2020. április 23., csütörtök

A nyolc szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:

"Másodsorban, ezek a szamádhik ahhoz segítenek hozzá, hogy felismerjük: van bennünk valami, ami nem illik bele a jelenségvilágba, mely a kettősségek, pl. A jó és a rossz hatása alatt áll. Ez ez új kategória ezzel ellentétes jellemzőkkel bír: örök, határtalan, nem lehet feltételekhez kötni vagy megváltoztatni, és nincsenek jellemvonásai. Ez a tiszta tudat (purusa), az önvaló (átman). Bár nem rendelkezhetünk közvetlen tudással erről a második kategóriáról, a meditációban szerzett tapasztalataink lehetővé teszik, hogy következtessünk a létére. Ez a következtetés, bepillantás, vagy a bizalom abban, hogy a tudat ott van, lehetőséget ad az elkülönülésre mindentől, ami az első kategóriába tartozik (pará-vairágja). Az elkülönülés lehetővé tesz egy bizonyos távolságtartást, de az elzárkózás attitűdje nélkül. Az elzárkózás igénytelen választásokat és a világi dolgok iránti ellenszenvet eredményezi. Ezért vagyunk itt, hogy beteljesítsük a célunkat és a szerepünket a társadalomban, méghozzá olyan módon, ahogy azt a legjobb képességünk szerint tudjuk. Ragaszkodás nélkül ez nem lehetséges. Például nem lenne megfelelő, ha elkülönülten viselkednénk a partnerünkkel, a gyerekeinkkel vagy Istennel.


A 4.29. szútrában Patandzsalí azt mondja: „Ha az állandó megkülönböztető tudás (vivéka khjáti) hatására e jógi elkülönül minden nyereségtől, ami a meditációból származhat, akkor belép a tulajdonságok felhőjét eloszlató szamádhiba (dharma-mégha-szamádhiba).” Patandzsalí elmagyarázza, hogy mi az objektív szamádhi jelentősége. Először is szükségünk van a „megkülönböztető tudásra”. Utána ezt kombinálnunk kell a teljes elkülönüléssel (parávairágjával). A korai szakaszban hajlamosak vagyunk azonosulni és ragaszkodni a szamádhiban elért eredményeinkhez. Ezt is el kell engednünk, mert a lényegünk, a tiszta tudat, nem ragaszkodhat semmihez, nem érhet el semmit, és nem válhat semmivé. El kell különülnünk a tárgyak, eredmények, sikerek világától, a valamit tevéstől és valamivé válástól. Csak akkor léphetünk be a végső stádiumba, a tárgy nélküli szamádhiba.
A nyolc szamádhi gyakorlásának sorrendje
A nyolc szamádhi ideális sorrendje az, amiben a Jóga-szútrában be vannak mutatva. Ez a sorrend a durvától a finomig tart, az első szamádhikat az érzékek számára felfogható tárgyakon kell gyakorolni, a végső szamádhit pedig a tiszta tudaton. A szamádhik nehézségi foka is növekszik, az első szamádhi nagyon könnyen elérhető, míg az utolsó nagyon nehezen. A szamádhi típusa attól is függ, hogy például melyik csakrában koncentrálódik a prána szamádhi közben, míg a szamádhik hossza főleg attól függ, hogy a gyakorló meddig tud elmerülve lenni a szamádik tárgyával (ha a tárgy a tudat, vagyis maga az alany, akkor nem használjuk, az „elmerülés” kifejezést, hanem a „megállapodást”). Mindegyik szamádhi a tudás vagy látás különböző mélységeit adja; az előző szamádhik nem válnak szükségtelenné vagy túlhaladottá csak azért, mert elértük sorrendben a következő szamádhit. Hasonlóképpen, nem adjuk fel az ászanát azért, mert elértük a szamádhikat, mivel az ászana egészségesen tartja a testet. Egészséges test nélkül nehezen tudjuk végezni a szvadharmánkat (saját kötelességünket, legmagasabb potenciálunkat). Például az összes szamádhi elsajátítása által a jógi képes tudatosan megtapasztalni sorrendben mindegyiket, mint ahogyan a zenész skálázik. Ez a valóság sokkal mélyebb és sokoldalúbb megismerését teszi lehetővé a jógi számára, mintha elakadna egy bizonyos szamádhinál, vagy túlhangsúlyozná azt. Különösen azt fontos megérteni, hogy az első hét szamádhi nem csupán gyakorlás a nyolcadik, a tárgy nélküli szamádhi eléréséhez. A 4,5,6. és 7. szamádhik által kifejezetten olyan dolgokat láthatunk meg, amiket a tárgy nélküli szamádhival nem tudnánk."

Nincsenek megjegyzések: