2017. november 11., szombat

A sziddhászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Sziddhászana (tökéletes póz)
Dristi: nászágrai (orrhegyre)


A sziddhászana neve a sziddha (tökéletes) vagy sziddhi (misztikus képesség, erő) szóból eredeztethető. A Jóga-szútra és a későbbi jóga-irodalom is beszámol azokról a sziddhikről, melyekre a jógi sikeres gyakorlása melléktermékeként szert tehet. Mielőtt számba vennénk ezeket a rendkívüli képességeket, érdemes egy kicsit boncolgatni azt, hogyan fejlődhetnek ki ezek a jóga gyakorlása közben. A krijá tantra jóga gyakorlásával elérhető misztikus erők az anyagi teremtés őselemei feletti kontroll elsajátításából származnak. A sziddhák (dél-indiai bölcsek, lásd később) írásaikban burkoltan utalnak a misztikus képességekre és kifejlesztésük módjaira. Ezt a titokzatos fogalmazásmódot, mely a Védák és Puránák, valamint a későbbi írások sok részére jellemző, szandhábhászának nevezik. A burkolt kifejezésmódot nem csak azért használják, mert az ilyen erőkkel bíró személyek saját magukra is veszélyt hozhatnak, ha óvatlanul cselekszenek, hanem azért is, mert az erőkkel vissza lehet élni.

A szent szövegek csupán útmutatóul szolgálnak azokhoz a képességekhez, melyeket egy élő mestertől kell elsajátítani. Egy könyv, bármennyire szent is, nem helyettesíti a gurut. A képesített guruk készen állnak arra, hogy vezessék azokat a lelkeket, akik megtisztították a motivációjukat, az energiájukat és a tudatukat a krijá, tantra és a jóga gyakorlása által. Ha egy gyakorlót elvakít az illúzió, akkor félre fogja vezetni azokat a követőit, akiknek nincs megkülönböztető képességük. Egy sziddhát azonban nem lehet félrevezetni. A sziddhák a gyakorlásból származó energiájuk egy negyedét kiosztják azok között, akik alkalmasak rá. Egy sziddha pontosan tudja, hogy kinek adja át a saktiját, mert könnyen meg tudja állapítani, hogy ki mennyire tiszta.

Ahhoz, hogy alkalmassá váljunk a sziddhik kifejlesztésére, meg kell tisztítanunk a testünket, a pránánkat és az elménket, az egónkat pedig fel kell oldanunk a Kozmikus Énben. A démonikus egó képtelen befogadni a spirituális nektárt (a szómát), de az őszinte léleknek nincs félnivalója. Még a relatív gyengeség és tudatlanság állapotában is, amikor a lelket az illúzió (májá) rétegei fedik be, az őszinte lélek a tökéletes mestere védelme alatt áll. Az igazság keresője képes felülemelkedni a hamisságon. A félelem ellenszere a szeretet.


Az univerzum öt őselemből épül fel: föld, víz, tűz, levegő és éter. Ezeket az elemeket titokzatosság lengi körül. A sziddhák felfedezték, hogy az őselemekről szóló tudás megszerzése bölcsességhez (gjána), felszabaduláshoz (mukti), misztikus erőkhöz (sziddhi) és végső soron a születés és halál körforgásán történő felülemelkedéshez (dzsíva-szamádhi) vezet.


Az öt őselem merőben különbözik a kémiában ismert vegyelemektől, magának az anyagnak, a szubatomikus részecskéknek és az enegriának a különböző minőségeit, állapotait képviselik, és a teremtés játéka során nyilvánulnak meg az univerzumokban. A Védák is beszélnek az öt őselemről, és ezek az elemek a tantra és jóga által ismert misztikus erők alapjai.


A jóga és a tantra tanai szerint az öt őselem az öt alsó csakrához kapcsolódik. A csakrákkal kapcsolatos különböző műveletek azonban általában nem elegendőek az elemek fölötti uralom megszerzéséhez. Ehhez el kell sajátítani azokat a krijákat (tisztító eljárásokat), melyeket a jógik és tantrikusok évszázadokon keresztül alkalmaztak. A kriják helyes és hosszan tartó, fókuszált alkalmazása által lesz képes a gyakorló megtisztítani az őselemeket a saját testén belül. Az élet célja az Önvaló megtapasztalása, melyhez a hatha-jóga, a mantrák, a kriják, a pránájáma, a Kundaliní felébresztésén, valamint a tantrikus és jógikus gyakorlatok teljes eszköztárának alkalmazásán keresztül vezet az út. A koncentráció (dháraná), meditáció (dhjána), és az elmerülés (szamádhi) együttes alkalmazása, valamint a guru-parampará és a sziddhák (az öt elem mesterei) kegye elengedhetetlen a sziddhik eléréséhez. A krijá, tantra és jóga gyakorlása a tudat kitágítását és a feltétel nélküli szeretet kifejlesztését célozza, mely által a gyakorló megtapasztalhatja az univerzális eksztázist (vigjána-szamádhi).

Nincsenek megjegyzések: