Tetszik ez a jelmondat, ezért választottam a blogbejegyzés címének angolul. Persze lehet azon vitatkozni, hogy a napokat átkozottnak vagy éppen áldottnak tekintjük, mert ez javarészt a hozzállásunkon múlik. Az is másodlagos, hogy az események, amik egy nap éppen történnek velünk, kellemesek vagy kellemetlenek. Hiszen egy negatív élmény is lehet áldás, mert tanít valamit, vagy segít valamit elengedni, továbblépni egy új kezdet felé.
Amikor éppen van kedvünk gyakorolni, akkor általában könnyebb áldásnak tekinteni a lehetőséget, hogy volt időnk, energiánk odaállni a matracra és gyakorolni. Amikor éppen semmi kedvünk hozzá, akkor persze átkozottnak érezzük a napot, hogy már megint felkelt és megint menni kell gyakorolni, de ez sokszor megfordul, miközben gyakorolunk. Én a vasárnapi gyakorlásoknál szoktam ezt érezni, főleg ha későn feküdtem le, és semmi kedvem fölkelni és végigbiciklizni a Széll Kálmán térig a süvöltő hidegben. De mire befejezem a második sorozatot, már egy újjászületett ember vagyok, és ez az érzés nagyon megéri!
Ráadásul ezen a vasárnapon sokkal jobban is ment a gyakorlás, mint eddig, hajlékonyabbnak, lazábbnak éreztem magamat az előző hetekhez képest. Persze mondhatjuk rá, hogy ez egyszer ilyen, egyszer olyan, de igazából az elmúlt jó pár hétben inkább "olyan" volt, vagyis nem éreztem túlzottan hajlékonynak magamat, minden edzés után beálltak az izmaim, és így azért frusztrálóbb volt a gyakorlás.
Kedden reggel nyomtam egy jó erős edzést, utána nyújtottam tizenöt percet. Ez nagyon fontos, mert ha nem nyújtjuk le az izmokat közvetlenül edzés után, akkor sokkal jobban beállnak, megrövidülnek, mintha rászánjuk a megfelelő időt a hatékony nyújtó gyakorlatokra. Ha több, akkor jobb, ott van még mindig a klasszikus képlet, mely szerint az edzést és a nyújtást 1:1 arányban kellene végezni. Ez mostanában néha nálam is elcsúszik egy kicsit, de az biztos, hogy napi 15-30 perc jóga is már nagyon fontos.
Szóval a kedd reggeli edzés után elmentem Pannihoz Ashtangára, és meglepően könnyen lement az első sorozat, még a hamstringemben sem éreztem túlzott feszülést. És ugyanilyen jól ment a vasárnapi gyakorlás is, úgyhogy fellendülőben vagyok! Majdnem a lábam is megmaradt a nyakam mögött, ami már rég nem volt! Egyébként a napi rendszeres jóga-gyakorlás mellett szerintem a másik tényező, ami befolyásolja az ember hajlékonyságát és közérzetét, az a stressz. Ha túl sok van belőle, akkor befeszülnek az izmok, kevésbé nyúlsz. Sőt, a sportteljesítményed is rosszabb lesz, persze egy hobbisportolónál ez nem annyira szempont, mint magának a sportnak és jógának a stresszoldó hatása.
Szóval érdemes minden nap jógázni és edzeni, mert csökkenti a stresszt és a frusztrációt. Viszont olyan mértékben nem csökkenti, hogy a stressz szintje ne hatna ki a gyakorlásunkra. Vagyis ha lehet, érdemes úgy rendezni az életünket, hogy kiiktassuk belőle a stresszfaktorokat. Én is erre törekszem, és megvan az eredménye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése