Olvastam egy cikket a Szeretlekmagyarorszag.hu-n arról, hogy milyen az ideális nő a nők, illetve a férfiak szerint. Hát nem volt túl mélyenszántó a cikk, ugyanis a testi arányoknál le is ragadt, és természetesen a férfi/női sztereotípiák ki is ütköztek rendesen. A képen látható az eredmény: a bal oldali a nők szerinti szépségideál, míg a jobb oldali a férfiak szerinti. Az első konklúzió, amit levonhatunk, hogy a kettő között jelentős különbségek vannak, méghozzá a nők általában vékonyabbak szeretnének lenni, mint amilyen a férfiaknak még pont bejönne.
Ha már a zsírpárnáknál tartunk, egy alapos fogyókúra során minden nő először a melléből fogy, és csak utoljára fog a hasából és a fenekéből. Pedig az ábrán a legszembetűnőbb különbség éppen hogy a mellek méretében van. A férfiak valamiért szeretik a nagy mellű nőket, legalábbis képen meg filmen. A valóság természetesen ennél sokkal összetettebb, de erre majd visszatérünk később. A nők persze veszik az adást, hogy a férfiaknak nagy mell kell, és mennek a plasztikai sebész kése alá, egyesek akár több tucatszor is életükben. Ha ugyanis egy nőnek kocka hasa van, és nagy melle, az már eleve gyanús, mert "naturálon" ilyen nem nagyon szokott előfordulni.
Időzzünk még el egy pillanatig az alaki paramétereknél. Nekem személy szerint, mint férfinek, a bal és a jobb oldali ábra is bejöhet éppen, pontosan azért, mert elsődlegesen nem ezen múlik a dolog. A sok hájat azért nem szeretem, főleg, ha mértéktelen zabálással és nulla testmozgással párosul. Annak a nőnek pedig, aki értelmes dolgokat eszik, és rendszeresen mozog, ez bizony meg fog látszani az alakján, méghozzá pozitív értelemben. Ha van egy kis izma, az nálam inkább előny, mint hátrány, mert a zöldbab-karú csajokat nem szeretem. Főleg, ha rinyagépek is mellé. Viszont van olyan csaj is, aki ránézésre nem túl izmos, de simán lehagy szigetkörben, és ha kemény körülmények közé teszi az élet, akkor sokkal később adja fel (ha egyáltalán feladja), mint a legkeményebb férfi. Szóval a lelkierő sem elhanyagolandó tényező.
Ha pedig a sportos életforma és egészséges étrend megvan, akkor az alakkal már nem lehetnek nagy bajok, a mell mérete meg másodlagos. De azért szögezzük le, hogy a szilikonbetéteket nem szeretem, se mellben, szájban meg pláne, fenékről nem is beszélve. Maradjunk csak a 100% emberhúsnál, és lehetőleg abból hozzuk ki, amit ki lehet. A férfiak szilikonmelleiről meg hasizmairól nem is beszélve. Na jó, a testmódosítás témát (legalábbis ami a plasztikai műtéteket illeti) itt le is zárhatjuk. Egy-két ízléses és egyedi tetkó nálam nem akadály, a piercinget azért már annyira nem kedvelem.
Na de térjünk rá a lényegre, hiszen a külalak szerintem csak egy futó vagy szex-alapú kapcsolatban lehet meghatározó tényező. Ha komolyan gondolsz egy kapcsolatot, akkor emellett még tucatnyi más tényező sokkal nagyobb súllyal fog a latba esni. Például az, hogy mennyire őszinték és toleránsak tudunk lenni egymással, mennyire tudunk önzetlenek és önfeláldozók lenni, mennyire értékeljük a másik erőfeszítéseit és eredményeit, mennyire tudjuk a pozitívumokat felerősíteni egymásban, és segíteni felülkerekedni önnön hibáinkon, stb.
A fent leírt néhány kósza gondolat mellé nem véletlenül írtam oda a kölcsönös viszonyt, ugyanis szerintem nem várhatjuk el a másik féltől a kapcsolatban egyoldalúan az "ideálisságot", úgy, hogy nekünk ne kelljen ezért tenni, megfelelni az ő elvárásainak, és dolgozni a saját hibáinkon. Nem támaszthatunk extra igényeket a partnerünkkel szemben, ha közben még azt is elvárjuk tőle, hogy ő pedig fogadjon el bennünket úgy, ahogy vagyunk. A párkapcsolat szerintem az önfeláldozásról szól, a közös áldozatról, amelynek a gyümölcse a gyermek, melyért végül mindkét szülő folyamatosan áldozatot hoz.
Persze arra vigyázniuk kell, hogy a gyerekvállaláson (ha egyáltalán eljutnak odáig) ne bukjon meg a kapcsolat, ne sikkadjon el az egymás iránt érzett szeretet és odaadás. A férfinek fel kell készülnie, hogy nem mindig ő lesz a középpontban (de annál jobban értékeli, amikor éppen ő van), és hogy a felesége a testsúly-, alak- és idegállapotok legszélesebb skáláján fog keresztülmenni a terhesség alatt és után, mire (remélhetőleg) visszatér a férfi számára ideálisnak tűnő "versenyformába". Sajnos egyes nők elhagyják magukat a szülés után,és néha a férjüket is elhanyagolják, aztán csodálkoznak, hogy egy friss pipi elcsavarja a férjük fejét.
Nyilván nem csak a nő feladata a különböző kihívások kezelése, ezekből a férfinek is vállalnia kell. Ha pedig partnerként tudnak egymás mellett állni az élet viharaiban, illetve támogatni egymást a nehézségek közepette is, akkor mindez sokkal tartalmasabbra fogja érlelni nem csak a kapcsolatukat is, hanem a személyiségüket is.
Nagyjából ennyi az, ami az én szememben egy ideális nőt kitesz, és persze ennél sokkal több. De szerencsésnek mondhatom magamat, hogy találtam egy ilyet, és én is dolgozhatom mellette azon, hogy ideális férfivá váljak, bármit is jelentsen az. Természetesen nem a megfelelésről és az elvárásokról van itt szó elsősorban, hanem arról a katalizáló hatásról, ami engem is fejlődésre ösztönöz, és talán ez a legfontosabb, ami összetart bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése