A vájuk (életlevegők)

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A vájuk (életlevegők)

Bizonyos régebbi szövegekben, mint például a már idézett Tattiríja Upanisadban, a vájuk kifejezést használják a prána helyett az életerő értelmében. Az utóbbi pár ezer évben a váju kifejezés az életerő, vagyis a prána tíz alkategóriájára utal, amiket al-pránáknak is nevezhetünk. Sajnos az alkategóriák egyikét is pránának nevezik, ami zavarhoz vezethet. Ezért ebben a könyvben az életerőt végig pránának fogjuk nevezni, míg amikor a prána alkategóriája utalunk, akkor a prána váju kifejezést fogjuk használni.

A tíz úgynevezett váju (életlevegő) közül ötöt (prána váju, apána, szamána, udána, vjána) elsődlegesnek tekintenek, a másik ötöt (nága, krikara, kúrma, dévadatta és dhanandzsaja) pedig másodlagosaknak. Ezek közül főleg a pránával, apánával és a szamánával kell majd foglalkoznunk. Ezek a vájuk három területen fontosak a számunkra: a meditáció, az egészség/élethossz kiterjesztése és a Kundaliní felébresztése terén. Most sorrendben megtárgyaljuk ezeket.

A vájuk és a meditáció

A prána váju a belégzéssel és a befogadással kapcsolatos, míg az apána váju a kilégzéssel és kiválasztással áll kapcsolatban. Ugyancsak az apána irányítja a vizelést, széklet-ürítést, menstruációt, ejakulációt, és a magzat világra hozatalát szülés közben. Így lefelé irányuló mozgást testesít meg, míg a prána felfelé irányuló mozgást. Példának okáért hasonlítsuk össze a mellkas emelkedését belégzés közben (prána) és összeesését kilégzéskor (apána). A figyelmes meditálók azonban azt is észreveszik, hogy a belégzés, bár megemeli a mellkast, az orrlyukaknál kezdődik, és a gátnál fejeződik be. Ennek megfelelően, ha a tudatosságunkkal követjük a kilégzést, akkor a figyelmünk a gáttól az orrlyukak felé fog haladni, ahol a levegő elhagyja a testünket. Következésképpen belégzés és kilégzés közben egyaránt van felfelé és lefelé irányuló mozgás is.

Ezt a Kaivalyadhama-ban tevékenykedő pránájáma-kutató, Shrikrishna is alátámasztja, aki azt mondja, hogy a prána finom mozgása a durva légzés ellentéte. Elmagyarázza, hogy a belégzés közben lefelé irányuló áramlat (apána gati) keletkezik. Ennek megfelelően, a fizikai kilégzés közben felfelé irányuló energetikai áramlat (prána gati) jön létre. Hogy még bonyolítsuk a dolgot, rámutat, hogy egyes jógikus szövegekben a prána és apána szavakat egyszerűen a légzéssel tekintik azonosnak, más szövegekben viszont a finom energiaárammal (gati). Ezért írják le egyes szövegek a pránát mint lefelé irányuló mozgást, mások pedig mint felfelé irányulót. Egyszerre megérezni és uralni mindkettőt, amint keresztezik egymás útját, ez a meditáció egyik legerőteljesebb titka. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, belégzés közben érzékeljük, ahogy a durva lélegzet megtölti a törzsünket a gáttól a torkunkig, miközben a finom energia ugyanakkor az orrnyílásoktól a gátig áramlik. Ez azt jelenti, hogy a tudatosságunknak egyszerre kell felfelé és lefelé is kiterjednie. utána érzékeljük, ahogy kilégzés közben először a tüdőnk felső lebenyei ürülnek ki, utána beesik a mellkas, és végül összehúzódik a hasunk, miközben a finom energiaáramlat egyidejűleg a gáttól a fejig halad. Ennek a kettős mozgásnak az érzékelése az elme lecsendesítésének egyik leghatékonyabb módja."