Egyből el is döntöm magamban, hogy ma valamivel kevesebb lesz a fekvőtámasz meg az előre-hátra vinyásza, helyette inkább kitartunk egy-két erőpózt. A szerdai Zsuzska-féle óra adta az ötletet, mert vagy 3x30 légzésig kellett a csaturangát tartani a Bhaktiban, amitől mondanom sem kell, hogy mindenki kifeküdt. Szóval a napüdvözleteknél kihagyattam Picivel a kézenállást és az abból való hátra- meg előreugrást, utána meg lenyomtunk egy szép statikus sort: utkatászana, vírabhadra, deszkapóz, csaturanga, kutyák és barátaik.
Az előrehajlításnál láttam a pólója alól kivillanni a jó arasznyi hosszúságú heget a gerince fölött, és olyan érzése is volt a derekának, mint ami teljesen ki van merevítve. Szerencsére a csípője és a vállai is elég nyitottak voltak, és gyakorlatilag gond nélkül meg tudta csinálni az összes ászanát, bár a csónakot meg a kartámaszos pózokat némileg módosítottam neki. Sok esetben felé kellett, hogy mutogassak a többieknek, hogy mi az ászana helyes végrehajtása, mert olyan precízen végezte, és összeszorított szájjal küzdött.
Közben kiderült, hogy sziklamászó is volt, és egy hajón pincérkedett, ott ment tönkre a dereka. A bordásfalon a lábemelések helyett azt mondtam neki, hogy csak lógjon, hadd nyúljon a gerince, erre látom, ő is emelgeti serényen. A kismamáknak általában nem jó, ha túl sokat erőlködnek a core-izmokkal, mert a szervezet a baba kihordására tartalékol. A hátrahajlításokat is nagyon szépen csinálta, de persze odafigyeltem, hogy nyújtsa közben a gerincét.
Utána páros gyakorlatok voltak, én Picivel csináltam mindent. A csípőnyitások nagyon jól mentek neki, ez viszont kifejezetten ajánlható kismamáknak. Közben egy párszor mondtam neki, hogy lazítsa el az arcizmait, és lélegezzen mélyeket, mert néha olyan arckifejezése volt, mint egy harcias amazonnak, aki éppen egy barbár fejét készül szétcsapni egy harci szekercével. Csináltunk Van Damme-nyújtást is, ezt majd külön leírom, egy kis angolspárga-gyakorlat. Plusz volt pillangó meg minden jó. Lelkesen végigküzdötte az órát, és amúgy remek adottságai is vannak a jógához. Fegyelemben és koncentrációban pedig kifejezetten jó példát mutatott mindenkinek.
Még egy esetet említenék. A hétfő reggeli Mysore-ra jött egy kanadai lány, Yvonne. Bejelentette, hogy kettes sorozatot fog gyakorolni. Mondom rendben. A nyilatkozatba, amit kitöltött, beírta, hogy szkoliózisa van (oldalirányú gerincferdülés). Nosza, mondom, ez izgalmas lesz. El is kezdtük, kente a vinyászákat, ahogy kell. Teljesen arányos, kigyúrt astangás testalkata volt, csak a nagy kanyar állt ki a háta jobb oldalán. Ettől eltekintve ő is nagy technikai precizitással és lelkesedéssel hajtotta végre az ászanákat, nem egy egészséges gerinccel rendelkező embertársunkat is meghazudtolva. És gondolom, hogy nem véletlenül gyakorol, hanem érzi a különbséget, hogy anélkül sokkal rosszabb állapotban lenne a gerince, és sokkal jobban fájna.
Szóval mindezek után én csak annyit mondok, hogy ha bárki, bármilyen egészségügyi vagy gerincpanaszra hivatkozva nem jön jógaórára, azt nem tudom komolyan venni, és ez kizárólagosan az ő lúzersége. Amíg az ember lélegzik, tud jógázni. Persze, ha nem akarsz, akkor nem tudsz, de ha akarsz, akkor on your boots és irány a stúdió! Ha tudsz járni, akkor már megvan az eü. alkalmasságid! Ha csak négykézláb, akkor is gyere, megoldjuk! Ha pedig ágyhoz vagy kötve, akkor rendelj meg egy magánórát, mert mindenki tud jógázni, minden helyzetben, amíg a szíve dobog!
Gondolom mindenki tudja, hogy szeretem a hajlékony embereket. A keddi és a pénteki Agnin volt egy amerikai lány, aki mosolyogva tudta a sarkát az orrához érinteni a hátrahajlásban. Kedden még én is csak döbbentem, amikor beleigazítottam a hátrahajlító gyakorlatok haladó változataiba, majd pénteken megnéztem, meddig lehet feszíteni a húrt nála. Hát a tarkóját még nem tudja erőlködés nélkül a fenekéhez nyomni, valamint a gerincét nem tudja teljesen kétrét hajtani hátrafelé, mert akkor kicsit nehezen tud levegőt venni. De szerintem egy kis gyakorlás után meglesz. Mindenkinek a maga szintjének megfelelő kihívást kell adni, mert akkor lesz lelkes. Ja és még a lábujjakat-a-homlokhoz-előrehajlításban projecten is dolgozunk vele. Hát ennyi volt ez a hét, várom az újabb kihívásokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése