A szamádhi első és második szintje

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A szamápatti gyakorlásának valamelyik állomásán képessé válunk arra, hogy hiteles módon megjelenítsük a tárgyat az elménkben. Ezt akkor fogjuk tudni, amikor az elme teljes mértékben elmerül a tárgyban. Az is észrevehető közben, hogy a szemek nem mozognak, vagy nagyon keveset. A tárgyról alkotott felfogásunk nem fog többé változni. Ha az elmében megjelenő tárgy azonos a meditáció tárgyát képezővel, az a szamádhi első szintje. Patandzsalí nagyon nagylelkűen határozza meg e kezdeti szamápattit. Azt mondja, hogy a tárgy összekeveredik a tudással és a szavakkal, ami fogalomalkotást eredményez. Fontoljuk meg, hogy mit jelent ez praktikus vonatkozásban: A kristályom előtt ülök és végre sikerült digitálisan lemásolnom azt az elmém mélyében. Ugyanakkor a felszínen az elmém még mindig a kristályokkal kapcsolatos általános tudást fontolgatja, például azok fizikai tulajdonságait, vagy hogy mennyire tiszta, és hogy vannak-e benne zárványok. Ahhoz, hogy az 1. szintű szamádhi definíciójának eleget tegyünk, az elmémnek sikeresen le kell másolnia a tárgyat, de ugyanakkor gondolkodhat is róla. Képes-e az elme arra, hogy mindkettőt egyszerre megtegye? Meglepődnénk, ha tudnánk, hogy mekkora feldolgozási erővel rendelkezik az elménk! Ez a másik oka annak, hogy miért választunk eleinte egyszerű tárgyakat. Az elme le tudja másolni a tárgyakat, miközben csak részlegesen változtatja meg a struktúráját.

A szavitarka szamápatti, vagyis a megfontolással végzett azonosság egy szerény kezdet és bevezetés a szamádhiba. Ez igazából elérhető. Nem egy távoli és elérhetetlen célról van szó. Itt a szamádhiban azt találjuk, hogy ugyanaz az elv ismétlődik, ami az ászanák, kriják, pránájámák és meditációs technikák megtanulásának alapja: kezdjük egyszerű és elérhető lépésekkel. Amikor sikerült elfogadni, hogy az elménk képes az első szamádhi gyakorlására, akkor elhisszük, hogy képesek vagyunk belekezdeni a következőbe. Ha a jelenlegi zavarodott állapotunkból közvetlenül a tárgy nélküli szamádhiba vagy a spirituális szabadságba kellene ugranunk, akkor lehet, hogy az első lépést sem tennénk meg soha.

Szamádhi 2: Nirvitarka szamápatti (a megfontoláson túli azonosság)

Patandzsalí az 1.43. szútrában írja le a következő lépést: „Amikor a memória megtisztul, az elme mentesnek tűnik a saját természetétől, és csak a tárgy ragyog fel. Ez a megfontoláson túli (nirvitarka) szamápatti. Az előző szamápattiban két különálló dolog történt. Az első az volt, hogy az elménk pontosan lemásolta a meditáció tárgyát (a kristálypiramist). Ugyanakkor az elménkben végig is gondoltuk a tárgyat. Ebben az új szamápattiban a gondolkodás megszűnik. Ezért nevezik megfontoláson túli azonosságnak. Azt jelenti: „ a gondolkodáson túli azonosság a tárggyal”. Már a „kristálypiramis” szó sem létezik többé. És azzal sem foglalkozom, hogy a jövő megjelenik-e a kristályban vagy nem, vagy hogy milyen a molekuláris szerkezete, mennyiért vettem stb.

-->