2013. november 10., vasárnap

Pársva-dhanurászana (oldalsó íjpóz)

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"Pársva-dhanurászana (oldalsó íjpóz)
Dristi: oldalra és az orra

Áttekintés: Ez a dhanurászanában kezdődő téma folytatása. Itt a nyújtás valamivel jobban hat a mellkasra, mivel nem kell a gravitáció ellenében dolgoznunk.

Vinyásza számolás:

Csatvári: Kilégzésre ereszkedjünk csaturanga-dandászanába.
Pancsa: Fogjuk meg a bokánkat, és emeljük fel magunkat dhanurászanába, belégzéssel teljesen kiterjesztve a pózt.
Sad: Kilégzésre gördüljünk ki a jobb oldalunkra, fenntartva a hátrahajlítást. Tartsuk meg ugyanazt a távolságot a térdek és a lábak között, ami a dhanurászanában volt. Nincs értelme itt összeérinteni a térdeket, ha szamaszthitiben sem érnek össze. Vámana Risi szerint a dristi itt pársva, vagyis oldalra nézünk, és nem a mennyezetre a vállunk fölött. Ha a mennyezetre kellene nézni, akkor úrdhvának (felfelé irányulónak) nevezte volna a Risi. Anatómiailag sem túl szerencsés, ha oldalra fordítjuk a fejünket hátrahajlítás közben, mert a nyakizmaink könnyen begörcsölhetnek tőle, különösen ha nyaki gerincferdülésünk van, vagy a nyakizmaink az egyik oldalon rövidebbek és kötöttebbek. Ha túlzottan igénybe vesszük a nyakizmainkat azáltal, hogy elfordítjuk a fejünket a hátrahajlításban, különösen a gravitációval szemben tartva a fejünk súlyát, mint a pársva-dhanurászanában, akkor a létező kompenzációs mechanizmusok felborulhatnak, és nyaki húdás lehet a következménye. Tartsuk csak meg a fejünket ugyanabban a helyzetben a gerinchez képest, mint amiben az előző pózban volt, bármiféle tekergetés nélkül.

Miközben az oldalunkon fekszünk, dolgozzunk a lábak kiegyenesítésén, és lélegezzünk mélyen a mellkasba. húzzuk a lapockáinkat lefelé a hátunk mentén, és gördítsük hátra a mellizmok nyújtása érdekében. Végezzük az összes akciót, amit a dhanurászanában is végeztünk.

A dhanurászanában és a prásva-dhanurászanában a fókusz a csípőhajlító izomcsoport, különösen a pszoász nyújtásán van. Emellett a pársva-dhanurászanában az egy-egy vállra nehezedő testsúly segít a mellizmok nyújtásában, és oldalra nyitja a vállakat a mellkas két oldalán.

Rávezető és gyakorló póz: ismét kísérletezzünk a lábszárak fogásával a bokák helyett, amilyen közel csak lehet a térdhez, a hajlékonyság fejlesztése érdekében.

Az aktív elengedés technikája: Használjuk a kvadricepsz erejét a lábak kiegyenesítésére. Enyhén feszítsük meg a pszoászt a kvadricepsz munkájának ellensúlyozásához. Most mélyebbre vihetjük a nyújtást a pszoászba a kvadricepsz és a pszoász megfeszítésének váltogatásával.

Feszítsük meg a kis és nagy mellizmot, mintha ki akarnánk jönni a pózból. Használjuk a lábaink erejét arra, hogy még jobban megnyissuk a mellkast, és megnyújtsuk mindkét mellizmot.

Szapta: Belégzésre gördüljünk vissza dhanurászanába.
Astau: Kilégzésre gördüljünk ki a bal oldalunkra, és ismételjük meg a pársva-dhanurászanát.
Nava: Belégzésre gördüljünk vissza középre, és tartsuk ki a dhanurászanát még öt légzésig. Fárasztó lesz, de azért dolgozzunk intenzíven. Most ismét az orrhegyre nézünk. Kilégzésre ereszkedjünk le csaturanga-dandászanába.
Dasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Ékádasa: Kilégzésre lefelé néző kutya."

Nincsenek megjegyzések: