"4.30. tatah klésa-karma-nivrittih
tatah – ezután; klésa – szenvedés; karma – tettek; nivrittih – megszűnés.
Abban a szamádhiban
a szenvedés okai és a karma megszűnnek.
Vjásza megerősíti, hogy a jellemzők
felhőjét eloszlató szamádhi által (dharma-mégha-szamádhi)
még ebben a testünkben elérhetjük a felszabadulás állapotát.
Más szavakkal a jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi
(dharma-mégha-szamádhi) mag nélküli (nirbídzsa) és
tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi. Csak ez a
második, magasabb típusú szamádhi képes felszabadulást
adni. Egyes szerzők helytelenül úgy értelmezték, hogy a
jellemzők felhőjét eloszlató szamádhi az objektív
szamádhi egy másik formája.
Vjásza azt állítja, hogy ez a
felszabadító szamádhi végső soron megsemmisíti a
tudatlanságot (avidjá) és a tudatlanságból fakadó
szenvedés (klésák) összes módozatát. Ezen kívül, a
tárházban (karmásaja) összegyűlt karmák, az erényesek
és a bűnösek is, megsemmisülnek, a helytelen tudással
(viparjaja) együtt. A helytelen tudás megsemmisülésével,
amely az újjászületés oka és magja, nem szükséges több
feltételekhez kötött megtestesülés – sőt, nem is lehetséges.
Ezt a szamádhit mag nélkülinek
nevezik, mert a jövőbeni újraszületés magját, a tudatlanságot
és a szenvedést is megsemmisíti. Azt is tisztán kijelenti ez a
szútra, hogy csak ez, az összes szamádhi
leghatalmasabbika tudja csírátlanítani ezeket a magokat, és nem a
gyengébb objektív (szampragjáta) szamádhi, ahogy
egyes modern írók megint csak kijelentik. Fontos megjegyezni ezt a
pontot. Ha helytelenül ilyen elvárásokat támasztunk az objektív
szamádhival szemben, akkor nem fogjuk észlelni, amikor
elérjük az objektív szamádhit, és túl sokat fogunk
elvárni azoktól is, akik megtapasztalták.
Csak a kiterjedt tárgy nélküli
szamádhi által fogja az elme (csitta) megszokni a
felfüggesztett (niródha) állapotot, ami azt jelenti, hogy
visszaáramlik a prakritibe. Ha e pont után a jóginak
szüksége van elmére, akkor csak a szükséges pillanatokban vetíti
ki (nirmána csitta). Az időközökben, amikor nincs szükség
elmére, visszatér a határtalan niródhába, vagyis a
tudatba. Ez azt jelenti, hogy az ilyen jógi a szívében lakozik, a
természetes állapotában van, és maradandóan megállapodott saját
valódi természetében.
Ebből az okból kifolyólag, csak egy
niródhin tanításai és állításai kötelező érvényűek.
Az ilyen tanítások példái az upanisadok. Az upanisadikus
bölcsek a niródha állapotában voltak, és leláttak a
szívük mélyéig. Az ő tanításaikat ezért srutinak
nevezik – az, ami hallva van. Mivel az elméjük csendes volt,
szabadon hallhatták a szívük szent bölcsességét. A „szív”
itt a tudat metaforája, és a hallott bölcsesség benne foglaltatik
a szent Óm szótagban, amelyet a Brahman hoz létre.
Ismét nagyon fontos, hogy megértsük
a különbséget. A dharma-mégha-szamádhi előtt a jógi
elméje csak egy pontra szegezett (ékágra). A kezdő
szempontjából ez egy hihetetlen eredmény, de tanítóként az
ékágrin - vagyis az egy pontra szegezett elméjű – még
nem szent autoritás. Az állításai bizonyára nagyon mélyek és
jelentőségteljesek, de egy emberi elméből származnak, és nem a
szív legmélyéről. Az egy pontra szegezett elméjű tanítók
hihetetlen tudástárat hagytak ránk, amelyet szmritinek
neveznek. A szmriti azt jelenti, amit megjegyeztünk, és ez a
hagyományra utaló szó. Az összes szmritit emberi eredetűnek
tekintik, míg a srutit isteni eredetűnek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése