2017. január 20., péntek

A nagy utazás

"Anakész úgy döntött, csillag akar lenni. Fénylő, kicsi szikraként érkezett, rögtön tanulni kezdett a csillagok földi iskolájában.
- Mit kell tennem, Tatiosz, hogy az úton járni tudjak?
- Hallgass a szívedre - válaszoltam.
- Kihez szegődjem, ha szívem mégsem tudná a választ?
- Szíved mindig mindenre tud válaszolni, te vagy az, aki nem hallod meg üzenetét.
- Mit tegyek, hogy úgy szeressenek, és kövessenek, mint téged?
- Nem kell semmit tenned. Egyszerűen legyél önmagad. A szeretet nem cél, ahová valamikor megérkezel. Azt meg végképp ne kívánd, hogy követőid legyenek, mert aki vonzani akar, az taszítani fog.
- Ha a szívemre hallgatok, és önmagam leszek, utána mit kell tennem?
- Amikor válaszolni tudsz a magad által feltett kérdésekre, nem lesz szükséged többé sem kérdésekre, sem válaszokra.
Anakész ettől fogva hallgatott. Kértem, jobban bízzon magában?
- Tekints úgy az életre, mintha utaznál, valahonnan elindultál, s majd valahová megérkezel, akkor könnyebb lesz." (Tatiosz)

Az életünk egy nagy utazás, csak néha elfeledkezünk erről, és belefeledkezünk a múlandó dolgok állandóságának illúziójába. Sőt, van, amikor tudatosan dolgozunk azon, hogy állandóságot hozzunk létre az életünkben, akár a kapcsolatok, az anyagi helyzetünk, a lakóhelyünk vagy a testünk vonatkozásában. Nem véletlen, hogy az összes spirituális hagyomány arra buzdít, hogy az anyagi lét múlandóságán és hiábavalóságán meditáljunk. persze az anyagi lét nem önmagában hiábavaló, hiszen biztosítja számunkra azokat az élményeket, melyek elvezetnek az önmegvalósításhoz. Mint egy utazó, aki sok mindenfélét lát és hall, és ebből is tanul, de nem szabad ragaszkodást kifejlesztenie a múlandó élethelyzetek iránt. 

Az élet nem csak a születéssel kezdődő és a halállal végződő utazás, hanem igazából az örök lélek utazása testről testre, inkarnációról inkarnációra. Csak akkor tudunk önmagunkká válni, ha megértjük önmagunkat, az örök Önvalót, mely mentes minden átmeneti megjelöléstől. Az átmeneti jegyek csak a testünket és az elménket jellemzik, a lelkünket nem. Csak akkor leszünk képesek elvonatkoztatni ezektől az átmeneti jegyektől, ha megismertük tényleges Önvalónkat. Ehhez pedig nem elég a Szeretet, a Tudásra is szükség van. A kettőnek kéz a kézben kell járnia, hogy megismerhessük Önmagunkat. 

Nincsenek megjegyzések: