"Ha már megszoktuk a számolást, lassan növelhetjük, fenntartva az 1:1:1 arányt. Ha a légzésciklus hossza meghaladja az egy percet, akkor átvihetjük a külső kumbhakát a nádí sódhanába és beleintegrálhatjuk. A dzsálándhára bandhát is beintegrálhatjuk a külső kumbhakába. Azonban mindig emeljük a lehető legmagasabbra a mellkasunkat, miközben egyenesen tartjuk a karjainkat és előretoljuk a vállainkat, hogy az állunk közelebb kerülhessen a kulcscsontokhoz. Mivel a mellkas üres, a dzsálándhára bandha ebben az esetben sokkal nehezebb. Ha már elértük a jártasság bizonyos fokát, hagyjuk abban ennek a gyakorlását és koncentráljunk a nádí sódhanára, ami a pránájáma leglényegesebb technikája. Eddig a pontig az uddzsájít csak a kumbhakák begyakorlása érdekében alkalmaztuk.
Ha
nehezünkre esik az alvás az uddzsájí esti gyakorlása
után, vegyük figyelembe a következőt: egyes Ashtanga vinyásza
gyakorlóknál kapcsolat alakul ki az uddzsájí légzés és
a szimpatikus idegrendszer aktivációja között. Amint elkezdődik
az uddzsájí hang, a test működésbe hozza a szimpatikus
idegrendszert, annak érdekében, hogy fel tudjon készülni az
intenzív vinyásza-gyakorlásra. Ez előnyös lehet a
vinyásza-gyakorlás szempontjából, viszont el kell
különítenünk az uddzsájí légzést a komolyabb
kumbhaka-gyakorlástól, hacsak nem sikerül megszakítanunk a
kapcsolatot az uddzsájí és a szimpatikus idegrendszer
között. Hasonlóképpen arra is szükség lehet, hogy az uddzsájí
gyakorlását ne tegyük túlzottan későre este. Másfelől viszont
az uddzsájí és a szimpatikus idegrendszer közötti
kapcsolatot felhasználhatjuk arra, hogy ébren maradjunk meditáció
közben, hacsak nem gyakoroljuk nagyon későn este."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése