Utthita-trikónászana 1. rész

Gregor Maehle Astanga-könyvének újabb részlete:


Utthita-trikónászana (kiterjesztett háromszög-póz)


Dristi: ujjhegyek


Ékam: Belégzésre forduljunk jobbra, és lépjünk hátra kb. egyméteres terpeszbe. A lábfejek párhuzamosak. A karokat oldalra nyújtjuk vállszélességben.


Nincs olyan, hogy "mindenkinek megfelel ugyanaz a távolság", de a hajlékonyság minden fokához van egy ideális távolság. Ez annyira nagy jelentőségű, hogy a tanárnak egyénileg kell eldöntenie mindenki esetében. Ha a távolság túlzottan nagy, akkor elveszik a póz belső integritása, és kevés hasznot kapunk a végzéséből. Ha túlzottan kicsi a táv, akkor nem tudjuk megtámasztani a gerincet, nem lesz benne erő és nyújtás. Ahogy az idő előrehaladtával és a gyakorlással növekszik a hajlékonyság, meghosszabbíthatjuk a  távot.


Dvé: Kilégzésre fordítsuk ki a lábfejünket 90 fokban. A precizitás érdekében képzeljünk el egy vonalat hosszában a matrac közepén. A jobb láb második ujját helyezzük pontosan a vonalra, miközben a sarkunk is rajta van. Már két fokos eltérés is jelentőséggel bírhat. A kezdők gyakran túlzottan kifordítják a lábukat, annak érdekében, hogy stabilitásra tegyenek szert, de ezáltal a sípcsont kifelé fordul, amit néha a combcsont kompenzáló jellegű befelé fordulása kísér. Ez terheli a térdet. A táncosok gyakran idejekorán kikoptatják a térdüket azáltal, hogy túlzottan kifordítják a lábfejüket. 


A bal lábat körülbelül 5 fokban fordítsuk be, miközben a sarkunk ugyanazon a középvonalon helyezkedik el. Az öt fokos szög biztosítja, hogy a lábfej, a lábszár, és a comb is ugyanabba az irányba mutat, ami a térd számára is optimális pozíciót biztosít. Ha 0 fokban tartjuk a lábunkat a középvonalhoz képest, vagy esetleg kifordítjuk, akkor ismét megterheljük a térdízületet. Ha viszont túlzottan befordítjuk a lábfejünket, például 30 fokra, akkor nem érünk el megfelelő nyitást a lágyékban.


Miután megfelelően elhelyeztük a lábakat, ejtsük le a jobb csípőt oldalra, amennyire lehetséges, miközben a gátat a függőleges helyzet felé mozdítjuk. Ha a gátat vízszintesen hagynánk, akkor a gerincnek oldalra kellene hajolnia, ami nem kívánatos ebben a pózban. A bal csípőt felfelé és balra kifelé visszük, hogy lehetővé tegyük a jobb csípő lebillenését. "


(folyt. holnap)