Egy jógi viszont a boldogságot keresi, és az elégedettséget önmagán belül kell megtalálnia, abban az erkölcsi értékrendben, amely őt jobbá teszi, és amely, hite szerint, mások életében is pozitív változást hoz. A jógi természetszerűleg nagyon lelkes, hogy közvetítse ezt az értékrendet, mert ha nem lenne az, akkor ezáltal az önzőségéről tenne tanúbizonyságot. "Nekem jó, a többiek meg dögöljenek meg." Nyilván a jógi szíve összeszorul, amikor másokat szenvedni lát, és segíteni próbál. De ő legfeljebb felajánlhatja a segítségét, mert mindenkinek egyéni szabad akarata van. megmutathatja az utat, de nem tudja helyetted vagy helyettem végigjárni.
Én járom az utamat, és értékekre bukkanok az utam során, amit szeretnék megosztani másokkal. Ezért írom ezt a blogot, és úgy találom, hogy ez egy erőszakmentes útja annak, hogy a gondolataimat megosszam másokkal. Ha tetszik, elolvasod, ha nem, akkor továbbkattintasz. Azt fogadod el belőle, amit akarsz, senki nem fogja számon kérni rajtad.
Nem célom az, hogy mindenki úgy éljen, és úgy gondolkodjon, mint én, sőt, a jóga-oktatásban és a gyakorlásban is szükségszerűen mindig lesznek más utak, amelyek bizonyos emberek számára megfelelőbbek, mint az, amit én gyakorlok és tanítok. Ettől még nem ítélem el azt, aki a maga módján keresi az igazságot. Hiába jó szakember egy szívsebész, egy agyműtétet nem tud elvégezni. Én sem értek mindenkihez, csak bizonyos fajta emberekhez. És hiszek benne, hogy a sors el fogja vezetni hozzám azokat az embereket, akiknek rám van szükségük a fejlődéshez, a továbblépéshez.
Általában elvárások nélkül szoktam elfogadni az embereket. Természetesen az oktatási folyamatnak része az, hogy a tanuló és eleget tesz bizonyos követelményeknek, nem csak a tanár, de azon túl, belső szinten a folyamat teljesen spontán. Sok esetben találkozom azzal, hogy különböző elvárásokat támasztanak velem szemben, és próbálnak beskatulyázni. nekem ez egyáltalán nem probléma, mert nem célom az, hogy győzködjek valakit, aki felszínesen akar véleményt alkotni rólam, és azt is csak a maga megnyugtatására teszi. "Na, itt egy másik őrült krisnás, nem kell komolyan venni, amit mond."
Ha megriadsz attól, hogy nem tudsz hová tenni, akkor elképzelhető, hogy ideje lenne önmagaddal is szembenézni, és nem egy képet festeni arról, hogy milyennek szeretnéd, ha mások látnának, és milyennek szeretnél másokat látni, hanem meg kéne nyitni egy kicsit a szívedet, és szembenézni a valósággal. Itt kezdődik az igazi szeretet, mert amíg nem ismerjük önmagunkat, és nem akarjuk őszintén megismerni a másikat, a kapcsolatunk csak a hamis elvárások, az előítéletek szintjén mozog, és nem remélhetünk belőle valódi boldogságot.
Mostanában többen használják a "guru" kifejezést is velem kapcsolatban, érdekes módon, inkább gunyoros értelemben véve, és nem elsősorban olyanok, akik bármiféle komoly kapcsolatra törekednének velem. Úgyhogy ez is inkább olyan címke-jellegű ragadvány, ami után általában az következik, hogy mit is várnak el (vagy nem várnak el) egy "gurutól". Nos, én éppen ezért nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, főleg magammal kapcsolatban. Egyrészt azért, mert az én megértésem szerint a guru egy tökéletes szent, olyan, mint az én lelki tanítómesterem, Srila Sivarama Swami Maharaja, és az ő esetében ez nem egy idealizált kép, ami az én fejemben él, hanem nagyon sokak által alátámasztott tény.
Másrészt azért, mert a guru az nem egy poszt, amit meg kell ugrani, és akkor lehet fogadni a virágfüzéreket meg az imádatot, hanem egy nagyon bensőséges kapcsolat két ember között, ami a kölcsönös bizalmon alapul. Lehet, hogy valaki sok inspirációt merít az én oktatási tevékenységemből, míg mások számára ugyanez nem fog semmit sem jelenteni. Az én kötelességem az, hogy átadjam azt, amit tanultam, amit folyamatosan tanulok és próbálok tökéletesíteni a tanulás által.
hogy mit kapok cserébe? Néha köszönetet (bár erről valahogy leszoktak az emberek mostanában), néha bírálatot. A köszönet persze jól esik, de nem ezért teszem. Ha nem kapok, akkor is tevékenykedem tovább. A bírálat meg kifejezetten hasznos, mert mindig lehet tanulni belőle, még ha az ember nem is forog minden vélemény és megnyilvánulás után, mint egy szélkakas. Úgysem tudok mindenkit kielégíteni, de ugyanakkor nem szabad elzárkóznom azok elől a hatások elől, amelyek még jobbat hozhatnak ki belőlem. Hogy hogyan reagálok ezekre a hatásokra, azt a belső integritásom, határozza meg. Hiperextrovertált személyiségem mindenkinek rendelkezésére áll. Lehet, hogy ez a kitárulkozás már önmagában megrémiszt bizonyos embereket, de szerintem jó alap arra, hogy tartalmas kapcsolatokat építsünk fel.
Szóval maradok kiváló tisztelettel, a matracon és a billenytűzeten is: Gauranga Das, the Punisher. A zongorázást pedig meghagyom a művészeknek :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése