Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:"A 3.23. szútrában Patandzsalí egyértelműen bemutatja, hogyan lehet hasznosan alkalmazni a szamjamát: „Ha a barátságra, együttérzésre és örömre irányítva gyakoroljuk a szamjamát, akkor szert teszünk azok erejére.” Ez a szútra közeli kapcsolatban van az 1.33. szútrával, ahol Patandzsalí azt mondja, hogy ezt a három tulajdonságot sorrendben a boldogok, szenvedők és erényesek felé kell gyakorolni. Az első fejezettől kezdve Patandzsalí azt javasolja, hogy pszichológiai okokból, vagyis az elme megtisztítása céljából meditáljunk ezeken a tulajdonságokon. A 3. fejezetben azt javasolja, hogy mások pozitív befolyásolása és gyógyítása érdekében fejlesszük ezeket a tulajdonságokat. Az indiai mitológiában sok történet szól olyan bölcsekről, akik negatív állapotban lévő embereket befolyásoltak pozitív irányba, vagy gyógyítottak meg. Patandzsalí azt javasolja, hogy annyira szilárduljunk meg ezekben a tulajdonságokban, hogy váljunk a megtestesülésükké.
A szamjama gyakorlása nem szükséges ahhoz, hogy továbblépjünk a tárgy nélküli szamádhi (8. szamádhi) gyakorlásához. Igazából, ahogy Patandzsalí kiemelte, a szamjamából származó tudás ragaszkodás esetén akadállyá válhat a tárgy nélküli szamádhi megjelenésében. Sok jógi számára tehát a leghatékonyabb út az, ha kihagyja a szamjamát és közvetlenül rátér a tárgy nélküli szamádhira. Az, hogy szükséges-e a szamjama gyakorlása, vagy nem, gyakran a szvadharma (életkötelesség) függvénye, amit már megtárgyaltunk a 6. szamádhinál (aszmitánál).
A diszkriminatív tudás (vivéka khjáti)
A különböző objektív (tárggyal rendelkező) szamádhik vivéka khjátit (megkülönböztető tudást) eredményeznek. Ez nem egy szamádhi, hanem a tárgy nélküli szamádhiba vezető híd, vagy előkészítő lépés, mely nélkül az utóbbi nem érhető el. A 2.26. szútrában Patandzsalí azt állítja: „a felszabadulós eszköze a folyamatos diszkriminatív tudás.” És újfent, a 3.54. szútrában azt mondja: „A diszkriminatív tudás lehetővé teszi az átkelést. Mindent magába foglal, és túl van az időn.” Itt arra a különbségre utal, ami az átmeneti, véges, kötöttségre hajlamos, beszennyezhető, minőségekkel rendelkező; valamint az örök, határtalan, tiszta, és minőségek nélküli között van. A jógik addig javasolják az objektív szamádhi gyakorlását, amíg a kétségeken túl megtudjuk, hogy a testünk, az elménk, az intelligenciánk, az egónk, és a minket körülvevő összes tárgy a csupán világ átmeneti lenyomata (vagyis feltételekhez kötöttek), és olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a meleg, hideg, jó, rossz, szép, csúf stb. Ez nyilvánvalónak tűnik, de az objektív szamádhi szintjén (vagyis amikor rendelkeznek a világról szóló tudással) a jógik nem elméleti vagy akadémikus tudásról beszélnek, hanem kísérleti, lényegi, valós tudásról, melynek hatására a lényünk gyökerestül képes átalakulni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése