Rága - a ragaszkodás

A következő klésa a rága, mely természetesen szoros kapcsolatban áll az aszmitával, vagyis az egoizmussal. Spirituális lényként ugyanis nem fogsz semmihez sem ragaszkodni, ezért a ragaszkodás csak akkor tud szenvedést okozni neked, ha tévesen azonosítod magad a testeddel vagy az elméddel. Ebben az esetben ugyanis elkezdesz ragaszkodni azokhoz az érzéktárgyakhoz, melyek örömöt okoznak neked, de valójában az érzéktárgyak iránti ragaszkodás inkább szenvedést okoz, mintsem boldogságot.

Hogy miért okoz szenvedést a ragaszkodás? Azért, mert az érzékszervek és az érzéktárgyak közötti kapcsolat átmeneti, valamint az érzékszerveink képessége, hogy élvezzük az adott érzéktárgyat, szintén korlátozott. Vagy azon aggódunk, hogy el fogjuk-e veszíteni az imádott érzéktárgyat, vagy az érzékszervünk és az elménk felmondja a szolgálatot, és ugyanaz a tevékenység, ami korábban örömöt okozott, most már csak szenvedést okoz. Meddig tudnánk például enni a kedvenc ételünket? Egy bizonyos mennyiség után már rosszul leszünk tőle, és abba kell hagyni. Ugyanez igaz a szexre is. Az érzékek és érzéktárgyak kapcsolata átmeneti, mivel mindkettő anyagi, mi pedig nem vagyunk azonosak az anyaggal. Következésképpen az érzéktárgyak iránti ragaszkodás nem képes valódi boldogságot okozni.

A rága, vagyis ragaszkodás felszámolását az elengedés gyakorlásával kezdhetjük el. Beletörődünk, elfogadjuk az érzékszerveink és az érzéktárgyak kapcsolatának átmenetiségét, és így csökken a sóvárgás az érzéktárgyak elérése iránt, valamint az érzéktárgyak elérésekor tapasztalt röpke öröm. Az érzékszervek és az érzéktárgyak kapcsolata önmagában nem megvetendő, de meg kell tanulni ragaszkodás nélkül kezelni e kapcsolatot.