A végtelen tudás

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"4.31. tadá szarvávarana-malápétaszja gjánaszjánantjád-gjéjam-alpam 

tadá – akkor; szarva – mind; ávarana – befedés; mala – szennyeződés; apétaszja – amiről el van távolítva; gjánaszja – a tudásnak; anantját – végtelensége; gjéjam – megismerendő; alpam – csekély.

Ekkor, amikor a végtelen tudásról eltávolítottuk az azt fedő szennyeződéseket, a megismerendők jelentéktelenné válnak.

Az „ekkor” kifejezés itt azt jelenti, amikor elértük a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhit. A befedő szennyeződések a tudatlanság (avidjá) és a helytelen felfogás (viparjaja). Amikor ezeket a befedő szennyeződéseket eltávolítottuk, akkor Patandzsali szerint a tudás végtelensége láthatóvá válik. Mi a tudás végtelensége (gjánaszja ananta)?

Az upanisadok három szóval jellemzik a mély valóságot (Brahmant): igazság (szat), tudat (csit) és eksztázis (ánanda). Egyes régebbi szemelvények viszont, mint például a Taittiríja Upanisad 2.1.1. a szat, csit, és ananta (végtelenség) jellemzőket említi. Csak később cserélték fel az anantát (végtelenséget) ánandára (eksztázisra). A régebbi olvasatú upanisadok megelőzik a Jóga-szútrát. Patandzsali idején az anatát még mindig használták a Brahman leírására.

Patandzsali nem alkalmazza a Brahman koncepcióját, mert az egy azonosságot feltételez a purusán és prakritin túl, ami összeegyezteti a különbözőségüket. A purusa kifejezést használja, amikor az egyéni tudatról beszél. Amikor arról a tudatról beszél, amelyet nem kötnek meg egy egyén korlátai, a „végtelenség” (ananta) kifejezést használja. Patandzsalit saját magát is a végtelenség kígyója, Ananta megnyilvánulásának tekintik.

A „tudás végtelensége” kifejezés pedig azt jelenti, hogy a végtelen tudat óceánjában létezni vagy eggyé válni vele. Mai nyelvvel, amit erősen befolyásol a Védánta, azt mondanánk, hogy eggyé válni a Brahmannal.

Abban az állapotban, amikor megismerjük a tudat végtelenségét, a megismerendők jelentéktelenné válnak. A megismerendők a világ, és annak összes tárgya és jelensége – az elme, egó, intellektus, a gunák, satöbbi. A tudat végtelenségéhez viszonyítva, ezek a megismerendők annyira jelentéktelenné válnak, hogy Vjásza az égben lévő szentjánosbogarakhoz hasonlítja. A tágas éghez hasonlítva, amely itt a határtalan tudatról szóló tudás, minden, amit a különböző tárgyakról megtudhatunk, olyan csupán, mint a parányi rovarok.

A jógi most a valódi természetében lakozik, a tudatban, amely a világot és az összes élőlényt tartalmazó tartály. A tartály végtelenségéhez viszonyítva, a tartalma – a tárgyak világa – parányi. A jógi most abban az állapotban van, amikor megérti, hogy a tudat végtelenségének ismeretéhez viszonyítva a világ megismerése olyan, mintha egy gyertyát tartanánk a szikrázó napfényben – vagy mint a szentjánosbogarak a határtalan égben."