2017. november 5., vasárnap

A szvasztikászana gyakorlása

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A vírászana sokkal jobb, mint a széken ülés, még abban az esetben is, ha magas alápolcolást kell használnunk. A talpaink fölfelé fordulnak és így természetesen felfelé folyik a prána, míg a széken ülés közben a gravitáció mindig lefelé húzza a pránát.

A vírászanában ügyeljünk arra, hogy a combjaink párhuzamosak legyenek, és ne forduljanak ki. A lábfejeknek párhuzamosan hátrafelé kell mutatniuk, és nem oldalra, ahogy a gyerekek szoktak ülni néha, mivel ez a térdek tönkretételének biztos módja. A talpainknak és a sarkunknak pontosan fölfelé kell mutatniuk, a lábujjainknak pedig hátrafelé. Tartsuk a lábainkat szélesebben, mint a csípőt, és helyezzük közéjük egy összehajtogatott takarót. Így, fokozatosan csökkentve a takaró magasságát, egy idő múlva a lábaink között fogunk ülni. Tartsuk fenn a medence előrebillentett helyzetét, amennyire lehetséges. Ebben a pózban ez nehezebb, mint a többi meditációs pózban. E gyenge pont miatt könnyen megeshet, hogy görnyedni kezdünk a vírászanában, és ezért is érdemes áttérni a többi pózra. Csak a padmászanában leszünk képesek erőfeszítés nélkül ülni három órán keresztül, miközben a gerincünk a támadni készülő kobrához hasonló helyzetben van.

A vírászana gyakorlása önmagában nem mindig elég ahhoz, hogy elkezdjük gyakorolni a szvasztikászanát vagy a további keresztezett lábú pózokat. Sok embernél a széken ülés miatt beszűkül a csípő mozgástartománya, és így nem tudja megfelelő mértékben kifordítani a combokat. Ezen pedig a vírászana nem segít, mivel ott egy enyhe befelé fordítás történik.

Az ilyen esetekben a gyakorló térde nem fog leérni a földre már a szvasztikászanában sem, ahol ez követelmény lenne, a padmászana pedig egyenesen lehetetlenné válik. Ha a térdek a levegőben vannak, akkor a medence hátrabillen, és a törzs ismét görnyedtté válik. Az ilyen problémák áthidalása érdekében az alábbi két pózt érdemes gyakorolni:

Baddhakónászana

A baddhakónászana különböző változataiban (egyenes törzzsel, előrehajolva, hanyatt fekve stb.) egyaránt arra kell törekedni, hogy a térdek leérjenek a talajara, méghozzá erőfeszítés nélkül.

Bhadrászana

A bhadrászanában (lásd a képen) a térdek nincsenek olyan távol egymástól, mint a baddhakónászanában, de mégis oldalra visszük ki a combokat, a lábszárakat viszont egymás előtt helyezzük el a talajon. Az egyik láb sarka érinti a gátat, a másik lábszár pedig előtte fekszik a talajon, szinte párhuzamosan vele. A cél itt is az, hogy a két ülőcsont, valamint a két térd külső része a talajhoz érjen. A felsőtest szintén lehet függőleges, de előrehajlítva, illetve a bal, vagy a jobb combra ráfektetve is tarthatjuk, hogy több irányból tudjuk nyújtani a csípő körüli izmokat. Gregor Maehle ardha-sziddhászanának nevezi ugyanezt a pózt. E két ászana megfelelő elsajátítása után hozzákezdhetünk a szvasztikászana gyakorlásához. Egyes források a baddhakónászanát nevezik bhadrászanának, a bhadrászanát pedig szukhászanának. A szukhászana azonban inkább hasonlít a töröküléshez, vagyis a térdek nincsenek a talajon, a lábszárak keresztezve vannak, és a lábfejek az ellentétes oldali lábszár alatt vannak. Ez a póz nem segíti elő a meditációs pózok elsajátítását.

Egészségügyi hatások

Javítja a visszerek állapotát és megszünteti a láb izmainak fájdalmait
Javítja a koncentrációt és nyugtatja az elmét
Szélesíti a mellkast és a kulcscsontokat
Csökkenti a stresszt, szorongást és a mentális kimerültséget
Javítja a tartást, nyújtja a gerincoszlopot
Erősíti a hát tartóizmait
Nyitja a csípőt, nyújtja a térdeket és a bokákat

Ellenjavallatok: A póznak tulajdonképpen nincsenek elenjavallatai. Ha fájdalmat érzünk a csípőben, térdben, bokában vagy a derekunkban a póz gyakorlása közben, akkor emeljük meg az ülőcsontokat egy pókróccal, vagy gyakoroljuk a rávezető változatokat.

Nincsenek megjegyzések: