Tárakszvászana (Táraka póza)
Dristi:
nászágrai (orrhegyre)
A
tárakszvászana tulajdonképpen egy kézenállásban
kivitelezett skorpió-póz. A póz mögötti filozófiai jelentés
önmagunk felszabadítása a szádhaná, azaz a rendszeres
gyakorlás által. Patandzsalí három dolgot hangsúlyoz, mint a
felszabadulás elérésének eszközét: a gyakorlást (abhjásza),
a lemondást vagy elkülönülést (vairágja) és az
önvalóról szóló tudás (pragjá) megszerzését. A
tárakszvászana egy fordított póz, vagyis kézenállásban
fejjel lefelé állunk, ugyanúgy, mint a fejenállásban. Ez
elősegíti a Kundaliní felébresztését és felvezetését a
múládhára feletti nyugvóhelyéről a koronacsakra
(szahaszrára) irányába. Menet közben a Kundaliní átszúrja
a három granthít (csomót), melyek az önmegvalósítást
akadályozó tényezőket képviselik: Brahma-granthí (a
múládhára és szvádhisthána területén, a fizikai
testtel és a külvilággal való azonosítást jelképezi;
Visnu-granthí (a manipúra és az anáhata
csakra területén helyezkedik el, és az elménkkel, érzelmeinkkel
való azonosítást jelképezi; Rudra-ghanthí (a visuddhi
és ágjá csakra területén helyezkedik el, és a hamis
egóval (ahankára) való azonosítást jelképezi). Amikor
sikerül megszabadulnunk minden hamis azonosítástól, akkor a
Kundaliní felemelkedhet az ágjá csakrába, és onnan
elérheti a szahaszrárát. A fordított pózokban a
gravitáció erejét megfordítjuk, és nem az alsó csakrák felé
fogja húzni a Kundalinít, hanem felfelé. A talpak fejre helyezése
tovább erősíti a póz „egóromboló” hatását. Amíg az ember
magasabb rendűnek tartja a fejét, mint a lábát, addig az egója
nem tud túllépni az alá-fölérendeltségi viszonyokon. Amikor a
talpunkat ugyanolyan tisztának és Istentől valónak fogadjuk el,
mint a koronacsakránkat, azzal kifejezzük az Abszolút előtti
meghódolást.
A
Táraká névvel kapcsolatos mitológiai alakok ismertetésben
Tárakászura és a jaksa hercegnő, aki emberevő ráksaszává
változott, az eltorzult emberi természetet és egót jelképezi,
melytől Isten megszabadítja a tulajdonosát, amikor megöli. Mivel
a lélek elpusztíthatatlan, Isten nem a démonokat magukat ölte
meg, hanem a démonikus mentalitásukat, és ezáltal felszabadította
őket. Tárá, Brihaszati felesége az emberekre és félistenekre
oly jellemző gyarlóságot és ragaszkodást képviseli, melyek
szintén az egó megnyilvánulásai. Tárá képes volt beismerni és
kijavítani hibáját, ezáltal megszabadult az egója félrevezető
irányításától. A tárakszvászana A és B gyakorlása
közben tehát azért imádkozhatunk, hogy Isten vegye el az egónkat
és a démonikus mentalitásunkat, és szabadítson fel az anyag
béklyóiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése