2014. november 17., hétfő

Férfias sportok vs nőies sportok

A napokban egy rúdtáncos videót nézve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy az évszázadok során mennyit változott az emberekben a hozzáállás ahhoz, hogy melyik sport vagy testmozgás tekinthető nőiesnek, és melyik férfiasnak. A saját testsúlyos gyakorlatokról például már régóta azt mondom, hogy ami a fiúknak a vízszintes rúd, az a csajoknak a függőleges rúd. A Fittarénán például egyértelműen a rúdtáncos csajok vitték nálam a pálmát kinézet szempontjából. 

Nos, akkor vágjunk bele a sportok világába, hozzáteszem, hogy nem feltétlenül az aktuális trendeket fogom felsorolni, inkább a saját véleményemre hagyatkozom azt illetően, hogy szerintem melyik sport a nőies és melyik a férfias. Tudjuk azt, hogy a nemi szerepek jócskán összekeveredtek mostanában, illetve hogy a "feminimzmus" meg a "női egyenjogúság" jegyében a nők sok olyan dolgot csinálnak dacból, ami például a férfiaknak nem is tetszik, de persze ez talán fordítva is igaz. Szóval lépjünk most túl az elnőiesedett férfiakon és az elférfiasodott nőkön, és lássuk Gauranga Das listáját: milyen sportokban látok szívesen nőket, illetve férfiakat?

Kifejezetten nőies sportok

A tánc, beleértve a rúdtáncot is, a ritmikus gimnasztika, a szinkronúszás, és az egyéb, kecsességet, hajlékonyságot, koreográfiát igénylő sportágak vagy mozgásformák szerintem kifejezetten nőiesek, nehezen tudnék férfiakat elképzelni, vagy legalábbis nem annyira néznek ki férfiasnak szerintem például a társastánc-párok férfi tagjai. Persze nyilván férfi is kell hozzá, de én azért szeretem, ha egy férfi nem csak a fenekét riszálja, hanem némi erőt is kifejt.

Kifejezetten nem nőies sportok, amit mégis űznek a nők

A mai egyenjogúság jegyében szinte minden sportágból van már női változat, ennek ellenére én nem gondolom, hogy a nőknek például nehéz súlyokat kellene emelgetniük, és hatalmas karokat és combokat növeszteniük. Tehát az erősportokban nem kellene versenyre kelni a férfiakkal, a nőkben amúgy sem nagyon termelődik a tesztoszteron, ami miatt mindig legalább 20-30%-kal elmarad a teljesítményük a férfiakéhoz képest. Tehát: Crossfit, súlyemelés, nehézatlétika, testépítés, erőemelés, szkander, és a full kontakt küzdősportok szerintem nem nőknek valók, de persze aki nem bír magával, az csinálja azért nyugodtan!

Kifejezetten férfias sportok

A fenti lista természetesen a férfias sportokat tartalmazta, de mivel ezek közül sem vagyok mindnek a híve, ideírom azokat, amikben szívesen látom, ha férfiak űzik: box, muay thai, MMA, mindenféle küzdősport, súlyemelés, strongman, állóképességi sportok, csapatjátékok, szertorna, atlétika stb. A sor szinte végtelen. A testépítés és a crossfit nem tartoznak a kedvenc sprotjaim közé, legalábbis sokan nem úgy csinálják, ahogy nekem tetszik, és ahogy egészséges.

Kifejezetten nem férfias sportok

Ööö itt elgondolkodtam egy pillanatra, mert végülis egy férfi szinte bármelyik sportot űzve jól néz ki, talán csak a rúdtáncot hanyagolnám egy kicsit, hiszen saját testsúlyos edzésformában számtalan kihívást találhat azon kívül is magának bármelyik férfi. Akár a street workoutot, vagy a talajtornát, vagy gyűrűt is említhetjük példaként. A tánc és a balett sem annyira az esetem, bár kétségtelen, hogy sok férfi van, aki ezt is valóban férfiasan tudja előadni. 

Uniszex sportok

A fentebb nem említett sportok nagy része ebbe a kategórioába illik, bár nyilván a nőknek figyelembe kell venniük azt, hogy más genetikai és anatómiai adottságokkal rendelkeznek, mint a férfiak. Ezt azonban kipótolják a mentális szívósságukkal, amiről számtalanszor meggyőződtem már, amióta sporttal és testmozgással foglalkozom. Az állóképességi sportok, szinte minden egyéni atlétikai sport, az olyan csapatsportok, ahol nem kell ütközni, és még talán az extrém sportok is egyaránt megfelelnek nők és férfiak számára. Érdekes, hogy pár száz évvel ezelőtt a nőknek szinte tilos volt sportolni, ma pedig már nem ciki, ha szinte bikiniméretű mezben versenyeznek egy olimpián vagy világbajonkságon. Persze az arab világban és egyes ázsiai országokban még most is erősen korlátozzák a nőket a rekreációs és versenyszerű sporttevékenységükben is, amit szerintem nem kellene, de hát majd változik még ez is.

Na és a jóga?

A jóga érdekes jelenség ebből a szempontból. Annak idején a klasszikus hatha-jógát férfiak számára fejlesztették ki, nem sok példáról hallunk a női gyakorlók közül. A nőket nem tartották alkalmasnak a szigorú vezeklések gyakorlására, és arra, hogy gyémántkeménységűvé eddzék a testüket a természet viszontagságai közepette. Ugyanakkor Kirshnamacharya bátorította a nőket is az ászana és a jóga egyéb elemeinek gyakorlására. A modern jóga-forradalom  elterjedésével pedig fordult a kocka, sokan ma már kifejezetten nőies mozgásformának tekintik a jógát, hiszen hajlékonyság és filigrán alkat kell hozzá. Ezzel pedig a férfiak kevésbé rendelkeznek, mint a nők. Következésképpen örülhetünk, ha tíz százalékot eléri a  férfiak részvételi aránya a jógaórákon. Ehhez hozzátéve a nők fent említett mentális szívósságát és kitartását, az a végeredmény, hogy sokkal több nő élvezi a jóga áldásos hatásait, mint amennyi férfi. Pedig nem kellene, hogy így legyen, a jóga ugyanúgy férfias, mint ahogyan nőies is. 

Ez a másik nagy kedvencemre, a saját testsúlyos edzésre is igaz. Az általános iskolai tornaóra óta együtt gimnasztikáztak a fiúk és a lányok, és ma is ezt csináljuk, akkor is, ha éppen street workout, funkcionális edzés vagy crossfit néven végezzük. A lényeg az, hogy ne terheljünk túl valakit, és vegyük figyelembe, hogy egy férfi és egy nő edzéscéljai eltérhetnek egymástól. Ettől eltekintve persze mindenkinek megvan a joga, hagy azt a sportot űzze, amit szeretne, és úgy terhelje magát, ahogy az neki jólesik, legfeljebb majd később megbánja. De ha józan ésszel csináljuk, akkor azért bármelyik sportnak sokkal több az előnyös hatása, mint a sérülésveszélye, úgyhogy jobb fitten és egészségesen meghalni, mint egész életünkben lustálkodni, és közben még az egészség és esztétikum hiánya miatt frusztrálódni is. 

Nincsenek megjegyzések: