatos dolog, hogy a jóga-ászanák gyakorlását sokan végzik nyomtatott táblázatok alapján, ami veszélyes. Nem kétséges, hogy ha valaki egy megfelelő guru segítségével gyakorol, aki ismeri a jóga titkait, az nagy hasznot ér el. Mostanság sokan propagálják a jóga-ászanákat, és olyat kell választanunk, aki komolyan járatos e tudomány titkaiban. A modern orvostudomány hallgatói a mestereik közvetlen irányítása alatt tanulnak. Olyan propagandistákat akarunk, akik be is tudják mutatni azt, amit tanítanak, és akik tudják, hogy mely ászanák melyik betegségre jók, és hogyan kell őket gyakorolni a légzés és az időtartam viszonylatában. Szükségesek a jó bemutatók is, de a titkok ismerete nélkül az emberek nem kapják meg a hasznot, és ez a tudomány nem fog újraéledni. A jóga, rága (zene), szex és az államvezetés titkait nem könnyű átadni."

-->

A csakrák és működésük

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Említettük, hogy hét csakra van, melyek a hridaját segítik. Ezek a következők:

1. Múládhára csakra – a nemi szervek és a végbélnyílás között
2. Szvádhisthána csakra – a nemi szerv tövében, a múládhára és a manipúra csakra között
3. Manipúra csakra – a köldöknél
4. Anáhata csakra – a szívnél
5. Visuddhi csakra – a török tövében
6. Ágjá csakra – a két szemöldök között
7. Szahaszrára csakra – a fejtetőn.

A hét csakra háromféle módon működhet: ávritti, parivritti és szamvritti. Az ávritti a púraka, récsaka és kumbhaka által valósul meg. A parivritti a három bandha – múla, dzsálándhára és uddijána helyes végrehajtása által jön létre. A szamvritti a récsaka és kumbhaka hosszának megváltoztatása által jön létre a pránájáma során. A fent említett hát csakra és a manasz nem látható a közönséges szem számára. Az öröm és a bánat olyan érzések, amiket csak az elme tapasztal, ebből kifolyólag nem tagadjuk a létezésüket. Hasonlóképpen kell megérezni bizonyos változásokat a testünkön belül, melyek nem jelennek meg fizikailag. Még a modern fejlett berendezések - pl. a röntgen-készülék – sem képesek kimutatni az elmében megnyilvánuló érzelmeket és a csakrák változásait. De a jógángák között említett szamjamam által felismerhetők a saját elménk és mások elméjének változásai és érzelmei.

Ezt három módon ismerhetjük meg: divjadristi, antardristi, jógadristi (lásd a Patandzsala Jóga-darsanam 3.29. szútráját). Az embert megtámadó betegségek száma végtelen és egyértelműen az étkezési és ivási szokásokból, és a megélhetésért végzett munkából fakadnak. A betegségek kezeléséhez a jóga-ászanák és a pránájámák hasznosak, és a különböző testalkatoknak megfelelően kell előírni őket. Meg kell érteni, hogy nem kell mindenkinek gyakorolnia az összes ászanát, vagy hogy az ászanák annyira különbözőek lennének, hogy egy valódi gyakorló ne tudná elsajátítani őket. A jóga-ászanák gyógyítják a betegségeket, erősítik az emlékező-képességet, a mentális képességet és spirituális megvalósítást eredményeznek (lásd Patandzsala Darsana 2.28. szútra), és a gyakorlásukat nem korlátozzák a születésből, hitből, életkorból vagy nemből adódó különbségek.

Általános tapasztalat, hogy ha letérünk az útról, akkor veszéllyel találkozunk. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a jógánga szádhana gyakorlása őrülethez vezet. De akkor hogyan tekintsünk azokra, akik a jóga gyakorlása nélkül is őrültek? Tehát nagyon helytelen dolog a szádhana kritizálása, és jónak vagy rossznak nyilvánítása anélkül, hogy saját magunk is gyakorolnánk. Az ászanák gyakorlása csökkenti a fölös zsír lerakódását, a nemkívánatos szövetek képződését, és megszabadít a fölös széklettől és vizelettől mindenféle műtéti eljárások nélkül. Ezért az ősi risik szike nélküli műtétnek nevezték."

Beavatás a férfi és a női erőbe

Volt egyszer egy ifjú harcos, aki sok-sok életen keresztül koncentrálta a tudatát, hogy bejárást kapjon a szellemvilágba. Egy alkalommal az Életfa körül összetalálkozott a jaguár-harcosokkal, akik azt mondták neki, hogy eljött az ideje, hogy férfivá avassák, és elvitték magukkal az Alsó Világba, a Föld gyomrába.

Itt az ifjú harcost egy beavatási próbatételre készítették elő a jaguár-harcosok, akik menet közben emberi formára váltottak, és törzsi, harcosi díszeket viseltek. Az ifjú harcosnak először egy tűzfolyosón kellett végigfutnia, ahol minden oldalról vastag fahusángok lángoltak. Majd egy vízzel teli mederbe kellett ugrania, amely egy hegy tövében állt. A medencéből egy alagút vezetett a hegy gyomrába, és ott tudott csak levegőhöz jutni, viszont ott teljes sötétség várta. Kimászott a vízből és a sötétben kúszott végig a barlang szűk járatában, egészen addig, amíg ki nem ért egy szakadék szélére. Ott egy liánba kapaszkodva kellett átugrania a szakadék másik oldalára. Itt már várták a jaguár-harcosok, és azt mondták neki, hogy az ellenséges törzs földjén járnak, és titokban meg kell közelíteniük a táborukat, hogy az ellenséges törzsfőnök lányát el tudja rabolni, mert az lesz a felesége. Az ifjú harcos észrevétlenül lopózott egészen a táborig, majd mindent felgyújtottak, és megszöktették a törzsfőnök lányát, de közben sok ellenséges katonával is meg kellett vívnia, hogy életben maradjon. Visszaértek a saját táborukba, és itt összeadták őket. A szertartás során át kellett ugrani a tűz fölött a lánnyal a kezében, majd a parázson is végig kellett sétálnia. 

Ezután egy kunyhóba húzódtak vissza a lánnyal, és a harcos lefeküdt, a lány pedig ráült. Nem volt annyira szexuális töltete a pozíciónak, inkább beavatási rítus jellege volt, a lány fénylő szellemtestével ráborult a harcos összes csakrájára, és testének melege, energiája beáramlott a harcos testébe. A szívük egymáshoz ért. Egy varázslónő jelent meg a harcos mellett, és elkezdte tisztítani a harcos csakráit, elfújta vagy elszívta a csakrák szennyeződéseit. A gyökércsakrából kitisztította az összes születési és életbenmaradási traumát, és az szép fehér lett. A szex-csakra arany színben ragyogott fel a tisztítás után, és a harcos megtanulta befogadni a női energiát. A köldökcsakrája a tűz színeiben izzott fel, és megkapta a bátorságot, megtanult kiállni magáért és megvédeni másokat. A szívcsakrája szivárványszínben ragyogott fel a tisztítás után, és összeolvadt a lány szívcsakrájával, aki az Ősanya női minőségét testesítette meg. Ekkor megtanulta szeretni önmagát és másokat is, és összekapcsolni az Alsó, Felső és Középső világokat. A torokcsakrája kék és zöld színben ragyogott fel a tisztítás után, és a harcos megtanulta kimondani, amit érzett és gondolt, és az igazság súlyával teltek meg a szavai. A varázslónő a homlokcsakra tisztítását végezte, mely ezüst és lila színben ragyogott fel, és a harcos elméje megbékélt. Majd végül a koronacsakrát is megtisztította, és az is hatalmas, színes virágként bontakozott ki a harcos feje fölött. Az energiák egyesültek és kisimultak, majd az álom lassan véget ért, és a harocsnak tovább kell folytatnia útját, életről életre.