Felirat hozzáadása |
Ez
a klésa a ragaszkodás
ellentétpárja: ami nem tetszik, vagy amivel kapcsolatban negatív
élményeink vannak a múltból, az iránt ellenszenvet érzünk és
fejezünk ki. Az ellenszenv érzése azonban nem csak hiábavaló,
hiszen ahelyett, hogy csökkentené, inkább növeli a
szenvedésünket, egy negatív érzelem dédelgetése pedig még több
szenvedést okoz. Amíg a ragaszkodás azt okozza, hogy "kedvező"
(legalábbis számunkra kedvező)
címkéket aggatunk a dolgokra, érzéktárgyakra, élményekre,
élethelyzetekre, addig a dvésa pontosan a negatív címkék
sokaságát jelenti.
Biztosan
volt már dolgunk olyan emberrel, aki mindenben csak a rosszat, a
negatívumot látja. Az ilyen emberek leszívják az energiánkat, és
depressziósak, frusztráltak leszünk a társaságukban.
Energiavámpírnak is nevezik őket,
mert mindig panaszkodnak. Ehelyett a pozitív élmények előtérbe
helyezése, lehetőleg
minél kevesebb ragaszkodással, csökkenti a szenvedésünk
mértékét. A karma olyan, mint egy hullámvasút, néha az
élvezetes események vannak előtérben,
néha pedig a szenvedés. De mindkettő
átmeneti, és e kettősségen
csak úgy tudunk felülemelkedni, ha az öröklétre, a spirituális
szintre koncentrálunk.
A
fájdalmas élmények elkerülésére tett erőfeszítés
éppannyira hiábavaló, mint az élvezetek hajszolása, hiszen
mindkettő
a karmánk gyümölcseiként nyilvánul meg, és többé-kevésbé
elkerülhetetlenek. A világ az egyensúly felé törekszik, ami azt
jelenti, hogy a szenvedés és élvezet váltakozik. Akkor tudjuk a
legjobban egyensúlyban tartani őket,
ha semlegessé válunk a váltakozásuk iránt. Ha hajszoljuk az
élvezeteket, és kerülni akarjuk a szenvedést, akkor egyre több
lesz a szélsőség
az életünkben, és ez már önmagában is szenvedést okoz. Nem
hiába hirdette Buddha az arany középutat, mint a rágától és a
dvésától való megszabadulás módszerét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése