Amikor a meditációról beszélünk, vagy az elme működését elemezzük, előszeretettel szoktam az elmét egy majomhoz hasonlítani, akikkel Indiában közelebbi ismeretséget is kötöttem. Gyakran megesik ugye, hogy gyakorolnánk, vagy éppen relaxálnánk, de az elménk össze-vissza ugrál, mint a majom. A majmot ugyanis mindig a banán látványa hozza izgalomba, és nem nyughat addig, amíg meg nem szerzi. Az elmét ugyanígy az érzékkielégítés, az élvezetekkel kapcsolatos gondolatok vonzzák, és haljamosak vagyunk például relaxáció közben azon merengeni, hogy mit csinálnék most a legszívesebben, ahelyett, hogy itt fekszem a matracon.
Ilyenkor, ha nem sikerül az elmét uralmunk alá hajtani, néha csatát nyer, és rávesz arra, hogy azonnal ugorjunk fel, és kövessük az elménket valahová, kifelé a teremből. Éppen ezért a jógában a legfontosabb az elme kontrollálása. "Légy jelen" - szokták mondani, vagyis koncentráld az elmédet az itt-re és a most-ra, a gyakorlásra, a légzésre, és engedd továbbmenni a kósza gondolatokat, ne szaladj utánuk. A majmokkal általában a semleges kapcsolat kultiválása a leghatékonyabb. Ha túl ellenséges vagy, akkor rád támadnak, és megharapnak. Ha túl barátságos vagy, akkor előbb-utóbb kizsarolják, amit akarnak, aztán kinevetnek.
A Bhagavad-gítá szerint az önkontrollált jógi legjobb barátja az elméje, a kontroll nélküli embernek viszont a legnagyobb ellensége. Tehát egy gyakorló jógi számára, aki törekszik az elme kontrollálására, de nem mindig jár sikerrel, a legcélravezetőbb, ha semleges kapcsolatra törekszik: nem bízik túlzottan az elméjében, de nem is nyomja el túlzott erővel az elme késztetéseit. A "jóga" szó igázást, önkontrollt jelent. Az elmét pedig két oldalról lehet megkötni. Az egyik az érzékek, a másik pedig az intelligencia. Az érzékek durvább megnyilvánulások, mint az elme, ezért a legcélszerűbb, ha ott kezdjük a kontrollt. Az astanga-jóga jámái és nijámái pontosan ebben adnak segítséget. mivel nem mindegy, hogy milyen benyomásokat juttatunk az elménkbe az érzékek kapuin keresztül, Patandzsali öt tilalmat és öt előírt tevékenységet javasol. Ezek nem csak a belső harmóniánk megszerzését segítik elő, hanem harmóniát hoznak létre köztünk és a környezetünk között is. A nijámák közül például a szvádhjája (az önvaló tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (önátadás Istennek) elősegítik azt is, hogy az elmét a másik végéről is megkössük. Ha az intelligenciánkat folyamatosan tisztítjuk a spirituális tudás, a filozófia tanulmányozása által, akkor képesek leszünk nagyobb erővel uralkodni az elménk fölött (a józan ész győzelme az elme fölött).
Éppen ezért én úgy gondolom, hogy az, aki komolyan szeretne foglalkozni a jógával, az nem csak a gyakorlásra koncentrál, hanem a filozófiát is komolyan tanulmányozza, illetve kutatja a jóga és a spiritualitás kapcsolatát. Különben sokkal nehezebb az elmét kontrollálni, és mindig megfelelő motivációt találni a folytatáshoz, a továbblépéshez. Egyesek abbahagyják a jóga-gyakorlást, különböző kifogásokkal, hogy megfájdult valamijük, vagy nem érték el elég hamar a kitűzött célokat stb. Pedig általában arról van szó, hogy nem megfelelően alkalmazták a folyamatot, vagy csak egy részével foglalkoztak, és ezáltal a fejlődésük nem volt harmonikus. Az is megtörténhet, hogy az ember frusztrálttá válik az elme kontrollálására tett erőfeszítései közben, mivel ez sokkal, de sokkal nehezebb, mint a két lábunkat a nyakunkba rakva a tenyereinken körbejárni a szobában.
Krisna egy másik fontos elvet is megemlít: Ha elkülönítjük az elmét azoktól a befolyásoktól, amelyekhez vonzódik ugyan, de az intelligenciánkkal megértettük, hogy nem építő jellegűek, akkor magasabb rendű elfoglaltságot kell neki adni, mert különben visszatér azokhoz a dolgokhoz, amelyektől megpróbáltuk eltávolítani. Ha egy gyerek hisztizik, akkor egy érdekes játékot kell a kezébe adni, és máris elhallgat. Az astangában ez a játék az egyre nehezedő ászanák és vinyászák folyamata a légzéssel egybekötve. A rádzsa-jógában a pratjaja, vagyis a meditáció tárgya. A bhakti-jógában ez Krisna, a legvonzóbb, legfelsőbb személy, akinek végtelenül változatos személyisége mindig tartogat meglepetéseket.
Na jó, térjünk vissza egy kicsit a hétköznapi valóságba. Ha valaki nem kontrollálja az elméjét, akkor a majom ugrálása bizony nem csak neki, hanem a környezetének is nagyon sok szenvedést okoz. És mi van akkor, ha egy egész bolygó van tele ilyen emberekkel? Akkor aztán káosz van rendesen! Én mindig is a vértelen, belső forradalmak híve voltam. Hiába kényszerítesz rá bármilyen politikai vagy egyéb rendszert az emberekre, ha nem hajlandók önként kontrollálni az elméjüket, akkor a társadalomban mindig is jelen lesznek a zavarok.
Éppen ezért ajánlom mindenkinek a jógát, mivel egy remek lehetőség arra, hogy egyáltalán felismerd az elme kontrollálásának szükségszerűségét, és elkezdj dolgozni rajta. Jó lenne a majmok bolygója helyett a jógik bolygóját kialakítani, legalább addig, amíg itt vagyok :-). Nem lennének terroristák, hatalommániás politikusok, bűnözők és függőségekben szenvedő, gyenge emberek, csak örömtől sugárzó, tettrekész jógik, akiknek egyetlen célja mások szenvedéseinek enyhítése. Nos, mindenki megteheti a maga lépéseit ebben a vértelen forradalomban, a szív forradalmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése