Vinyásza-iskola

Hetek óta azon dolgozom az astangás "tanítványaimmal" (vagy inkább maradjunk annál a megfogalmazásnál, hogy azokkal, akik órára járnak hozzám), hogy legalább egy normális vinyászát sikerüljön összekalapániuk. Néha megy a vita, hogy full vinyásza, meg dupla vinyásza a féloldalas pózok között, de én örülnék, ha legalább egy tisztességes előre- és hátraugrást látnék mindenkitől egy órán, anélkül, hogy a lábát a földhöz érintené. Azt vettem észre ugyanis, hogy ha nem sulykolom be a helyes technikát, a megfelelő izmok és a bandhák használatát a vinyásza közben, akkor a legtöbb embernek soha nem is fog összejönni, mert helyette kidolgoznak maguknak valami bakkecske-ugráshoz hasonló, a lábakkal történő elrugaszkodást a hátraugrásnál, és ugyanúgy a lábukra érkeznek előreugrásnál, csak hogy ne kelljen használni a karjukat meg a bandhát, mert az "nehéz".

Hát kérem, aki könnyedén szeretne jógázni, annak lehet, hogy például a Jin jógát kell választani az astanga helyett, de a mozgássérült, lábvonszolós vinyásza több éves gyakorlás után szerintem nem elfogadható. Azt nevezzük inkább dinamikus hatha-jógának, és ne astangának. Az sem elégséges, ha az ászanákra szépen odafigyelünk, és közben elsunnyogjuk a vinyászákat. Ha a vinyásza közben nincs bandha- és légzéstudatosság, akkor az ászana közben is könnyen kimaradhat, mivel azt még könnyebb láthatóan szépen kitartani öt légzésig a bandhák tudatos behúzása nélkül.

Pár részben szeretnék foglalkozni tehát azokkal a tippekkel és trükkökkel, amelyek segítségével tudatosíthatjuk a hiányosságainkat a vinyászában, és elkezdhetünk dolgozni rajtuk. A cél: Dandászanából tudni hátraugrani csaturangába anélkül, hogy a lábunk a földhöz érne közben, illetve lefelé néző kutyából előreugrani utthita-dandászanába (kiemelt botpóz, amelyben a kinyújtott lábak a föld felett lebegnek, és a tenyerünkön támaszkodunk), majd onnan lassan, kontrolláltan leereszkedni dandászanába.

Elsőként két rávezető gyakorlatot mutatnék be, amikből lehet, hogy ma csak egyre kerül sor, holnapután majd megtudjátok a másikat. A gyakorlatot úgy hívják, hogy zsugor-kézenállás, és semmilyen kellék nem kell hozzá. Álljunk a matrac elejére, és hajoljunk előre uttánászanába. Helyezzük el a két tenyeret vállszélességben a talajon, párhuzamos kézfejek, szétnyitott ujjak, a talpaink két oldalán, vagy maximum egy tenyérnyivel előttük. Enyhén hajlítsuk be a térdünket, és próbáljuk meg az összes súlyt a tenyereinkre vinni, miközben a könyökök nyújtva maradnak, és a vállak némileg előremennek. Minél inkább nyomjuk a tenyereket a talajba, annál kevesebb súllyal támaszkodunk a talppárnákra. Idővel képesek leszünk felemelni a lábakat a talajról, lendítés nélkül, csupán az izmok feszítése és a súlypont-áthelyezés által. 

A véghelyzet a zsugor-kézenállás, vagyis a medence a tenyerek fölött, a sarkaink a fenekünkhöz minél közelebb, a térdek pedig a mellkasnál maradnak, nem kell, őket felemelni az égbe. Tartsuk ki a pózt pár másodpercig, vagy pár légzésig, majd nagyon lassan, centiről centire eresszük vissza a lábainkat a talajra. Amikor zsugor-kézenállásban vagyunk, akkor keresztezhetjük a lábszárakat, mert ez lesz az a testhelyzet, amit az előre- és hátraugrásnál alkalmazunk. Napi 10-15 gyakorlás elegendő, hogy megerősítse a vállat és a hátizmot, feltéve, ha törekszünk a tökéletes technikára. Ja, és ne felejtsük el erősen beszívni a múla- és uddíjána-bandhát! Eleinte lehet, hogy egy kicsit el kell löknünk magunkat felfelé, de a visszaeresztést mindenképpen lassítsuk, mert a gravitáció mentén mindig könnyebb dolgozni, mint ellene. Ezt gyakoroljátok szerdáig, utána mondom a következő gyakorlatot :-)