A pránájáma fajtái

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A jóga-sásztra szerint a különböző indriják (érzékszervek), szervek, az elme, intellektus stb. helytelen működése huszonegy-féle mérget képes létrehozni. Ezeket a mérgeket nem csak a fizikai szervek helytelen működése hozza létre, hanem a helytelen elmeállapotok is. Lásd a Hatha-jóga Pradípiká 2.56-57. verseit. A mérgek jelenléte betegségeket okoz, valamint olyan panaszokat, mint az alacsony vagy magas vérnyomás, emésztési zavarok, szédülés, felszínes légzés stb.

A sítalí pránájáma nagyon hatékonyan képes kivezetni a mérgeket, még önmagában végezve is. A hatás azonban erősebb, ha a sítalí előtt közvetlenül végezzük a kapálabhátít vagy a bhásztrikát. Ez a pránájáma nagyon hatásos a dadogás gyógyításában, de ekkor nagyon szigorú diétát kell betartani.

Az anulóma, vilóma és pratilóma módszereket különbözőképpen írja le a Jóga-kurantam. Az anulóma módszerben, ahelyett, hogy egyenletesen szívnánk be a levegőt a belégzés alatt, a belégzést részekre osztjuk, például ha a belégzés időtartama normálisan hat másodperc lenne, a lassú, egyenletes belégzést három másodperc után megszakítjuk, utána visszatartjuk három másodpercig, majd ismét belélegzünk három másodpercig, majd visszatartjuk három másodpercig, végül kilélegezzük hat másodpercig. Először a belégzés időtartamát két részre bontjuk. Ahogy a gyakorlás fejlődik, az időtartamot még több egyenlő részre osztjuk, közte légzésszünetekkel. Így ebben a módszerben a belégzés és a visszatartás lépéseit kombináljuk, megfelelő számú, azonos hosszúságú részre bontva őket, minden belégzési szakaszt egy rövid légzésvisszatartással követve, de a kilégzés egyben történik. A vilómában a belégzés az egyenletes, viszont a kilégzést osztjuk egyenlő hosszúságú részekre, légzésvisszatartással, azaz báhja kumbhakammal kombinálva.

A fenti módszereket végezhetjük a szamavritti és a visamavritti pránájámában is. Amikor eldöntöttük, hogy hány lépést végezzünk, a belégzés, belső légzésvisszatartás, kilégzés, és külső légzésvisszatartás normális hosszát elosztjuk ezzel a számmal, és megkapjuk a szakaszok számát mindegyik fázisban. Amikor a belégzés és a kilégzés is lépésekre van osztva, az a pratilóma módszer.

Így a pránájáma összes fő típusát végezhetjük a következő módokon:

1. Szamantrakam (mantrával kísérve)
2. Amantrakam (mantra nélkül)
3. Szamavritti (aznos hosszúságú fázisokkal)
4. Visamavritti (különböző hosszúságú fázisokkal)
5. Anulóma (szakaszokra osztva a belégzést)
6. Vilóma (szakaszokra osztva a kilégzést)
7. Pratilóma (mindkét légzésfázist szakaszokra osztva)

Mindegyik típus és módszer esetében az alaphossz és a körök száma növekedni fog a gyakorlás fejlődésével együtt.

A pránájáma végzése az anulóma, vilóma és pratilóma módszerrel, ahogy fent leírtuk, vagyis több lépésre osztva, nagyon hasznos, és mivel az elmének folyamatosan oda kell figyelnie a lépésekre, ez a koncentráció gyakorlásában is segít. Megjegyzés: Észrevehetjük, hogy minél teljesebben végezzük a belégzést, annál könnyebbé válik a légzésvisszatartás (antar kumbhakam), és minél teljesebben fújjuk ki a levegőt, annál könnyebb lesz a báhja kumbhakam végrehajtása.

A pránájáma tíz típusa közül hét típussal foglalkoztunk, és hármat kihagytunk - a bhramarít, laharít és a múrccshát. Ezek technikája és hatásai csak fizikai szintűek és még ott sem túl tartósak. Valamint hajlamosak lassítani a spirituális fejlődést, és így nem illenek bele e könyv célkitűzésébe.

A jóga nyolc lépése közül az első kettő, a jama és a nijama a fizikai és erkölcsi tisztasággal kapcsolatos, ami elősegíti a megfelelő etikai sztenderdek fenntartását. A következő két lépés az ászana és a pránájáma, melyeket az eddigi fejezetekben tárgyaltunk. Még négy lépés van hátra: a pratjáhára, dháraná, dhjána és a szamádhi. Az utolsó három legfőképpen az elme képzésével foglalkozik, míg az első négy elsősorban fizikai alapú. Az ötödik lépés - a pratjáhára – kapcsot képez a fizikai szintre ható gyakorlatok és az elmére ható gyakorlatok között. Az első négy lépésben a fizikai gyakorlatok segítenek az elme elcsendesítésében. Ezután elérünk arra a szintre, ahol magát az elmét kell használni a gyakorlás során, és meg kell tanulni uralni. A fizikai gyakorlatok esetében egy külső néző is képes látni a gyakorlatokat, és észlelni, hogy helyes-e a végrehajtás. A mentális gyakorlatok esetében azonban a haladás nem látható kívülről, hanem magának a gyakorlónak kell figyelemmel kísérnie és megtapasztalnia a fejlődését. De a guru irányítása ebben az esetben még fontosabb.