"Egy másik tanító, aki intuitív módon megértette a történelmi hangsúlyt, Jézus Krisztus volt. Amikor a farizeusok megkérdezték: „Hol van a Mennyeknek Királysága, amiről beszélsz?” Azt válaszolta: „A Mennyek Királysága nem érzékelhető (mivel az érzékelés szemiotikus), hanem belül van.” Egy másik bibliai idézet szerint a „belül” azt jelenti: „Belépni a Legfelsőbb titkos kamrájába”. Ez a jóga nyelvén a szamádhit jelenti. Az Upanisadok úgy írják le a legbelsőbb lényünk közvetlen megtapasztalását, mint a „szív szentélyét.” De amit ezt a szentélyt, ezt a legbensőségesebb élményt szavakkal fejezzük ki, szükségszerűen korlátozni kezdik az elme hangsúlyai és feltételekhez kötöttsége. Más szavakkal, ahogy az emberiség fejődik spirituálisan, minden újabb generáció olyan módon értelmezi át a tanításokat, ami tükrözi örökölt kulturális hangsúlyainkat.
Amikor a szamádhi második szintjét gyakoroljuk, folytatnunk kell az egyszerű tárgyunk használatát, amíg nem tudjuk megtartani a másolatát az elménkben, miközben az elménk (azon túl, hogy megtartja a tárgyat) teljesen csendes és változatlan marad. Hallottam indiai jógiktól, hogy a tárgyat három óráig kell tudni az elmében tartani, de azt gondolom, hogy ez túlzás. Fél óra, 45 perc bőven elegendő. Miután jártassá váltunk egy egyszerű tárgy lemásolásában, mint amilyen a kristály-piramis, vagy az Óm szimbólum, továbbléphetünk valami nehezebbhez. A lótusz, a frangipani virág vagy a rózsa teljesen megfelel második nehézségű tárgynak. Amikor elkezdjük a gyakorlást egy új tárggyal, általában van egy szakasz, amikor az elme szeretné megtárgyalni (megfontolni) a tárgyat. Ez általában egy idő múlva alábbhagy. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy az elme lézerszerű minőségét még nem fejlesztettük ki eléggé, mely esetben újabb erőfeszítést kell tenni a Kundaliní meditációban, a krijákban, pránájámákban és a fordított pózokban.
Egyes tanítók a Napra és a Holdra irányított szamápattit javasolták. A Nap nehéz tárgy, mert a legtöbb éghajlaton nem tudjuk elegendő ideig nézni retina-károsodás nélkül. A Hold, avgy egy bizonyos csillag vagy bolygó már megfelelő tárgy lehet. Az a jó, ha alacsonyan vannak a horizonton, hogy anélkül tudjunk rájuk nézni, hogy túlzottan hátra kellene billenteni a fejünket. Ha fél óráig felfelé nézünk, akkor esélyes, hogy begörcsölnek a csuklyásizmaink. Bár kellemes dolog hanyatt fekve nézni az éjszakai eget, hanyatt fekvő helyzetben sokkal nehezebb belépni a szamádhiba, mivel a Kundaliní a gravitációval szemben halad, és így függőlegesen hat.
Ha sikerült elsajátítanunk a közepes nehézségű tárgyakat, akkor még részletesebb tárgyakkal is elkezdhetünk foglalkozni, például istenábrázolásokkal. Sok modern ember alaposan csalódott a vallásban, és ezért számukra nem biztos, hogy lehetséges az istenalakokon történő meditáció. De valósítsuk meg, hogy az összes korrupció, amit a vallás nevében elkövettek, az emberiség felelőssége és nem Istené. Egyszer láttam egy ausztrál művész, Michael Leunig által készített rajzfilmet. Volt benne egy öreg és szikár ember, aki Istent ábrázolta. Egy újságíró interjút készített vele, és azt kérdezte: „Éppen most tudtunk meg, hogy Isten csatlakozott a tiltakozók mozgalmához. Miért tüntet, Isten? Felemelné a tábláját, hogy lássuk?” A táblán ez állt: „Nem az én nevemben”. Az istenről alkotott elképzeléseink az evolúcióval együtt fejlődtek. 1909-ben Niels Bohr, dán Nobel-díjas atomfizikus azt mondta: „A fizikai törvényeink nem a világot írják le, hanem csak a világról alkotott tudásunkat.” Ahogy növekszik a tudásunk, a világgal kapcsolatos hiedelmeink is változnak. Ugyanezt kell elmondani istenről is. Ha nem tetszik az, amit látunk, akkor emlékezzünk arra, hogy amit látunk, az csupán az Istenről alkotott elképzelésünk.
A saját gyakorlásomban sokkal gyorsabb fejlődéshez segített hozzá az istenábrázolásokon történő meditáció, mint más módszerek. Az a fontos, hogy olyan ábrázolást vagy hagyományt találjunk, amit pozitívan be tudunk fogadni. Elő kell hívnia a tudatalattink reakcióját, másképpen nem fog működni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése