2017. július 7., péntek

Minden szenvedés gyökere

Patandzsalí szerint a szenvedés elsősorban mentális felfogás következménye, és öt forrása van: avidjá (tudatlanság); aszmitá (egoizmus); rága (ragaszkodás); dvésa (ellenszenv); és abhinivésa (halálfélelem). A további blogbejegyzésekben egy-egy klésát fogunk kielemezni részletesebben, kezdve az avidjával, azaz tudatlansággal, melyet az összes többi klésa gyökerének is neveznek. Vagyis: ha megszüntetjük a tudatlanságot, akkor a többi klésa hatása is megszűnik. A megvilágosodást elérő gyakorló megszabadul a szenvedésektől.

Az avidjá megnyilvánulását nágy formában lehet nyakon csípni hétköznapi életünk során is: az átmeneti és az örök összetévesztése; a tisztátalan és a tiszta összetévesztése; a fájdalom és a szenvedés összetévesztése; valamint az önvaló és a nem-önvaló összetévesztése.

Az átmeneti és az örök

A világgal kapcsolatos tudakozódásunk ott kezdődik, hogy igyekszünk megismerni a dolgok természetét, illetve keressük az állandóságot. Minél tovább élünk, annál inkább rájövünk, hogy minden átmeneti, ami körülvesz bennünket, és minden változik. Eleinte nehezen megy az elengedés, de minél inkább megértjük, hogy csak a lélek örök, tudásunk birtokában könnyebben el fogjuk engedni a múlandó dolgokat.

A tiszta és a tisztátalan

Az anyagi világgal való kontaktus és az érzékszervi működések "beszennyezik" a lelki élőlényt. Természetesen a lelket a valóságban nem lehet beszennyezni, mégis az anyagi tudatállapotban "piszkosnak", bűnösnek, tökéletlennek érezzük magunkat. A jóginak meg kell ismernie a tisztaság és a megtisztulás módzsereit, melyekkel megtisztíthatja a testét, pránáját, érzékszerveit, elméjét, intelliegenciáját, megszabadulhat a hamis egótól és visszatérhet eredeti állapotába, mint tiszta tudat.

A fájdalom és az élvezet

A tudatlan élőlény gyakran összetéveszti azokat a tetteket és élményeket, melyek azonnali élvezetet okoznak, de hosszú távon szenvedést eredményeznek a karmikus visszahatásaik révén, és azokat a tetteket, melyek az elején szenvedésnek tűnnek, ám hosszú távon az önvaló érdekeit szolgálják. Ha egy élményt fájdalmasnak élünk meg, de tanulunk belőle, akkor az az érdekünket szolgálja. Azonban, ha élvezetes, de még mélyebbre taszít a tudatlanságba és a testi azonosításba, akkor hátráltatja a tudati fejlődésünket.

Az önvaló és a hamis azonosság

Az anyagi világba érkezvén a lélek a hamis, átmeneti azonosítások számtalan burkát ölti magára életről életre. Minden tapasztalat és benyomás, ami ér bennünket - a megfelelő tudás birtokában - közelebb visz a hamis azonosságaink felismeréséhez és megszüntetéséhez, valamint eredeti önvalónk megtapasztalásához. Ehhez három dolgot kell gyakorolni: a tudás művelését, a meditációt és a tudatosságot minden egyes tettünkben és pillanatunkban.

Nincsenek megjegyzések: