Isten és a Természet

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ágjá (harmadik szem-csakra)

Azok a szamádhik, melyeket a harmadik szem-csakrára irányuló koncentráció támogat, vagy azon alapulnak, Patandzsalí aszmitá szamádhijához vezetnek, és az isteni formák felfedésének tapasztalatához vezetnek. Ezeket a szamádikat sokkal könnyebb megemészteni, és így meg kell előzniük a szahaszrára-élményeket, mivel megváltoztatják a kapcsolatunkat a világgal és másokkal. A szahaszrára-élmény végeredményben azt mondja, hogy a világ nem létezik, és Istennek nincs formája, csakis az Önvaló létezik. Ramakrishna fontos megjegyzése volt, hogy ha valaki a társadalom tagjaként él, annak számára nem helyes, ha azt mondja, hogy „Isten vagyok”; hanem azt kell mondaniuk, hogy „Isten gyermeke vagyok”. E második kijelentés az ágjá-csakra élményből fakad.

Az ágjá-csakra szamádhik tiszta, közvetlen ls megmásíthatatlan élményt adnak arról, hogy egy olyan erő és hatalom gyermekei vagyunk, mely örök, korlátlan, mindenható, mindentudó, mindent átható, tiszta szeretet, intelligencia, szépség és szabadság – más szavakkal maga Isten. Mivel ezek a szamádhik a Isten és minden élőlény szolgálatába állított életre készítenek fel, ajánlatos a szahaszrára-élmény előtt megélni őket.

Visuddha (torokcsakra)

Ha itt állítjuk meg a pránát, az a világ animisztikus és sámáni felfogását eredményezi, melynek során ez egész univerzumot, beleértve az összes anyagi megnyilvánulást és tartományt, isten intelligens és élő testének tekintjük. Anélkül, hogy közvetlenül látnánk Istent, azt érezzük, hogy minden anyag szent és élő, hogy a fák, a sziklák, a hegyek és a folyók mind kikristályosodott szellemi energiából állnak. Sok törzsi és bennszülött civilizáció ezekre a sámáni és animisztikus élményekre épül, melyek a prána visuddhára történő koncentrációjából fakadnak; és ez egy olyan dolog, ami a mostani civilizációnkból annyira hiányzik, hogy környezeti katasztrófába is sodorhat bennünket. A probléma részét képezi az is, hogy a vallásaink, mind a kelet-ázsiai, mind az ábrahámi vallások, megkerülték ezeket a szinteket és pogánynak, istentelennek nevezték őket. Patandzsalí a visuddha által inspirált szinteket (melyekben minden anyagi megnyilvánulást kikristályosodott tudatként látunk) „ánanda szamádhinak” nevezi, és hacsak nem sikerül beintegrálnunk ezeket a szinteket és újra felfedezni saját bennszülött, törzsi, természeti, animisztikus és sámáni gyökereinket, az emberiség létezése véget fog érni, meghagyva ezt a bolygót a csótányoknak (vannak elképzelések arról, hogy az emberiség olyan ökológiai katasztrófát idéz elő, mely után a csótány marad meg a legfejlettebb életformaként).

Itt az ideje, hogy mi, modern emberek emlékezzünk arra, hogy az úgynevezett „természeti népek” nem voltak primitívek, vadak vagy barbárok, hanem sok tekintetben fejlettebbek nálunk. Egy indián törzsfőnök egyszer azt mondta: „Amikor az utolsó fát kivágták, az utolsó folyót megmérgezték, és az utolsó bölényt is megölték, akkor fognak rájönni a fehér emberek, hogy a pénzt nem lehet megenni.” Ez a hozzáállás, amely a profit érdekében feláldozza a természetet, a bizonyíték arra, hogy a visuddha spiritualitásának elutasításával teljesen elidegenedtünk magától a Természettől, mely hordoz, táplál és fenntart minket.