Szóval. Mi a helyzet a lopással? Nyilván nem értek egyet vele, főleg, amikor tőlem lopnak. Mintegy az IT-függőségem karmikus visszahatásaképpen már két nótbúkomat tulajdonították el besurranó tolvajok. Én nyilván szintén nem szoktam lopni, már ami a pénzt, vagyontárgyakat és egyéb, "kézzel fogható" dolgokat érinti. Rendesen adózom, a vállalkozásom egy bejeletett Kft és nem holmi közhasznú egyesület vagy ilyesmi, BKV-bérletet is rendesen veszek. Nem szeretem az ezzel kapcsolatos stresszeket, offshore üzemmódban kavarni meg nem az én stílusom. Na jó, áfás számlát nem mindenről kérek, ha nem kötelező :-).
Ami azonban a virtuális tartalmat érinti, ott már valamivel liberálisabb vagyok. "I don't steal. I share." Ez az egyik kedvenc jelszavam. Az internet terjedésével az adat-és információmegosztás olyan mértékű folyammá szélesedett, amit meglehetősen nehéz megállítani, vagy éppen kontrollálni, ha valaki akarja. Ez egy olyan tömeges jelenség, amit szerintem érdemesebb lenne valamilyen elfogadható módon kezelni, ahelyett, hogy a letöltő szervereket üzemeltetőket üldöznék. Azt hiszem, a torrent esetében ez a legtöbb ismertebb oldallal már meg is történt valamilyen formában.
Nos, Lili megkért, hogy foglaljam össze, mit gondolok erről a jelenségről erkölcsi szempontból. Természetesen azt gondolom, hogy a zenészeknek és a színészeknek nem kellene éhen halniuk, de szerintem ez a veszély nem is fenyegeti őket egyelőre. Azért az igényesebbek elmennek a moziba, ahelyett, hogy a gyenge kalózmásolatokat néznék, és van, aki a cd-t, dvd-t is megveszi, bár én személy szerint ami van otthon, azt is inkább berippelem. De biztos vagyok abban is, hogy a legtöbb astanga-rajongónak azért szép kis gyűjteménye van otthon David Swenson és Kino MacGregor-videókból, és nekem például meditációs zenékből is. Tehát a megosztásnak van egy olyan előnye, hogy az ember könnyen megtalálja, amit keres, és komolyabb probléma nélkül meg tudja szerezni. Ez speciel elősegíti a gyakorlást, és vehetjük úgy, hogy ezek a zenészek, jógaoktatók stb. önzetlen szolgálatot tesznek másokkal azáltal, hogy oly sokan használják az anyagaikat.
Én például ennek elébe megyek, és eleve ingyenesen letölthető formában adom közre a velem szerzői jogviszonyban álló műveket (fotókat, videókat, blogbejegyzéseket, hanganyagokat stb.), ugyanis én is ezt várnám el mástól. Az ember csináljon abból pénzt, amiből lehet, és gyakorolja a szantósát, vagyis legyen elégedett azzal, ami van. Itt bevillan a másik motívum, aki ilyenkor elő szokott jönni, hogy miért nem tanít a jógaoktató ingyen?
Nos, én ingyen tanítok a virtuális médián keresztül, megosztom a gondolataimat, tapasztalataimat. Ha viszont személyes oktatásra, igazításra van valakinek igénye, akkor fizessen érte, hiszen az én erőfeszítésemnek is van ára, illetve hozzájön még a rezsiköltség és miegymás. Plusz a praktikum azt diktálja, hogy az "élő" jógaórákon ellenőrizhető, hogy ki vesz részt, és el lehet tőlük kérni a pénzt. Nekem sem volna pofám belopódzni valakinek a jógaórájára. Ha egy workshoppal kapcsolatban például úgy érzed, hogy megéri a pénzt, akkor fizesd be, és használd ki a jó lehetőséget.
A másik véglet viszont az, amikor a szerzői jogdíj elvét elkezdjük a jógára is alkalmazni. Számtalan márkanéven van bejegyzett nemzetközi védjegy, például Bikram-jóga, Iyengar-jóga, Satyananda jóga stb. Vagyis a használatuk engedélyhez kötött, és valamilyen jogi egység birtokolja a copyright-ot. Ebből következhet például az, hogy az általuk meghatározott oktatói tanfolyamot kell elvégezned, vagy esetenként arra is van kísérlet, hogy folyamatos jogdíjat fizessen valaki a név használatáért, mint egy franchise esetében.
Én úgy gondolom, hogy a jóga mindenkié, és a különböző elnevezéseknek sem szabad túlzottan megtéveszteniük az embereket (pl. a Bikram az eredeti, az Agni vagy a Hot a másolat). A jóga az jóga, és a jógaóra egy pillanatnyi kapcsolat közted és az oktató között. Akkor is, ha meghatározott sorrendben vagy módon végzed a gyakorlatokat. Az ászanák az Úr Sivától jönnek, és még a legalapvetőbb ászana teljes megértése is nagyon nehéz dolog. Szerintem egészségesebb, ha mindannyian úgy látjuk, hogy a jóga egy különleges ajándék az Istenektől az emberek felé, és ők nem kérnek érte jogdíjat, hanem azáltal tudod meghálálni az ajándékot, hogy lelkiismeretesen gyakorlod, és tudásod szerint adod ezt át másoknak. Szóval oszd meg a jót, és uralkodj az érzékeiden és a mohóságodon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése